Vissza a főoldalra
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(a világhálón: 2011. október 15-től)
 
Első közlés írások
HoldSziget Galéria
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Szecsődy Kristóf
(1983 - )
Még!
         Játékosan csiklandoztuk egymás figyelmét,
         hosszan lestelek, úgy vettem észre, hogy nézel,
         de azt, hogy ez mit jelent, nem értem fel ésszel,
         céltalan gyönyörűségemre kerestem még
         tekinteted tenger-széles varázstengelyét,
         melyet bárki ijesztően boldogan néz el,
         töltődve a végtelen séták szellemével,
         mert kísértésük megbabonázza az elmét.
 
         A szem meg a nyelv együtt támad, elbűvölnek,
         felkorbácsolják érdeklődésünk ritmusát;
         csilingelő hangodba brummogva szakad át
         létem rákpáncélja, reped, ahogy felpörget,
         - "beléd szerethetnék" -, szelvényei eltörnek,
         szakad az összes általam eddig ismert gát,
         gondolkodás nélkül Neked adja át magát,
         s csak remélhetem, hogy vulkánkürtőd nem öl meg.
 
         Ajkainkon izzik egymás buja öröme,
         amelytől felrobbanunk, akárcsak egy gránát,
         s mikor a fájó kéj megfeszíti rabláncát,
         előáll a koldus szenvedély puskacsöve,
         egyre szűkült már textilből épült börtöne,
         szikra-tekintet övezi szabadulását,
         ahogy szelíden örvénylő, vad vágyunk áthág
         rajtunk, így parancsolja pusztító ösztöne.
 
         Ész és idő megáll a selymes alagútban,
         nincs többé ágy, nincs szoba, csak sikoltó parázs,
         emésztő lendület meg sodró égszakadás,
         s hűs-meleg színek kavalkádján barangoltam
         keresztül a hullámzó, tiszta tudatomban
         Hozzád, hátamon a beszűrődő fény-palást
         patakokban olvad, véletlenül meg ne lásd,
         hogy zakatoló szívem rég a torkomban van.
 
         A szigorú hajnal még extázisban talál,
         bőröd bársonya egyszerre simul és tapad,
         ahogy magamba szívom göndör, szőke hajad
         a rabul ejtő illattól összefut a nyál
         - "még, még, még" -, felkorbácsolt lelkem így kiabál,
         nem érhet véget ez a feszített pillanat,
         remegve bízom benne, örökre ott marad,
         datolya fagylaltban a forró merőkanál.
Ez az írás 2012. március 27-én került a HoldSziget honlapjára.
 
Szecsődy Kristóf további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
Első közlés írások
HoldSziget Galéria