Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Halász István
(1945- )
Dicsekvõ hóember
Volt egyszer egy hóember. Egész télen csak álldogált egyhelyben, az erdõ hûvös szélében. Mint tudjátok, a hóembernek lába nincsen, tehát menni sem tud, még ha akarna, akkor sem. Széltében-hosszában dicsekedett, hogy õ mennyire nagy, milyen erõs, hogy bárkit, ha akar, le tud gyõzni, csak éppen menni nem tud. Az állatok hallgatták, de nem szóltak. Tudták, hogy az egész csak üres fecsegés. A hóember nem gyõzte dicsérni magát, annyira el volt telve önmagától. De minden elmúlik egyszer! Telt-múlt az idõ. A Nap egyre melegebben kezdett sütni és egyre tovább volt fenn az égen. Hóemberünk kezdte valahogy kellemetlenül érezni magát. Egyszer csak valami zöldet vett észre a közelben, pont, ahol tócsává duzzadt a róla leolvadó hó.

- Hát Te ki vagy? - kérdezte egyre gyöngyözõbb homlokát törölgetve a hóember a fehér fejecskéjét az egyre élénkülõ tavaszi szélben ringató pici, zöld növénytõl. Az frissen és csengõ hangon felelt:
 
- Én vagyok a hóvirág! - És szirmait az egyre melegítõbb és fénylõbb Nap felé fordította ügyet sem vetve továbbra sem az izzadó-olvadó hóemberre.
 
- Az meg micsoda? - csodálkozott rá a hóember a kis virághoz egyre jobban zsugorodva.
 
- A tavasz elsõ virága vagyok! - felelte neki szelíden a hóvirág.
 
A Nap egyre jobban sütött és az erdõk és mezõk lassacskán megteltek élettel. Újra daloltak a pacsirták és más énekes madarak, míg a hóember egyre csak olvadt, olvadt, egészen addig, ameddig belõle csak a kalapja, egy rozsdás, lyukas fazék, meg a karjaiként-kezeiként "szolgáló" rissz-rossz seprûdarabok maradtak meg. Azokat meg a kirándulók dobták be a legközelebbi szemetesedénybe. Pusztán ennyi maradt a kérkedõ hóemberbõl, akire most már senki sem emlékezett.

Ez az írás 2019. december 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Halász István további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón