Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Móritz Mátyás
(1981- )
A magam bocsánata
Neftalí Ricardo Reyes Basoalto emlékére
1.
  
lépteidet ha távolról 
is de mégis szemmel tartom
míg dermesztõen hidegen 
hagy hogy rólam ki mit gondol
a sirályok lábnyomait 
számolva a tengerparton
borostyánként menekülve 
és kúszva ki barlangomból
 
egy városban ami régen 
elvesztette utcaneveit
remélve hogy a mi kettõnk 
ügye el még nem veszett
nyakláncként hordva magamon 
a szorongásom szeleit
vérként kortyolva magamba 
a régi könyörgéseket
 
úgy próbálom önmagamat 
fölépíteni és belakni
én aki a bûneimnek 
az árát már rég leróttam
nem akarva a nevemet 
jobban én már elkoptatni
 
én aki ha kinyitottam 
a szemem akkor sem láttam
puhatestû némaságként 
egy régen üres kagylóban
remegõ fényként állva a 
letûnt szivárványok nyomában
 
2.
 
belém már rozsdás tüskéket 
is hasztalanul nyomnak
belém aki falakkal már 
magam elõled sem védem
nem látva az álmaimat 
véreskezû gyilkosoknak
amik csak elveszik tõlem 
minden látóképességem
 
a szívemet bûnnel mosva 
és a kezeimet vérrel
minden másnak érthetetlen 
alkalmon kiéhezve kapva
úgy emelve fel magamhoz 
az ördögöt gyengédséggel
el nem pazarolt szerelmem 
újra eszedbe juttatva
  
én akit a gyöngédségre 
a szeretet még nem oktat
nem búcsúzva még a sebtõl 
mi százszor fájt és égetett
úgy ölelve át magam mint 
egy magányos megbántottat
  
mint akiben elhalkulni 
veled tudna csak a zsivaj
hogy el ne fogadjam többé 
a véres törvénytelenségeket
nem járva úttalan utam 
a bukottak útmutatásaival
 
3.
 
nem õrzök már a szívemben
se sértõdést se haragot
hogy úgy áldozzam fel magam 
nem vizsgálva meg az ügyem
játszva csak a mindenféle 
megszánt és megvert alakot
árnyék nélkül járva csak az 
utam kísértetszerûen
 
meg nem rémít engem a csend 
a révület és a szigor
belevágva minden jégbe 
belevágva minden tûzbe
friss szárnyakkal vágódva ki 
a félelmek aknáiból
a terror falára már több 
panaszt panaszhoz nem fõzve
 
remélve hogy önmagamhoz 
idõvel majd hozzászokom
hogy a szavaim bennem majd 
 
megtalálják méltó helyük
hozzád vágva újra utat 
a végtelen hegyláncokon
 
míg a lépteimet hozzá 
a te lépteidhez mérem
úgy zuhannak lábam elé 
sorra mind a dögkeselyõk
kilehelt sötét lelkükbe 
törölve harcos verejtékem
 
4.
 
úgy érzem visszaszereztem 
a rég eltékozolt szívem
hogy megerõsítettem magam 
magamba és a hitbe
megtalálva szavaimat 
a homok gyûrõdéseiben
még a végzetet is össze
zavarva és bekerítve
 
a szívemet ki csak neked 
nyitva és csak neked tárva
úgy mint akit a boldogság 
magának végleg megszerzett
felhágva csalódásaim 
összezsúfolt halmazára
mint akit katonailag 
a szerelmed felfegyverzett
 
mint akit maga alá nem 
temethet a lemondás hamva
a saját ízlésem szerint 
rendezve be saját poklom
hogy a dudva közül végre 
láthatóan kibukkanva
 
ne mondhassam hogy a szívem 
rég megtört és már rég nem ver
hogy csak a romlás kertjébõl 
köthetem a legszebb csokrom
hogy engem rég magába nyelt 
a legtávolabbi tenger
 
2020. július 4. szombat
Budapest, Csepel
Ez az írás 2020. július 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón