Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Stancsics Erzsébet
(1944- )
Hajnyírás
Tudjuk, hogy a fiatalok vakon bíznak az ifjúság diadalmas erejében és a legesztelenebb erõpróbákat is vállalják. Azt viszont saját tapasztalatunkból ismerjük, hogy az idõsek önállóbbak, raktáraikból könnyebben elõkapják a bölcsesség segédanyagait. Tudják, hogy kiszorultak a lehetõségek terített asztala mellõl, de nem siránkoznak. Amíg minden embernek nem jut hely öregségére az asztal mellett, addig a világ vak tapogatózásában összetéveszti az oltárt Istennel, az eszközt a céllal, a megélhetést az élettel. Az ifjak úgy vélik, hogy az élet ízét és értékét az öregek már csak a haláltól kaphatják meg. 
 
Valójában nem így van. Az élemedett korúak tudják ugyan, hogy az öregedés érzékszerveik fogyatkozásának lassú üteme és az e feletti szorongás általuk is érzékelhetõ tünete az életnek, mégsem esnek kétségbe. Hosszú évtizedeik gyakorlatiassága megoldat velük szinte minden gondot. Megtapasztalták, hogy a szegénységben, nyomorban nincs érték, ezért pénztelenül is tesznek ellene. Hogyan? Lehet, hogy bizarr módon, nem korszerûen, de általában sikeresen.
 
Itt van pl. a hajnyírás. A fodrász megfizethetetlenül drága lett, a gombamód elszaporodott "Csak a vágásért fizet" feliratú helyek utolérték a szalonok árkategóriáit. Mit tehet ilyenkor a kispénzû nyugdíjas? Mivel kiválasztott hõsünket a sors megáldotta egy divatjamúlt fodrász barátnõvel, akinek szintén se pénze, se szalonja, de még egy forgószéke sincs, hozzá fordul hát lenõtt, õsz csimbókjai miatt. A munkadíjat megoldják õsközösségi módon: zöldség, gyümölcs, befõtt, gyerekruha cserél gazdát egy-egy alkalommal. A pénz szóba sem kerül! 
 
Igen ám, de mi van, ha kettõjük között egy országhatár és a Duna terül el? Mióta uniós tagok vagyunk, ez sem gond. Egyik biciklire kap, másik vonatra ül és találkoznak a folyóparton. A hidat nem tudják megfelezni, ezért az egyikük átlép a másik ország területére és a nemzetközi folyóparton bonyolítják le a nyiratkozást. Szürrealista kép: senki a láthatáron, csak a víz csobogása, a szél, amely rögtön a Dunába viszi a levágott õsz tincseket. Még takarítani sem kell. Nincs samponos fejmosás, hideg-melegvizes keverõzuhany, csak szárazon, ahogy a természetben illik. Ha véletlenül arra jár valaki, megáll, leesik az álla, úgy bámulja a bizarr helyzetet: frizurakészítés egy régi, hajókötélvontató betongyûrûjén...
 
Az élet azonban közbeszól. Az árvizek miatt gát épül, így a Duna part lezáródik a sétálók, kutyafuttatók - jelen esetben a mi fográszkodóink elõtt is. Mivel rendszeresen a tél is megérkezik, megpróbálják a vasútállomás néptelen, de jól fûtött várójában lebonyolítani a nyírást. Mindössze egy alvó hajléktalan fekszik a padon, senki nem törõdik velük. De nini, kik érkeznek váratlanul, amire még példa nem volt a világháború óta?! Rendõrök! Nem a hajléktalant zargatják, hanem a mûhely nélküli fodrászt és nyugdíjas kliensét. Igaz, nincs rá paragrafus, de egyenruhájuk adta magaslatról azonnal bezáratják az alkalmi hajstúdiót. Még örülhetnek, hogy nem kobozzák el a nyakba tekert, régi lepedõ darabot és - corpus delicti - az ollót! A mûvelethez többet nem ad otthont az üres váróterem. A hajléktalan maradhat, hiszen tökrészeg, lábra sem tudna állni. 
 
Legközelebb a vasútállomás túlsó oldalában, a kertben találnak egy kiselejtezett irodai széket. Erre telepednek le, de sokáig ennek sem örülhetnek: egyenruhás bakter jár arra s felszólítja õket a távozásra. Távoznak. De nem adják fel! Az öregek legelemibb személyiségjoga a hajnyírás! Legközelebb adózatlan, közös munkavállalásukhoz felfedeznek még egy helyet, amely tartósabbnak bizonyul az eddigieknél. 
 
A vasútállomástól nem messze megépült egy modern buszváró. Csupa üveg, csupa nikkel, modern székekkel, esõtõl, széltõl védõ falakkal. Olyan, mintha a Holdon lenne: menetrend nincs, buszforgalom évekig nem várható. Pillanatok alatt berendezkednek, csereárút tartalmazó szatyraiknak is van hely. Ha nem vág be a nyitott oldalán a hó, még télen is használható. Ám elsõ honfoglalásuk alkalmával majdnem tömegkarambolt csináltak. 
 
Az a néhány autós, aki mégis arra jár, lelassít, majd megáll és szájtátva nézi a bizarr képet: egy buszmegállóban, nyakában fodrászlepedõvel, õsz hajú nõt nyír egy fiatalabb. Feltorlódnak, majdnem egymásba futnak. Az egyik kipattan s megkérdezi: "Lefotózhatom magukat? Feltenném a facebookra...!" A két nõ nevet és beleegyezik. Vajon hányan látták azóta ezt az ingatag valóság-referenciát az öregekrõl? A buszmegálló valóban tartós lett. A vandálok azóta mindössze az üveg oldalakat törték be, felfeszegették az ülõkéket és lelopták a tetõt. De tavasztól õszig számukra így is használható...
 
Hitka Anita Dévi gondolatai között olvastam, hogy a túl sok egyedibõl nem lehet általánosságokat levonni. Ebbõl a furcsa fodrászkodásból sem. Az öregeknek ezer szólamú hangszer az élet, a hajnyírás csak egy a sok közül. Az idõsek nemessége nem magaviseletük, hanem életérzésük szerint mûködik, amit nem lehet rájuk kényszeríteni, akkor sem, ha borzas fejszõrzetükrõl is van szó.
 
Jó lenne, ha az öregség véglegesen beilleszkedett nyugalommal ülhetne bele az emlékezések, mesék, tûnõdések fodrász székébe s pénztelenségében nem kényszerülne bizarr megoldásokra. A gondviselés azonban nem ismeri az idõt, az idõsek mozaikfantáziáját, talán épp ezért igyekszik alábiztosítani, kiegyensúlyozni, kikerekíteni fennmaradásukat. Mert az öregek leleményességére szükség lesz minden korban és idõben. 
 
Még a hajnyírás esetében is.
 
2017. május 13.
Ez az írás 2020. június 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Stancsics Erzsébet további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón