Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Varga Tibor
(1947 - )
Siratóének
Kórtermed ablakát
virágzó hárs takarja.
Jó Istenünk,
hát miféle karma
játszik velünk,
hogy ily korán és ily hamar...
A rettenet tûhegyes foga 
húsunkba mar.
 
A zárt üvegrõl lehull az illat,
tenéked, jaj, már sosem nyílhat
hársvirág e földi létben,
körülkerít, leszáll az ében
éj kéklõn szép, tiszta tekintetedre,
sodorni kezd egy bõsz folyam medre
a végsõ, utolsó torkolatba,
hiába kérlelünk, ne húzd magadra
a sötétséget, a fekete leplet,
s míg mondanám: "nem eresztlek,
ne félj!
Ne félj!
Lesz még öröm
e kontinentális délkörön,
létünk északi féltekén",
rajtam a rejtett sírás,
a dühödt indulat
hatalma szétterül,
megvédeni mozdulnék emberül,
hogy megöljem azt a vadat,
a falánk dögöt,
mely ott ólálkodik
fuldokló szíved mögött,
s bele-beleharap.
Orvosod feladta,
megtört, lágy hangja
fülünkben dübörög.
 
Üvöltenénk, de torkunk néma,
hogy ne siess, maradj, ne még!
titkolt könnyekbe fúl a béna
szellem, hogy ily korán és ily hamar
kell megízlelned a testi szenvedést!
A tûhegyes fog bensõnkbe mar.
Tört mosolyod, tekinteted
még oly kéklõn tiszta,
belõle nézek magamra vissza,
s hogy ne fájjon úgy 
a kimondhatatlan,
mely megragad némán, belül,
a rettegés kel minden virradatban,
az elme riadtan menekül
tûnt idõk útjára, ködbe,
míg sikoltva, hörögve
hagyja el ajkad jajszavad,
még mondanám; ó, tartsd magad,
dobhártyámon dörömböl a múlt : "Jelen!"
Látom önmagam háromévesen
a kis legényt, ki itt, ez õsi szobaszegleten
csecsemõ kishúgom,
ringó bölcsõdet rengetem,
s a napsütötte léthajnalon
parány-arcodra csalom
a legeslegelsõ mosolyt,
kék pillangó száll szemedrõl arcomra
te testet öltött, kis leánykobold.
 
Pillantásod oly kéklõn tiszta.
 
Belõle nézek magamra vissza...
 
És megint hallom a sikolyt;
torkodból iszonyú kín sikolt,
panaszod, hogy béna lábad
nem mozdul már, onnan támad
alattomosan a szörnyeteg,
jaj, hogy lehetne teneked
és minekünk is könnyebb?
A titok ködét fájdalomorkán fújja szét,
kiáradnak a gyermeki, a testvéri könnyek,
s halljuk a remény lépteinek halk neszét.
Megszorítom selymes kezed,
és felbugyborog szádon
a "nem adom fel"-üzenet,
csodálhatjuk ádáz küzdelmedet,
s már mosolyogsz: "hazamegyek".
Elmédben még ott a gyõzelem
hite a bõsz elem,
kegyetlen gyilkosod felett.
 
És víziónk, a messzi múlt!
Együtt repültünk a tangó a valcer
ritmusán, édes húgám,
"tánctanár" voltam, te a "partner",
s kezembe úgy belesimult
tizenhét éves, ifjú lány,
selymes kis szeráftenyered,
s pörögve, forogva, körbe-körbe,
keresztül-kasul bebarangoltuk
azt a meggyesi táncteret.
 
S múltunknak emlékormain
visszhangja kél, sikolt a kín,
a baj ott bent immár "akut",
negyedik testvér elõrefut,
mindegyre mélyebb az a kút,
s mindegyre közelebb a menny,
fognánk kezed:
maradj, ne menj!
S míg hullsz a tátongó homályba
az örvénylõ öböl felett,
a mélybõl még visszaér szavad,
a legeslegutolsó "szeretlek"-üzenet.
 
* * *
 
Az a megváltás napja volt.
Úgy tértünk akkor nyugovóra,
hogy tudtuk, már Jézusod karolt,
és vezetett a Fénybe fel,
hogy lelked többé nem perel,
s hogy ma eljön az az óra,
mikor a létszámból levon
az éjféli, sikoltó telefon,
s amíg a pap elmondja mind,
amit meglát, ha létedre tekint,
mindazt a jót, mit ott talált,
s hogy születésünkkel már eleve
magunkban hordjuk a halált,
csikorgó zajjal magába zárt
a sírbolt betonfedele.
Ez az írás 2013. október 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Varga Tibor további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón