Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Móritz Mátyás
(1981- )
Költemény a poézisrõl
ne is kérdezd mi a haszna
ne is kérdezd mi a frásznak
hogy meg belõlem mit mutat
és hogy körül mit határol
hogy az árnyak körül engem
áldozatként hogy szaglásznak
hogy a költõ a lelkében
milyen képet képzel magáról
 
és hogy miért vannak benne
még sérelmek és haragok
hogy ki az én napfelkeltém
napnyugtám és téli holdam
hogy a halálból és hogy az
életbõl látni mit akarok
hogy magamat hányszor érezhettem
dicsfényben és felsrófoltan
 
úgy érezve hogy koldusnak
született itt minden érdem
hogy az igazság okozza
az én bukásom és vesztem
hogy a tehetségem régen
eltékozoltam és feléltem
hogy kettéválni talán már
soha nem fog kínkeresztem
 
hogy cserébe nem kapok én
csak moslékot és csak morzsát
hogy hûséget hiába is
remélek én holmi dacból
hogy a lelkem meglátni már
soha nem fogja a sorsát
hogy kiszabadítani te
sem fogsz már a zárt palackból
 
hogy a szeretet lesz ami
bennem elõször vész kárba
hogy rám érvényes nem lehet
csupán a legõsibb törvény
nem találva a járható
hidat élve magamba zárva
míg körém feszül az egyre
zordabb és vastagabb üvegkörtém
 
ne is kérdezd hogy az arcod
hányszor derengett a falakon
hogy már hányszor mart meg engem
a megrészegültek vádja
hogy hányszor nyelte magába
a sötétség a fénylõ magom
hogy tovább fakulva talán
azt soha senki meg nem látja
 
hogy a valót én már hányszor
akartam elfedni és eltakarni
hogy hányszor volt már egyedül
és csak enyém a gyászom
hogy a fényem mi a frásznak
akarom én felcsavarni
hogy ha másban nem is de hogy
legalább benned szikrázzon
 
remélve ha másnak nem is
neked lesz majd velem terved
velem ki a perceket már
nem számolom nem is lesem
remélve hogy lesz majd vágyad
a fényemet visszaverned
hogy ami ezerszer fájt már
az ne fájjon ezerszeresen
 
hogy ha más nem is legalább
te mondd hogy merre keressem
a csodákat hogy az utat
el ne tévessze a lábam
hogy a fényem milliónyi
szeme a lelkedre essen
hogy kitapogasd szívverésem
a lelkem felmeredt falábam
 
hogy ne szorítsam én mások
helyett is magam sarokba
hogy egyszer megláthatom még
én az örömöt a szádon
belátva hogy megérteni
nem is kerül olyan sokba
dicsõségként fogadva el
a faktumom és rabságom
 
2020. július 7. kedd
Budapest, Csepel
Ez az írás 2020. július 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón