Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Csendélet birkapörkölttel és kutyákkal
Kezdetben teremté Isten az eget és földet. Ipolyi úr számára meg egy "jó" szomszédot. Ott illatozott a konyhája kb. egy méterre a szerencsétlen könyvelõ remegõ orra elõtt. Télen még hagyján, de nyáron, amikor valamennyi ajtó, ablak tárva-nyitva állt, Ipolyi úr minden reggel kávéillatra ébredt. Kár, hogy magas volt, ennélfogva sohasem ihatott kávét. Délben szinte naponta sercegett a hús Kecskésné tûzhelyén, a könyvelõ így ismételten ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb szagok áramába került. Hétfõn hurkát sütöttek, kedden színhúst, ezt követte a töltött káposzta, birkapörkölt... A diétázó férfi kívülrõl fújta a menüt, Kecskés szomszéd vicceit, rokonai, ismerõsei nevét, miután nemcsak a szagok, hanem a hangok is terjednek ám, következésképpen a böfögéstõl a szellentésig minden áthallatszott. Aztán betoppantak a vendégek. Puszi, puszi! Örülünk, hogy látunk! - áradoztak Kecskésék végig a kis szobában, ahova úgy befészkelték magukat, hogy sem a vendégek, sem a hõség, de még Ipolyi úr áriái sem ûzték õket beljebb.
 
- Okos enged. Ha õk nem tágítnak, húzódj beljebb te egy szobával, ahol kevésbé hallod õket! - kommendálta a neje, amitõl a könyvelõ majdnem sokkot kapott.
 
- Még hogy én! Soha! Inkább naponta áriázom nekik.
 
Így teltek-múltak a napok. Ha az egyik tüsszentett, a másik tüstént egészségére kívánta. Ha bekapcsolták a Petõfi rádiót, holtbiztos, hogy erre a Kossuth felelt.
 
Ennyit kettõjükrõl. A csata folyt, de csak kettõjük közt, amíg föl nem bukkant a harmadik "szomszéd". Nérónak hívták, s volt vagy nyolcvan centi, akkora hanggal, hogyha ugatni kezdett, a társasház összes lakója rémülten rezzent össze. Ezt a tulajdonságát Kecskés és a többi szomszéd vendégei is hamar megismerték, mert ezentúl egyre ritkábban látogattak hozzájuk. Annál sûrûbben ruccantak ki maguk a társasház lakói. Ki üdülni, ki színházba vagy moziba ment, csakhogy ne hallják azt az istenverte dögöt. Kerekes szomszéd például beült a kórházba, és megmûttette magát. Mellesleg, már régóta készült erre, pontosabban Néró beköltözésének percétõl. Hát kérem, dög ide-oda, azért mégis hasznos állat: támogatja a színházat, fellendíti a filmipart, csökkenti a víz,- gáz- és villanyfogyasztást, sõt, kikerget a szabadba, a drága friss levegõre, ahova önként aligha mennek már ki manapság.
 
Sajna az emberek sokszor rövidlátók, s ahelyett hogy hálásak, még ingerültebbek lesznek. Ez történt Néró esetében is, akitõl mindenki szabadulni akart.
 
- Én felmondok - fenyegetõdzött a postás, aki a vicsorgó fogaktól való félelmében csakis motorbiciklin mert közlekedni. - Vagy fizessenek benzinpénzt, plusz veszélyességi pótlékot.
 
- Mérgezzük meg! - rukkolt ki az ötlettel félénken Horacsek szomszéd, ám a többiek gyorsan lehurrogták: veszélyes ötlet, az ilyesmi ma már bûnténynek számít.
 
Csupán Ipolyi és Kecskés méregették egymást. Nem mondtak sem bût, sem bát, Õk tudták, miért. Különösen Kecskés, nyilván még örült is, amiért a másikat a guta cirógatja.
 
- Ez a Kecskés immúnis - roppant össze végül szegény Ipolyi úr; elhatározta, hogy kivesz két hét szabadságot, és kiruccan falura a tyúkok, malacok és szülei ölelõ karjai közé.
 
Ott persze szóba se jött a feketekávé, nem karattyoltak a fülükbe, és senki sem beszélt Néróról. Ezzel szemben feleségestül reggel ötkor keltek, megetették az állatokat, elkapálgattak a kertben. Közben hallgatták a madarak énekét, amit hol gágogás, malacsivítás, hol a kutyák, Dráva és Száva csaholása kísért.
 
A könyvelõ pár nap alatt lesült, izmai megduzzadtak, s olyan fogyásnak indult, hogy a szomszédjai alig ismertek rá a falusi kúra után. Ó sem az otthonára. Kerekes úr meghalt, Kecskések elköltöztek, a virágágyások feldúlva, mindezek koronájaként pedig eltûnt maga Néró is tipp-topp házacskájával együtt.
 
Ipolyi úr sugárzó arccal sétálta körül az elárvult csatateret.
 
- Úgy látszik, gyõztünk. Végre csakugyan itthon érzem magam - ölelte át feleségét túláradó boldogságban, utána...
 
Hát igen, idõvel újból visszagömbölyödött, mialatt a napok tovább vánszorogtak. Legalábbis Ipolyi úr szerint, aki lassacskán unatkozni kezdett a társasház síri csendjében. Unta a tévét, a néma szomszédokat, ahonnan se vicceket, se puszikat nem hallott többé. Bezzeg azelõtt, a régi szép idõkben, amikor még birkapörkölt fõtt a mellettük a lábasban...! Eltervezte, hogy legközelebb megint meglátogatja falun a szüleit.
 
Addig is szerez egy aranyos dogot, épít neki egy házikót, és Nérónak fogja hívni.
Ez az írás 2020. július 11-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón