Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981- )
Miklós bácsi magára marad
Az öregember megfogta a biciklit s bevitte a lépcsõház tárolójába. Szatyra tele volt üres borosüvegekkel. Felkocogott a második emeletre, ahol lakott. Aztán egy mentõautó állt meg a ház elõtt. Öreg Erzsike néniért jött, el is vitték a kórházba. Kilencven éves volt, már a végét járta. Az öreg egyedül lakott. Kevés volt még a nyugdíja is. Mindig panaszkodott, ha volt valakinek. Majd a szomszéd Bandi nemsoká kopogtatott:
 
- Látta, hogy Erzsikét elvitték?
 
- Igen.
 
- Én nagyon sajnálom. 
 
- Én is. De mindannyiunkra ez a sors vár. Ha egyáltalán megéljük.
 
Bandi nem volt olyan "bölcsességes" hangulatban, ezért hamar el is köszönt.
 
- Viszlát!
 
- Viszlát!
 
Az öreg feltekerte a fûtõt, kezdett dideregni. De sajnos amúgy is adósságai voltak. Mármint a fûtésszámlákat illetõen. Aztán hamarosan megjött a postás. Jó barátja volt az öreg Miklós bácsinak.
 
- Hoztam a nyugdíját! - mondta a postás
 
- Már nagyon vártam! - mondta Miklós bá.
 
A postás átnyújtotta, majd az öreg egy kevéske borravalót is adott. Most hogy Miklós pénzhez jutott, egybõl a borra gondolt. Majd leugrok az italboltba - gondolta. Már úgyis régen volt ott. Persze sok pénzt félretett a számlákra. Meg a kenyérre, ennivalóra.
 
Így hát leugrott az italboltba. Zoli lelkesen fogadta:
 
- Hogy van Miklós bá?
 
- Jól. Két üveg bort kérek.
 
- Máris adom. 
 
Zoli átnyújtotta a bort. Miklós bá kifizette az italt s elköszönt. Aztán otthon mind a két üveg bort megitta. Becsípett. Ha valaki közelében lett volna, kötekedni kezdett volna. Még jó hogy magányosan élt. Világéletében kötözködõ ember volt. Fiatalkorában féltek tõle az osztálytársai mert jól tudott bokszolni. De egyeteme nem volt. A középiskolát is csak görbe jegyekkel végezte el. Utálta a matekot és a fizikát. A történelem volt a kedvenc tantárgya. A tanárairól csak rossz emlékei vannak. Kölcsönösen utálták egymást. Miklós a tanárokat és fordítva is. Annak idején a szülei szigorúan bántak vele, amiért olyan csendes, visszahúzódó gyerek volt. Anyja békés természetû volt, apja meg szintén kötekedõ, iszákos alkat. Természetesen az apja volt a szigorúbb vele. Õt örökölte Miklós. Mennyi rossz emléke van neki az apjával kapcsolatban... Ha rossz jegyet hozott haza akár az elemibõl akár a gimnáziumból, Miklós mindig a WC-ben sírta ki magát. Ezek mély nyomot hagytak benne. S fiatalon igen jóképû volt. A lányok utána néztek. Ám mára csúf öregember lett, tele egészségügyi bajokkal és gondokkal. És most pedig teljesen részeg. Mikor nekilátott vacsorázni, kicsit hányinger kínozta. Lefeküdt. Az ételeket az asztalon hagyta.
 
Másnap reggel moccanni sem tudott. Egyedül a lakótömbben Miklós bácsi feküdt s nézte a plafont. Kopogtatott a szomszéd, de miután nem nyitott ajtót senki, Bandi ment tovább a dolgára...
Ez az írás 2020. július 6-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón