Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Sztaskó Richard
(1987- )
A macska
TITKON ABBAN REMÉNYKEDETT, NEM LESZ OTT A MACSKA, üres ól várja majd, és másnapra el is feledkezik a történtekrõl. De az állat természetesen ott feküdt, ahol elõzõ délután hagyta. Döglött volt. Mégpedig visszavonhatatlanul.
 
Az egész ártatlan tréfának indult. A nappali egyik fiókja tele volt nagyanyjának gyógyszereivel. Parkinson miatt kellett azokat szednie. A kis sárga üvegcsébõl kivett három vagy négy szem tablettát, és azokat a magához édesgetett macska torkán egyesével lenyomta. Az állat persze próbált tiltakozni, de olyan szorosan ölelte át a testét, aztán feszítette szét a száját, hogy értelmetlennek bizonyult az ellenkezés. Negyedóra sem telt el, mire jelentkeztek a tünetek. A macska járása bizonytalanná vált, imbolygott és dülöngélt, mint egy részeg. Aztán elfeküdt a diófa tövében. Tudta, azonnal cselekednie kell, mert ha nagyanyja meglátja a kedvencét, kitör a botrány. Gyorsan fölemelte az állatot, és az egyik üresen álló ólba rejtette. Bízott abban, hogy reggelre a macska kiheveri ezt a "kis kalandot".
 
Nem heverte ki. Figyelte a mozdulatlan állatot, szólongatta, mégse történt semmi. Aztán kavicsokat hajigált az ólba, egyenesen a testére, de akkor se történt semmi. El kell ásni a macskát, villant át rajta a gondolat, nincs mese. És természetesen úgy, hogy a nagyanyja abból semmit se vegyen észre. Majd megvárja a délutáni pihenõt. Akkor a legalkalmasabb.
 
Amikor elcsendesedett a ház, a fáskamrából kerített egy régi krumpliszsákot meg egy köteg zsineget, és bekúszott az ólba. A farkánál fogva emelte be a tetemet a zsákba. A guvadt szemû macska merev volt és nehéz, mint egy fahasáb. A zsineggel aztán körbetekerte a zsákot, kimászott az ólból, és a palánkoknak támasztott ásóval a fáskamra mögött nekiállt ásni. Tudta, sietnie kell, nem habozhat. Isten ments, hogy meglássa a nagyanyja vagy a szomszéd. Ahogy mélyült a gödör, úgy vert egyre hevesebben a szíve, aztán egyszer csak elkészült a sír. A zsákot belerakta az aljára, a zsákra pedig ráhelyezett néhány téglát, amit ott talált a kamra mellett szétszórva. Pillanatok alatt betemette a gödröt. A talajt úgy egyengette el, hogy senkinek se tûnjön fel, valaki megdolgozta arrafelé a földet. Munka után elégedetten törölte meg izzadt homlokát.
 
Aznap este meg napokkal késõbb is azt hazudta nagyanyja kérdésére, hogy nem tudja, hol lehet a macska. Biztosan elkóborolt valamerre. Amikor egy hónap múlva se került elõ az állat, kölcsönösen megállapították, hogy a jószág elszökött, és valószínûleg elcsapta egy autó, ahogy átrohant a fõúton.
Ez az írás 2019. október 25-én került a NapSziget honlapjára.
 
Sztaskó Richard további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón