Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Családi kör
Csöndben kanalazták a forró, aranysárga tyúklevest. Május lévén, kinn terítettek a lugasban. Az asztalfõn ült a fehér bajszú, piros képû ünnepelt, Péntek Mátyás, nyugalmazott, pontosabban, két napja nyugdíjas kõmûves. Éppen ezt ünnepelték most, szûk családi körben fiai, menyei, egyszóval az egész család.
 
Az öreg tekintete elégedetten futott végig az ünneplõben feszítõ vendégkoszorún, mely hónapok óta most találkozott egymással elõször. Volt, aki kerek egy esztendeje nem járt Péntek Mátyás portáján, de ugyanígy hanyagolták el egymást is a rokonok. Hanyagolták? Nem értek rá, és ez nagy különbség, amire maga Péntek is kezdett ráébredni. Párszor õ is kipróbálta a nyolcórás mûszakot, és alig keresett többet, mint amennyit megevett. Erre rákapcsolt, és a mai napig is maszekol, kulizik, hogy bort is ihasson a húshoz, kenyérhez.
 
- Matyi! - figyelmeztette Pénteket a felesége, egy szikár, energikus asszonyság.
 
- Igenis!
 
- Kérlek, ne habzsolj!
 
- Egyéb óhaj, sóhaj, parancs?
 
- Töröld meg a bajszod, tiszta majonéz! Ízlik a saláta? - fordult udvariasan csinos, jó modorú menyéhez, akit mindenkinél jobban kitüntetett, lévén a család legrangosabb tagja, fõkönyvelõnõ, s mint ilyen túlnõtt hivatalnok fián is.
 
- Nagyon fincsi, igazán, elárulnád a receptjét?
 
- Eh, minden szakácskönyvben benne van, salade de boeufnek is nevezik. Dezsõ, te nem eszel? - szólt figyelmeztetõen meglehetõsen sovány fiára. - Más fogás nincs, úgyhogy most egyél, ne éhezz, mint odahaza! Elnézést! - mentegetõzött a könyvelõnõnek. - Ez csak olyan szólás minálunk. Te éhezel? - kapta ki a tálat férje kezébõl. - Gondolj a kilóidra és az epédre!
 
- Az epéjére miért? - kérdezte halkan Dezsõ, a tisztviselõ, és nem kapván választ, maga elé meredt.
 
Ha nem válaszol, annyi, õ megkérdezte, nehogy megint megszólják, amiért olyan ritkán társalog. Locsogni nem szeret, az bizonyos, a technika meg éppen a leggyengébb oldala. Márpedig ha ezek rákezdik, másról sem hall, mint autókról. Mindkét bátyja, Balázs meg Jakab is autószerelõ, így persze érthetõ. Csak õt untatják a Trabantok, Skodák, Zsigulik... Pedig rajtuk kívül ezernyi téma van: irodalom, festészet, színház... Szóval ezernyi, ehelyett itt ül, ücsörög, mint aki karót nyelt.
 
- Mi az, te nem kajálsz? - csámcsogott feléje a majd kétméteres, örökké munkaruhában járó Balázska. - Nézd ezt a cubákot! Nem szebb, jobb ez minden versnél, amit bármelyik irodalmi lapban olvashatsz?
 
- Megbuggyantál, öcsikém? - csodálkozott rá Jakab, a legidõsebb Péntek fiú, aki öccsével ellentétben, mindig kirívó eleganciával öltözött. - Mióta olvasol te ilyesmit?
 
- Olvas a cipõm talpa, mit képzelsz? Egy krimi, szex- vagy sportcikk még elcsúszik, de ki olvas ma már Dezsõn kívül verseket?
 
- Például én - kelt Dezsõ védelmére a családfõ. - Na, nem Tandorit, Parti Nagy Lajost meg a hozzájuk hasonló zseniket. Engem kielégít Petõfi is, Tompa Mihály, Arany János...
 
- Este van, este van, kiki nyugalomba - idézte Jakab gúnyosan az ismert Arany-költeményt.
 
- Ennyi?
 
- Vidáman, nem, feketén bólingat az eperfa lombja.
 
Itt megállt, nem tudta folytatni.
 
- Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat - egészítette ki Balázs, azzal kifújt, a folytatás neki sem jutott eszébe.
 
- Hát ez jellemzõ. Az én idõmben bezzeg minden tanuló kívülrõl fújta a Talpra magyart, Családi kört, a Dózsa György unokáját Ady Endrétõl. Ma, nem csak hogy nem fújják, de meg sem értik a legegyszerûbb cikket, elbeszélést sem. És a számtanról, történelemrõl, földrajzról még nem is beszéltem.
 
- Rám célzol vagy a mai diákokra? Mert, ha rám, biztosítalak, én még olvastam, és meg is értettem Ady Endrét, Jókait, Mikszáthot, míg a mai gyerekek... Abban tényleg igazad van, hogy õk már sem a régieket, sem a maiakat nem értik. Csak azt ne kérdezd, ki ezért a felelõs.
 
- Szerintem az oktatás, a tanárok - bölcselkedett Jakab. - Régen általában azok mentek tanárnak, akik hivatásnak tekintették a katedrát. Ma dobbantónak, amivel bármikor átugorhatnak valamilyen diplomás állásba. Van diplomád? Van. Akkor jöhet az állásinterjú függetlenül attól, hol, mi célból és milyen eredménnyel végeztél. Ezzel csak azt akarom mondani... Te meg mit somolyogsz? Talán nincs igazam?
 
- Dehogy nincs! - sietett megnyugtatni Dezsõ a nyalka szerelõt. - Legalábbis részben, mert a dolog azért nem olyan egyszerû. Egy tanulási folyamatnak több összetevõje van ahhoz, hogy mindent a tanárokra kenhessünk.
 
- Márpedig én azt mondom, azért van a tanár, hogy tanítson. És ha erre nem képes, illetve nem akar, olyan tanárokat kell képezni, akikre nyugodtan rábízhatom Marcikát. Marcika! - kiáltott oda a fiához, aki éppen Balázs lányával hancúrozott a sarokban. - Gyere ide egy percre apuhoz! Nem hallod? Méltóztass ide fáradni, ha nem zavarlak!
 
- Jövök már, ne üvölts! Bökd ki gyorsan, mit akarsz!
 
- Marcika, hogy beszélsz te az apáddal? - csóválta meg a fejét megbotránkozva Péntekné.
 
- Elszavalnád nekünk Arany János Családi kör címû költeményét?
 
- Szavalja a segedelmem, nem is tanultuk.
 
- Na látod! Ennyit a tanárokról, mélyen tisztelt öcsikém.
 
- Jó. Tegyük fel, hogy csakugyan nem tanulták. Nem igen hihetõ, de fogadjuk el igaznak. Ebben az esetben miért nem tanítottad meg te neki?
 
- A Családi kört.
 
- Is, plusz a szorzótáblát, Archimédesz törvényét, a legfontosabb magyar és világtörténelmi évszámokat, vagy mi a violinkulcs, mit nevezünk alkotmánynak stb., stb., ha már a suliban nem tanították meg Marcinak.
 
- Ismétlem: ez nem az én dolgom - hangsúlyozta Jakab nyomatékosan. - Azonkívül kinek van erre ideje? Mi, kérlek, keményen melózunk. Én is, meg Erzsi is. Igaz, édes bogaram? - fordult tenyeres-talpas, némán figyelõ nejéhez. – Õ a konyhán, az üzemben, én az autó alatt, reggeltõl estig, tetõtõl talpig olajban, benzinben, miközben te az irodában lógatod a lábadat.
 
- Szóval nem érsz rá, meg nem is a te dolgod - hagyta megjegyzés nélkül a lógatod a lábadat kifejezést Dezsõke. - De akkor azon se csodálkozz, hogy Marcika még a Családi kört sem ismeri.
 
- Csodálkozik a vakbelem! Mellesleg az sem olyan nagy baj, ha nem tudja. Nem akarok én belõle se költõt, se magyartanárt, de még hivatalnokot sem faragni. Mi akarsz lenni, kisfiam? - kérdezte Jakab a fiától.
 
- Autószerelõ.
 
- Hallottad! Miért nem tanár vagy tisztviselõ, mint a nagybátyád?
 
- Mert én szeretem az autókat, meg aztán neki se nyaralója, se pénze sincs, ezért jár mindig hozzánk kölcsönért.
 
- Jó, jó, eredj vissza játszani! - köhögött az apa zavartan. - Okos kölyök, õ már most látja, mi a különbség egy iparos és éhenkórász...
 
- Tisztviselõ közt?
 
- Én ilyet nem mondtam. De ha jobban meggondolom...
 
- Állj, állj, állj! - sietett elejét venni a vitának Péntekné. - Minden mesterségnek megvan a maga elõnye és hátránya. Pont. Inkább azt jósolja meg valaki, ki gyõz a holnapi rangadón!
 
A futball és az autó volt a csalétek, valahányszor a fiai elkezdték egymást csepülni. Csipkedni ugyan ilyenkor is csipkedtek, de ez sohasem volt olyan veszélyes, mint amikor a diploma, mûveltség és kereset miatt akadt össze a bajuszuk.
 
- Micsoda kérdés! Természetesen az FTC - jelentette ki magabiztosan Balázska.
 
- Nana! - tiltakozott Jakab mérgesen. - Ne felejtsd, hogy az UTE sem akárki, és ha ezek egymás ellen lépnek pályára...
 
- Akkor az Újpestnek semmi esélye - vágta rá Balázs azonnal.
 
Dezsõ ásítozva bóklászott át a kertbõl az udvarra. Most meg a futballról traccsolnak, utána következik a rali, derbi... Csupa olyan téma, ami már gyermekkorában is halálosan untatta. Hát csak traccsoljanak, de nélküle, õ inkább eljátszik a Bodrival itt az udvaron.
 
- Feküdj! Jó kutya! - veregette meg a kutya nyakát idõnként, még elszívott egy-két cigarettát, majd visszaballagott a többihez.
Esteledett. A lugasban egyszerre kigyulladtak a színes lampionok. A társaság harsányan énekelt, méghozzá nem is akármit, Petõfi híres Befordultam a konyhába... címû versét dalolta:
 
                   Befordultam a konyhára,
                   Rágyújtottam a pipára...
                   Azaz rágyújtottam volna,
                   Hogyha már nem égett volna.
 
- Te meg hol jártál? - bökte oldalba Aranka, amint Dezsõke odahuppant melléje az asztalhoz. - Nem illik ám otthagyni csak úgy, se szó, se beszéd egy társaságot, kedvesem.
 
- És? Észrevette valaki? - vonta meg a vállát keserûen a hivatalnok. 
 
A nõ elértette, de még mielõtt válaszolhatott volna, Marcika már állon is kapta egy labdával.
 
- Bocsánat!
 
- Semmi baj, megesik - mosolygott rá megbocsátóan a fõkönyvelõnõ.
 
- Parancsoljatok, itt a finom zserbócska! - szolgálta fel a süteményt Péntekné. - Zserbó, isler, kinek mihez van étvágya.
 
- Szegények vagyunk, de jól élünk - kacsintott a most is munkaruhában bokázó Balázska.
 
- Brr! - fintorgott Marcika, aki mindeddig versenyt evett az öreg Péntekkel. - Még egy falat, és kireped a pocakom.
 
- Akkor gyõztem, mert én ebbõl is veszek ám - ágaskodott a zserbó után a kõmûves.
 
- Nana! - állította meg azonnal az elveihez szigorúan ragaszkodó Péntekné. - Megfeledkeztél a cukrodról.
 
- Igaz. Istenem, mit csinálnék én nélküled. Akkor igyunk! Bort a billikomba!
 
- Hehehe, hihihi! - nevetett fel ekkor Évike, Balázs szõke, ibolyakék szemû kislánya.
 
- Hát te min vihogsz? - bámult rá a hasonlóan szõke és kék szemû Péntek Balázsné.
 
- Azt mondta, hehehe, az ópapa, hogy, hihihi, bort önt a bilibe.
 
- Billikomba, te kis buta - javította ki anyja reszelõs hangon, kedvetlenül, amiért a lánya ilyen zöldségekkel szégyeníti meg õket. - Így hívták valamikor a serleget.
 
Aha, már rötyög is a sógorasszony! Mármint az Erzsike, ez a táskás szemû kisgömböc, aki szentül meg van gyõzõdve, hogy valamennyi sógornõjét, még Arankát is lepipálja. Szó mi szó, fõzni azt megtanult, de hát attól még nem kell mindenkit lenézni.
 
- Éljen! - kiáltotta Balázs és Jakab egyszerre.
 
- Figyelem! Figyelem! - koccintotta meg Balázs a poharát. - Mondanék egy köszöntõt.
 
- Halljuk!
 
- Drága papa! Engedd meg, hogy nyugdíjaztatásod alkalmából erõt, egészséget és sok-sok boldogságot kívánjak.
 
- Erõt, egészséget! - harsogták a vendégek.
 
- Remélem, a mi nyugdíjaztatásunkat is megéred, és akkor te fogsz nekünk erõt, egészséget kívánni.
 
- Ajaj, hol leszek én már akkor, gyerekek!
 
- Hajrá, UTE! Hajrá, magyarok! - szúrta oda Jakab provokáló arckifejezéssel.
 
A szálas, felnyírt fejû férfi elvörösödve meredt a bátyjára.
 
- Na idefigyelj, te csámpás lábú, nyálas próbababa! - kapcsolta le a zenét a nagyobb nyomaték kedvéért.
 
- Elég! Elég! Ülj már le, eleget beszéltél - húzta maga mellé a férjét idegesen a felesége. - Elnézést! Kicsit fejébe szállt a badacsonyi.
 
- Köszönöm a jókívánságokat - avatkozott közbe ekkor maga a házigazda. - Hálából elszavalom nektek a Családi kört, ha megengeditek - hunyorított a feleségére.
 
                   Este van, este van: ki-ki nyugalomba!
                   Feketén bólingat az eperfa lombja
                   Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
                   Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
 
A család megadóan hallgatta az öreget. A vers hosszú volt, a vendégek meg fáradtak, némelyik ezért el is bóbiskolt lassacskán. Csak Balázs és Jakab méregették egymást továbbra is, mint két kakas a szemétdombon.
 
- Na, hogy tetszett? - fejezte be az öregúr elégedetten. - Ugye, igazam volt, amikor azt mondtam, egy költõ sem ír manapság ilyen gyönyörû költeményt?
 
Senki sem válaszolt, ehelyett éles, kb. száz decibel erõsségû kürtszó hasított az est idilli csendjébe.
 
- Jézus Mária, mi történt? - rezzent föl ijedten a Péntek ház asszonya. - Marcika, légy szíves, fejezd be ezt az éktelen tülkölést!
 
- Gól! Gól!
 
A ricsajra megelevenedett a szomszéd ház, s egy pillanattal késõbb ösztövér férfi battyogott a drótkerítéshez.
 
- Jó estét, Takács úr! - üdvözölte a kõmûves, odabaktatott a szomszédhoz, váltott vele néhány szót, majd tisztelettel megkérte, csatlakozzék õ is hozzájuk.
 
- Sajnálom. Igazán hálásan köszönöm, de beteg a feleségem. Majd máskor, esetleg Péntek úr névnapja alkalmából. Addigra, remélem, nekünk sem lesz ennyi problémánk. További kellemes szórakozást, és ha kérhetném, fogják halkabbra a lejátszójukat!
 
- Magától értetõdik. Egy percre azért még átugorhat mihozzánk. Na, csak egy pillanatra. Bekap egy pohár kisüstit, és már mehet is vissza a feleségéhez.
 
- Nem bánom, de tényleg csak egy pillanatra.
 
A vendéget részvevõ arccal fogadták. Tudták róla, hogy szegény, hatgyerekes édesapa. Szûzanyám, hat gyerek, akik közül egyikük félig vak is ráadásul, és minden jel szerint nemsokára teljesen meg is vakulhat! Hacsak a jóisten csodát nem tesz a kilencéves, göndör hajú Irénnel.
 
- Bort, pálinkát?
 
- Inkább pálinkát, ha lehetne.
 
Megkapta a pálinkát, hozzá két zacskó élelmet: kis krumplit, sült pulykát, kávét, narancsot, süteményt...
 
- A gyerekeknek. A feleségének meg jobbulást kívánunk - nyomta Péntekné a zacskókat Takács szomszéd kezébe.
 
- Köszönöm. Az isten fizesse meg maguknak.
 
- Irénke? Találtak már megfelelõ orvost a számára?
 
- Találtunk.
 
- Valóban? - örült meg a hírnek Péntekné. - Hol, kit, és meg is mûti a kislányát?
 
- Németországban. Egy híres szemészprofesszort, és, igen, meg is mûtené Irénkét.
 
- De hisz ez nagyszerû! Hallottátok? Gratulálok! - ölelte át a megviselt arcú, ágrólszakadt édesapát.
 
- Én is - lépett hozzá a házigazda.
 
A férfi halotthalványan rogyott vissza az asztalhoz, és gyorsan felhajtott még egy pohár kisüstit.
 
- Valami baj van, Takács úr?
 
- Csak annyi, hogy lemondtuk a mûtétet.
 
A család furcsa szemeket meresztett a szomszédra.
 
- Miért, olyan veszélyes? - puhatolódzott megértõen Aranka.
 
- Megjárja, viszont annál drágább, asszonyom, annyira, hogy ki sem tudnám fizetni - szökött egy könny Takács úr szemébe. - Na mindegy - állt fel ismét szomorúan. - Ilyen az élet! Megesnek ennél súlyosabb dolgok is, ugyebár. Irénke legfeljebb csak megvakul - emelte tekintetét Péntekre.
 
Az zavartan nézett a lampionok körül repkedõ rovarokra, Jakab malmozott, míg a többiek poharukat szorongatva hallgattak. Ekkor Évike, Balázs öt-hat éves kislánya tipegett az apához.
 
- Tessék a babám, Irénnek adom ajándékba.
 
Balázs megszégyenülten ütött a homlokára.
 
- Hozz még egy szatyrot, mama, légy szíves!
 
Amint megkapta a szatyrot, lekapcsolta csuklójáról a karórát, és bedobta a szatyorba.
 
- Jakab?
 
A fiatalember ezer forinttal ajándékozta meg a beteget, de a többiek is mind kitettek valamivel magukért beleértve Marcit is, aki féltve õrzött vuvuzeláját csúsztatta a szatyorba.
 
- Fogja, a magáé, aztán meglátjuk, mit tehetünk még ez ügyben.
 
Takács úr megrendülve tántorgott ki a lugasból. Nem sokkal utána pedig Péntekék búcsúztak el az õsöktõl. Még egy hörpintés, utolsó kézszorítás, és átvette a "tücsök csendes birodalmát".
Ez az írás 2020. február 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón