Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981- )
Két mûvelt néni
Az utcai könyvárusnak felettébb jó hangulata volt. Rendszeres törzsvásárlói közt tartja számon azt a két öregasszonyt, akik tõle vásárolni szoktak könyveket. Az egyikük Edit, mindig zeneszerzõk életrajzát vásárolta meg. Julika meg a szép, és felejthetetlenül romantikus versesköteteket. Arany, Babits Julikának nagy kedvencei voltak. Ez a két öregasszony mindig sokat beszélgetett Lajossal. A két néni rivalizált egymással. De teljesen feleslegesen, ugyanis Lajos mindkét öregasszonyt egyformán szerette. Nem szerette egyiket jobban, mint a másikat... Csak ezt õk hitték.
 
Egyszer, mikor Edit ment valamit vásárolni valami könyvet, Lajos már mosolyogva fogadta:
 
- Nos, vesz valamit?
 
- Nem is tudom. Nézegetek. 
 
- Csak tessék! - mondta Lajos. 
 
Edit nézgelõdött a viszonylag elég hosszú asztalon, de nem talált ínyének megfelelõt. Lajos közbeszólt:
 
- Van egy jó történelmi könyvem a második világháborúról. Nem érdekli?
 
- Nem. Az nem. Elég volt azt átélni gyermekfejjel.
 
Lajos eltûnõdött. Teljesen igazat adott ugyanis a néninek. 
 
- Pedig ezt nem régen hozták.
 
Edit meg sem hallva tovább nézelõdött. Egy Brahms életrajzi könyvre lett aztán figyelmes. Kezébe vette. Olvasta, aztán igen megtetszett neki. 
 
- Ezt elviszem. - mondta az öregasszony. 
 
- Magát mindig csak ugyanaz a téma érdekli? - kérdezte mosolyogva Lajos.
 
A néni vállat rántva és egy szájmozdulattal felelt.
 
- Az igazság az, hogy maga nagyon jó életrajzos könyveket árul. És fõleg a zeneszerzõkbõl.
 
- Akkor mondja csak meg milyen zeneszerzõ érdekli! Én beszerzem!
 
Editnek még a szíve is gyorsabban vert. 
 
- Például Schumann vagy Sztravinszkij...
 
Lajos gondolkodott.
 
- De hiszen Schumannt már vett tõlem.
 
- Ja, tényleg. Öregasszony vagyok. Felejtek.
 
- De Sztravinszkijt még nem említett. Azt megszerzem.
 
De közben becsomagolta a Brahms életrajzot. Edit átnyújtotta a könyv árát. Majd hamarosan jött Julika is. 
 
- Jó napot! - mondta.
 
- Jó napot Julika! - mondta Lajos.
 
Edit nem köszönt neki. Lajos odaadta a könyvet neki. Julika ránézett. Nevetett. 
 
- Nem is ismeri a kottát, de Brahmsot akar olvasni. - csipkelõdött Julika.
 
Editnek szinte felforrt az agyvize. 
 
- Ó Istenem, te sem ismered és attól én egy ilyen nagy ember életrajzára miért ne lennék kíváncsi? Arany hallgatni. Hallottad már ezt? 
 
Julika nem válaszolt. Õ meg szokása szerint a versesköteteket nézegette. Edit gúnyosan megjegyezte:
 
- Érted is amit olvasol?
 
- Értem, képzeld el.
 
- Majd kikérdezem az egyik Tóth Árpád vers tartalmát! - mondta Edit.
 
- Csak nyugodtan! - mondta Julika.
 
- Hagyják már abba a kötözködést! - mondta Lajos.
 
A két öregasszony oda se figyelt.
 
- Majd én meg kikérdem Brahms születésének helyét!
 
- Nyugodtan, azt már most is tudom.
 
- Hadd halljam! - mondta Julika.
 
- Hamburgban született és Bécsben halt meg.
 
Julika kicsit elszégyellte magát. Edit azt kérdezte:
 
- Tudod-e hogy Tóth Árpád kit nevezett Új Krisztusnak?
 
Julika hallgatott, mert nem tudta.
 
- Hát Lenint, te buta!
 
- Jól van Edit, maga nagyon okos asszony, de ne fitogtassa itt a tudását! - szólt közbe Lajos. 
 
- Hát azt te meg tudod-e hogy Babits mikor született? - vágott vissza Julika.
 
Ezt Edit valóban nem tudta.
 
- 1883. Látod, milyen buta vagy! - mondta Julika.
 
- Nem hagynák abba? - kérdezte Lajos.
 
- Azt hiszi, hogy õ mindent tud! - mondta Julika.
 
- Én önöket egyformán szeretem. - mondta Lajos.
 
Erre a két öregasszony elszégyellte magát és hallgatott. Julika nézgelõdött s egy Dsida Jenõ verseskötetet vett meg.
 
- Ez tetszeni fog önnek! - mondta Lajos.
 
Edit alig bírta ki, hogy meg ne szólaljon, de tekintettel és figyelemmel volt Lajos iránt. A két néni aztán felszívódott. A könyvárus rágyújtott. Elmerengett ezen a két öregasszonyon.
 
Másnap Edit éppen bevásárolni volt oda s az áruház nem messze volt a könyvkereskedéstõl. Amikor Edit ment haza a boltból, Lajos megszólította:
 
- Haló! Már nem is köszön nekem?
 
Edit csendben odaballagott Lajoshoz. A könyvárus látta, hogy valami baj van.
 
- Nem kér valami könyvet? - kérdezte.
 
- Hiszen még az elõzõt sem olvastam ki!
 
- Ja, igaz, ne haragudjon...
 
- Nem tudja, Julikával mi van?
 
Edit hallgatott.
 
- Kórházban van.
 
- Micsoda? - kérdezte meglepõdve Lajos. - Nem is mondja?
 
- Most mondom.
 
- S mi baja volt vagy van?
 
- A gyomrával valami...
 
- S nem is látogatja meg? - kérdezte Lajos.
 
- De hát miért látogatnám meg? Nem vagyunk mi olyan barátnõk...
 
Lajosnak kicsit felforrt az agyvize. 
 
- Néha veszekednek, de azért önök mégiscsak barátnõk, nem?
 
Edit hallgatott. 
 
- Talán azok. - mondta végül is.
 
S Edit hazament. Lajos úgy határozott, hogy másnap bemegy érte a kórházba. Biztos volt benne, hogy a sárga kórházban van. Így másnap mikor Edit Lajoshoz igyekezett a könyves asztalok le voltak nejlonozva. Nem volt ott senki. Edit tiszta szívbõl szégyellte magát. Magányosan hazabandukolt. S éppen eleredt még az esõ is a nagy napsütés után. 
Ez az írás 2019. október 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón