Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kaplonyi Erika
(1967- )
A pillangó tánca
Kora nyáreste volt, a levegõ még mindig forró, bár a nap már lefelé bandukolt. Egyszer csak megpillantottam valami különlegesen szépet, szívbemarkolót. Egy vajszínû pillangó röpködött egy élettelen kis test körül, idõnként gyöngéden megérintette, mintha noszogatná - ébredj fel! A szomorú, szánalomra méltó látvány részvétet ébresztett bennem, ugyanakkor csodálatot is. Furcsa, meghatározhatatlan fájdalmat éreztem, olyat, ahogyan csak a lélek tud fájni. Csak néztem õket, miközben a szívemben megdermedt érzésre gondoltam - hát így múlt el, halott, akár ez a pillangó, nem élesztheti fel többé semmi... én már megértem, ez az ártatlan kis jószág még nem, õ még reménykedik. Szegény, mennyire sajnálom! Ámulatba ejtett, ahogyan újra majd újra leereszkedett, kétségbeesve, de mégis minden hitét összeszedve, hogy életre keltse párját. És láss csodát, az élettelen kis test megmozdult, aztán felemelkedett! Vidáman körbetáncolták egymást a levegõben, s ezzel feltöltötték a lelkem csordultig mennybéli örömmel néhány röpke percre. Hát igen, csak ilyen rövid idõre. Biztosan azért... mert én csak emberbõl vagyok, az ösztöneimet fölülírja az ész, a kétkedéseim állandóan a mélybe rántanak, nem hagynak szárnyalni, hinni, hogy az élet csodái velem is megtörténnek. Márpedig tudom, mert bennem van, valahol mélyen már nyiladozik. Ha gyávaságból - attól való félelmünkben, hogy újabb sebeket kapunk - áttörhetetlen falakat húzunk, és e biztonságosnak hitt börtönben önként raboskodunk... bizony joggal hahotázik rajtunk harsányan a bolond! Hiszen így, hogyan találhatna ránk valami... ami tiszta, szent, nincs benne semmi erõszak. Ami csak szabadon hömpölyög, árad azok felé, akik nyitottak, ugyan sebezhetõek is egyben, de a falakon nem tör át. Legalább egy kis rést hagyni kell neki, még ha a durvaság, a mocsok ugyanúgy átszivárog rajta, csúnya, lüktetõ fekélyeket hagyva, mint az mit oly sóváran vágyunk! Mert a boldogság gyógyító balzsam, nem csak a frissen szerzett eleven, vagy már varas sebekre, de a régi, húzódó, viszketõ hegekre is. Engedjük lelkünkhöz simulni, ne rekesszen el a félelem.
Ez az írás 2020. május 2-án került a NapSziget honlapjára.
 
Kaplonyi Erika további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón