Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Ács József
(1965– )
Hullámsír
"Mikor meghalt az apám / mintha egy egész könyvtár égett volna le", áll Laurie Anderson Bright Red c. CD-jének dalszövegében. Ez nagyon jó, suttogtam magamban, és még jobban megszerettem Laurie Andersont. 
    Nekem a nagyapám volt a könyvtáram. Tőle tanultam meg olvasni. A kis gyufaáruslány. Pinokkió úgy próbál megmelegedni, hogy a parázs fölé teszi a lábát. Dzsepettó enyvet olvaszt tojáshéjban. Rigócsőr király. Őslovak, őshalak. A borostyánkő, az elektromosság. Nyáron nyaralok, télen telelek / villanyt a fára ingyen szerelek / Kérdezz valamit, s én megfelelek. Hogyan hal meg az asztalos? Elmegy Földvárra deszkát árulni, Hogyan hal meg az ablakostót? A szemei megüvegesednek. Tréfa: Rajzoljunk egy szappandarabbal repedéseket a tükörre és szórjunk alája néhány üvegdarabot. Vigyázzunk, bár a tükröt valójában nem törtük be, a pofon, amit esetleg kapunk érte, mindenképpen valódi lesz. 
    Elkezdtem iskolába járni. Az egyik délután elcsavarogtam, pontosabban elmentem az egyik osztálytársamhoz. Nagyon figyeltem, pontosan megjegyeztem, hányadik utcánál és milyen irányban fordultunk be, ezért aztán még a sötétedésben is könnyűszerrel hazataláltam. Nem kerítettem valami nagy feneket a dolognak, szemben az otthon aggódó szüleimmel. Büntetésbe kerültem. A pofon mindenképp valódi. Nagyapám néhány hét múlva kórházba került. Egy szombati napon elém jöttek az iskolába a hírrel: meghalt. Ottmaradt a vizespohár, amiben a műfogsorát tartotta, az éjjeliszekrényen, melynek alsó polcán a Dél-Magyarország c. napilap hasábjain megjelenő Hullámsír című folytatásos regény ismeretlen okból gyűjtött kivágatait tartotta, azzal a fajta befőttesgumival összefogva, amivel sokat lövöldöztem, s néha el is találtam vele. 
    Onnantól magammal sakkoztam és kártyáztam, váltakozó sikerrel. 
    Még el kellett telnie néhány évnek, hogy elmondhassam: a könyvtár lett a nagyapám. 
    A bátyám vitt oda először. Úgy emlékszem, gyalog mentünk át Rákoskeresztúrra, nem vártuk meg a meglehetősen ritkán közlekedő 98Y-t, az Elágazásnál sem szálltunk buszra, gyalogosan igyekeztünk az azóta már lebontott házak során az azóta már lebontott könyvtár felé. A kapunk, majd az épület megkerülése után az ajtón is beljebb kerülve máris ott álltunk az átvevőpult előtt. Bátyámat régi ismerősként köszöntötték, s engem is igen kedvesen fogadtak. Tetszett a műbőr és a kartonpapír savanykás szaga. Az olvasójegyem kiállítása után úgy ítéltem meg, itt semmi nem szorul különösebb magyarázatra, ezért rögtön nekiindultam a könyvfalaknak. Egy török ifjúsági regénynek ütköztem, Kopasz Mahmut diákjai a szünetben csicseriborsót eszegetnek a folyosón és fejes vonalzóval verekednek. Kästner regénye a gyufásdobozban alvó emberkéről. A másik oldalon Verne Gyula-összkiadás számomra ismeretlen kötetei, köztük a talányos című Hódító Robur. A cserepes növények tövében Svékus Olivér műve a titkosírásról. Botond-Bolics György arról, hogyan készül majd 2000-ben a százemeletes üvegfalú házakban, a víz alatt és a Holdon is megtelepedett, légpárnás autón suhanó emberiség a Vénusz, e titokzatos és forró bolygó leigázására. 
    Most már azért haza kéne menni, tette a vállamra a kezét a bátyám. Mint akit mély álomból rezzentenek fel, úgy pattantam fel a székről. Most össze kellene szedni azokat a könyveket, amiket el szeretnél vinni, fordult felém jóindulatúan a könyvtárosnő. A másik asztal mellett álló székre mutattam. Huszonhat könyvet?, nevette el magát a bátyám. Hármat szoktunk csak kiadni egyszerre, vették át a szót a könyvtárosok. De te nyugodtan vihetsz többet. Az ajánlat nagylelkű volt: kivételezettségem tudata segített megbékélni korlátaimmal. Sietni kellett, mert kezdődött a tévében a Pirx. A legyőzhetetlen hadigépet, ami a még belé csapódó lövedékek és lézersugarak energiáit is hasznosítja, úgy győzik le, hogy nem lőnek rá. Lemerül, mint egy zseblámpa, szét lehet bontani. 
    A Tűzcsóva a világűrben és a Felébresztett atommag mellől később már átjárogattam a felnőtt részlegbe. A Technika c. folyóirat zsebszámológép-fotókat és robotemberes cikkeket közölt. Az engem dadusként istápoló könyvtárosnő szódásüvegtalp vastagságú szemüveglencséjén mintha szaporodtak volna a karikák. Az épületet, mely egyébként a hajdani Vigyázó-kastély szomszédságában állt, lassanként ormótlan gerendákkal kellett megtámogatni. Egyszer egy nyári este a nyekergő fakerítésen át bejutottunk a ház hátsó traktusába, mert valahogy ismeretségbe keveredtünk az ott lakókkal. Ötkarikás sportzászlók lógtak a falról, odakint, a komposztgödör mellett mákot termesztettek. 
    A falusi házsor helyén ma tízemeletes lakótelep. Ahol egykor a könyvtár épülete volt, ott ma semmi sincs: emberszagtól mentesített, leaszfaltozott üres tér. A kastély vízcsorgásos, pörsenéses, girbegurba falai még állnak, óvja őket a vadonatúj, szögletes acéltető, de a betört vagy porhályogos ablakok mögött semmilyen élet. Hátul egy kockaházban üzemel az öregek otthona. A nagy nehezen végigírt, s most végleg bezárulni készülő fóliánsoké.
Ez az írás 2004. július 3-án került a NapSziget honlapjára.
 
Ács József további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón