Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Nádi Zsuzsa
(1948- )
Feró és Mamó akaratja
A gyerekek anyját külföldi kiküldetésre küldte a cége bõ egy hétre. Apjuk és az õ anyja, Mamó lementek Balcsira a kicsikkel nyaralni. Hírül veszi ezt az anya, amikor hazaér a repülõvel Londonból. Nem siet le a családhoz. Minek, jól elvannak, nem szorulnak rá a segítségére.
 
A gyerekek önfeledten játszanak a teraszon. Büfét nyitottak mindketten. A kislány a lépcsõre sorakoztatja tálkákban a puha gumiállatkáit és a falevelekbõl, bogyókból készített zöldséglevesét. Megnyílt a Vidám büfé, kurjantja a felnõtteknek. Leül a lépcsõre és egy papírlapra elkezdi skribálni az étlapot. Ezzel párhuzamosan, hangosan sorolja a leírtakat. Van sült, fõtt, töltött és rántott sikló, sült, fõtt, töltött és rántott kígyó, sült, fõtt, töltött és rántott gyík, sült, fõtt, töltött és rántott denevér, sült, fõtt, töltött és rántott béka. Boldogan és büszkén mosolyogva lenéz a homlokát ráncolva fanyalgó nagyanyjára, majd folytatja az étlapírást. Továbbá van még sült, fõtt, töltött és rántott majom, libbenti a fekete gumi makit az apja feje felé, aki zavarodott vigyorral fintorog a kitûnõ ajánlat hallatán. És van még sült, fõtt, töltött és rántott féreg, ez tengeri, mutat fel egy százlábúféle gumiállatot.
 
A kisfiú a pompás ötletet megragadva kihordja a gumiállatkáit a faházból és megkéri a nagyanyját, hogy írja meg neki a Vagány büfé étlapját, mert õ még csak néhány betût tud lerajzolni. Mivel ugyanolyan figurái vannak neki is, mint a nõvérének, harsányan diktálni kezdi a kislánytól hallott egzotikus ételeket.
 
Sült sáska nincs?, sziszegi felé az apja gunyorosan. Nem tartunk sült sáskát, válaszolja a gyerek, de megrendeljük, és ha szállítanak, hétvégén már azzal is szolgálhatunk. 
 
Sorra rendre kiporciózzák a kalácsokat és a dinnyéket, ahogy szokták.  Mamó rendbe rakja a szelektív szemetet. Kiborítja a zsák tartalmát a teraszra. Egymásba csúsztatja a tejfölös poharakat, kisimítja a nejlonzacskókat és az összegyûrt csomagolópapírokat. Anyag fajtánként, méret szerint szortírozva slihtolja vissza a zsákba.
 
Észre sem veszik, hogy a kicsik már rég visszaszöktek a városba, õk nem kukoricáznak, még mindig porcióznak, okoskodnak és dirigálnak. Melléjük szegõdik egy ébenfekete kölyökmacska. Leül a terasz szélére, kénsárga szemének merõleges vonalpupilláját rájuk szegezve cérnavékony hangon miákol. Próbálkozik a lábszárukhoz dörgölõzni, de Feró Mamó macskaszõr-allergiájára hivatkozva mindig félrerúgja. A karcsú macska naponta fog egy barnásszürke házi egeret. Mit sem sejtve egériszonyukról lábuk elé hajítva, lecsücsülve várja a dicséretet. Feró és Mamó megborzong, föláll rajtuk a szõr, öklendeznek. A macska lágyan az oldalára, majd hanyatt hengeredik, mint egy parányi babzsákot, feldobja, elkapja az egértetemet, ami aprókat puffanva érkezik szétvetett lábakkal a talajra. Maga elé hajítja, rávetõdik, megragadja, a háta fölött átdobja jobbról balra, majd vissza. Mamóék elnéznek fölötte, mellette. Ráunva a labdázásra, az egeret a fejénél fogva elkezdi rágcsálni. keskeny pofájából kilógva libegnek az egér kurta lábai és farka. Mamó gyomra beleémelyedik a látványba, megfordul székestül, felpattan az asztal mellõl, beiszkol a házba. Nagyvárosban nõtt fel, emeleti lakásban, nem vidéki kertes házban. Nem követi nyomon, míg eltûnik az egér szõröstül-bõröstül a macska szájában.
 
Kisvártatva elõmerészkedik Mamó a faházból, Feró hosszú póznakarjával végigmutat a kerten, Úgy néz ez ki, mintha cigányok laknának itt, böffenti ki a szavakat hullámzó kacsacsõr-száján Mamó felé ingerülten. Radikálisan ki kell tisztítani! pufogja, miközben kirúgja maga alól a méregzöld mûanyag széket és nyúl a terasz szélére tett metszõollóért. Nekiesik a terasz köré ültetett páfrányos, borsmentás, loncos szegélynek. Tépi-szaggatja az illatos mentát, dobálja a háta mögé. Senki sem szól rá, világosítja fel, hogy ne a zöldellõ haszon- és dísznövényzetet irtsa ki, inkább a kínai selyemmoly által lecsupaszított és kiszáradt bukszus bokrokat fûrészelje le és kupacba hordva égesse el, ezekhez egy ujjal sem nyúl, hiszen nem képesek tovább nyújtózkodva teret hódítani a kertben.      
 
Kikerült az iskolatáska a gyerekszoba sarkából. Szép színes könyvektõl és füzetektõl dagad a táska pocakja. Piros tornazsák pöffeszkedik az oldalában. 
 
Hullanak a sárgult és bordó falevelek. Feró és Mamó tudomást sem vesz a változásról. Osztják a kalács és a dinnyeszeleteket. Szabályos testtartásban, egyenes gerinccel ülve némán esznek. Félszavakból is értik egymást. Még egy szeletet? Biccentés közben nyelés, majd kurta igen. 
 
Mi az, ami csöpög?, tudakolja Feró fejét kissé balra fordítva. Mivel nem kap választ, rákérdez másképp is. Nem mûködik a centrifuga? Mamó is odanéz, ja, az én felsõruháim, azokat kézzel mosom, hogy sok évig kitartsanak. Feró rosszallóan ingatja a fejét, lekezelõen rámosolyog az anyjára, mintha csak azt mondaná, hogy ilyen hülyeséget se hallottam még. Anyja behúzza a nyakát, belepirul a gondolatba, hogy bezzeg a  NEW YORK feliratú bermuda fenekébe a kisollóval egy lyukat fúrt, hogy minél hamarabb szétmálljon, mert Feró azt tõle emelte el egy szó nélkül és azóta is hordja. Azért mert ez a gatya nem is Mamóé volt, hanem valahai szeretõjéé, aki faképnél hagyta és látni sem bírja. Ahányszor leslattyog benne a falépcsõn a fia, mindig felkavarodnak benne a régmúlt sérelmei.
 
Hull a hó. A kettészelt sárga belû görögdinnye opálosan fénylik a mûanyag asztal közepén. Szálkásan jegecesedik. Darazsak már nem ostromolják. Dermedten kapaszkodnak a kispadláson a fészkükbe. Hangyák nem sorjáznak az asztal lábán a foszlós kalácshoz. Nincs kalács se. Régen bezárt a pékség. Legyek, szúnyogok sem döngnek. Fekete-piros hátú suszterbogár sem araszolgat a terasz peremkövén, a pohos zöld gyík nem kúszik ki a farakásból a földig érõ palatetõ szélárnyékába napozni. Tarka szajkó sem lármázik délutánonként az utcai villanyoszlopon ülve kutya- macska- és géphangokat utánozva. Mókus sem lopakodik a mogyoróbokorra télire termést begyûjteni. Régen elraktározott mindent, amit lehetett, és téli álomba dermedve alszik az odújában. Levelibéka sem brekeg riadót reggelente az alsó ágra lapulva. Békésen szenderegnek rejtekükben az élõlények. Csak Mamó és Feró eszeget a teraszon komótosan. 
 
Hogy ülsz az asztalnál?!, morran Feró az üres kerti székre, amelyikbõl kislánya hazaszökött iskolakezdéskor. Tessék rendesen ülni! Le a lábakkal!, csap az odaképzelt kislány lába felé. Kérsz még egy szeletet?, kérdi az anyját, aki rábólint. Feró nehézkesen recsegteti a meg-meghajló kést a jéggé fagyott dinnyében. A bajszára és a szakállára rátüskésedett a dér. Lélegzetvételkor diszkréten citerázik az orrjáratukba fagyott váladék. Szóra sem érdemes.
 
Egyre ritkábban ereszkednek üríteni a fehér mûanyag vécédeszkára. Mit is adnának ki magukból, ha gyakorlatilag szinte semmit sem esznek? Ha Mamó billenti párnás fenekét a deszkára, a fedõlap diszkréten a hátához simul. Riadtan összerezzen. Már hogyne, egyáltalán nincs hozzászokva az ilyesfajta bizalmaskodásokhoz magának való természete miatt. 
 
A dinnyés furgon sem jár a girbegurba mellékutcákban a hangszóróját recsegtetve. Minek, hiszen dinnye is már csak tavasszal lesz, délvidéki import. 
 
Tél közepén állkapcsuk üres kocogtatására sem térnek észhez, hogy ideje lenne a hazatérésnek. Se foszlós kalács, sem dinnye. Réveteg tekintettel ülnek a kerti asztalnál. A levegõt szeletelgetik, porciózzák és eszegetik ráérõsen. Pajkosan mosolyogva kúszik fel az alpesi faház fedezékében a sápadt téli nap. Épphogy csak meglesi a vacogó párost, megmelengetni már nem akaródzik neki. Máris ereszkedik lefelé. 
Egykedvûen telelgetnek az õszölést és a nyaralást követõen. A szeizmográf mutatóját alig kimozdító váratlan földrengésnél (mind váratlan, ki az a marha, aki a földrengést várja?) a lábazaton álló alpesi faház alá betolt, cseresznyecefrével degeszre tömött mûanyaghordó kicsit megbillen, az erjedõ gázoktól kilövi magát. A ház padlóját, manzárdját, mohos palatetejét átszakítva rakétaként süvít a mennybe. Még ettõl a világomlástól sem jön zavarba az elszánt anya és fia páros, ponyvát terítenek a háromszintes kürtõjárat tetejére, az ágyuk amúgy is a ház két falának oldalában fekszik, ha a vihar letépi a ponyvát, rájuk esõ, hó akkor sem hullik. Feltett szándékuk kihúzni a faház fedezékében az augusztus tizenegyedikei csillaghullásig, amit a füvön hanyatt fekve fognak végignézni, ahogy Mamó nászútján anno. 
 
Otthon néha rákérdeznek az anyjukra a gyerekek: Apa mikor jön haza? Anyjuk széttárja a kezeit: Nem tudom. Nagyon lelassult az utóbbi években. Sok idõbe telik neki, mire rászánja magát a változtatásra. 
 
VÉGE
Ez az írás 2019. október 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Nádi Zsuzsa további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón