Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
Az utolsó sárkány
Valahol mélyen, több száz, ezer ölre a föld alatt élt egy sereg gyíkszerû hüllõ. Akkorák voltak, mint a vadászkutyák. Testüket pikkely borította, végtagjaik karmokban végzõdtek, két-három vagy még ennél is több fejük nõtt és olyan szárnyuk, mint a denevéreknek. Azonban repülni már egyik sem tudott, idõvel elcsökevényesedett a szárnyuk, szemük, majd maguk is kipusztultak. Hogy miként kerültek a föld alá, éppoly rejtély, mint fennmaradásuk és késõbbi pusztulásuk is. Utoljára már csak egyetlen példány maradt, a legerõsebb, egy háromfejû, mindnyájuknál eszesebb "sárkány". Ez, megszimatolva a rá váró veszélyt, kimenekült a barlangból. Sokáig, talán heteken át tévelygett a föld feneketlen gyomrában, barlangról barlangra, egyik labirintusból ki, a másikba be, amikor egy szép napon felvergõdött a felszínre.
 
Abban a pillanatban elkezdett csillogni. Farkától a három fejéig izzott vörös, sárga és kék fényben, közben úgy visított, hogy messzire elhallatszott a hangja.
 
- Úristen! Mi volt ez? - iramodtak az emberek a hang irányába, rábukkantak a szörnyre, és borzadva torpantak vissza.
 
A fantasztikus lény egy gémeskút mellett vonaglott. Testérõl csöpögött a víz, nyilván a kútból mászott elõ.
 
- Hû, de rusnya! Csapjátok agyon! - biztatták egymást az elképedt atyafiak; egyikük felragadta bunkóját, és ráütött a fejére.
 
Az állat keskeny boncasztalon tért magához, ahol ámulva, perzselõ reflektorfényben vizsgálták a székváros orvosai. A gyík vaksin meredt a föléje hajló arcokba. Ennek ellenére mindent látott: a fényt, a teremben található tárgyakat, a mozgó alakok irányát, sebességét. Helyesebben mondva, hallott ultrahangimpulzusai révén.
 
- Vigyázzatok, mozog! - kiáltotta figyelmeztetõen valaki.
 
- Fogjátok meg! - süvöltötte a másik, amikor a hüllõ leszökkent az asztalról, s az ablakon át kimenekült az udvarra.
 
A kutatóközpont szirénái fülsüketítõen búgtak fel. Valamelyik õr kétszer belelõtt a monstrumba, erre megdermedt, és szemlátomást nõni, vastagodni kezdett.
 
- Elképeszt?! - hüledeztek a dokik.
 
A központ vezetõje remegõ kézzel tárcsázott, s a rendõrség csakhamar körülfogta õket. A szörnyeteg éppen akkor robbant ki az utcai kapun.
 
- Tûz!
 
Ettõl ismét megdermedt, majd ellenállás nélkül hagyta, hogy fogságba ejtsék.
 
- Elképesztõ! - motyogta a rendõrparancsnok is. - Ha nem a két szememmel látom... Hûha, máris magához tért.
 
Csakugyan, sõt, ezenfelül még nõtt is egy kicsit. Már akkora volt, mint egy borjú, csak százszor csúnyább és veszélyesebb. A rendõrök hidegvérûen vették célba, és parancs nélkül lõttek, ám ezúttal igazi töltényekkel, amitõl nem csak ideiglenesen bénult meg a célpont.
 
Pedig mégis ez történt, azzal a különbséggel, hogy a borjú szemük láttára változott elefánttá. A szájtátiak megrettenve rebbentek szét, utánuk a rendõrök, legvégül a mesék életre kelt alakja.
 
- Megsemmisíteni! - adta ki a parancsot maga a polgármester, mire riasztották a katonaságot is, s ez már tankokkal és ágyúkkal vonult a céltalanul cammogó sárkánygyík ellen.
 
- Három, kettõ, egy, nulla, tûz!
 
Semmi eredmény, azonkívül, hogy a gyíkból valódi sárkány lett, cirka 40 m magas, hihetetlenül rút és félelmetes hüllõ. A város lakosai pánikba estek, jóllehet a szörnyeteg senkit sem bántott, kikerülte a házakat, és elhagyta a helységet. Amerre elhaladt, besüppedt a talaj, s leheletének bûzétõl szaglott a környék. Fölötte harci gépek szálltak, de a monstrum nemigen törõdött velük, csupán megpróbált valamilyen rejtekhelyre bújni. Felbattyogott a hegyekbe, és onnan sandított a különös röpcsik felé.
 
Néhány napig semmi sem történt, csupán a gépek zümmögtek makacsul a búvóhelye körül. Lassanként teljesen hozzájuk szokott, amikor újabb támadás célpontjába került, csak most szigonyokkal törtek a békés négylábúra. És ezek már fájtak, fel is bõszítették, ezért felkapott néhány sziklát, és a helikopterekhez csapta. Kettõt-hármat lekaszált, a többi továbbillant, nyomukban a bosszúszomjas, vérzõ szörnyeteggel.
 
A világ szívdobogva szurkolt a tévékészülékek elõtt. Miután a helikopterek egyike folyamatosan filmezett, a nézõk mindenütt nyomon követhették a dögöt. Lúdbõrös háttal szemlélték, hogyan tarolja le a fákat, mezõket, miként üvölt, és gázol át a védtelen falvakon. Tudták, hogy gyakorlatilag szinte sebezhetetlen, és senki sem tudta, miért, aztán látták, amint regenerálódik, amitõl még jobban megriadtak. A jelek szerint nincs kiút, a bestia mindent túlél, szétdúl, vagy agyontapos. Egyelõre csak ott, abban a városban, késõbb máshol, kontinensrõl kontinensre. És ez a vég, az egész világ vége lesz, amirõl annyiszor jósoltak nekik.
 
A templomokban egymásután kondultak meg a harangok. A világ valamennyi tévéje átvette az adást, melyben hol nyugtatták, hol bátorították a népet. Ám részleteket közöltek a misékrõl és az államközi tanácskozásokról is, ahol a sárkánygyík elleni tervek kerültek adásba.
 
Igaz, a bestia eddig halhatatlannak bizonyult, de a rakétáik kipróbálása még hátra van. Végsõ soron ott a lézer, az atom-, sõt hidrogénbomba, amelynek eddig még semmi sem állt ellen - bizakodott az USA, Kína és mások is.
 
- Isten õrizz, szó sem lehet róla! - tiltakoztak a tudósok. - Hiszen a radioaktív sugarak bennünket is megfertõznek ám. Másrészt arra sincs garancia, vajon nem idézünk-e elõ ezzel újabb növekedést, ugyanis, úgy tûnik, az õshüllõt pont a lõfegyverek energiája regenerálja.
 
- Mindegy, meg kell próbálni. Ha így is, úgy is meghalunk, legalább fegyverrel a kezünkben masírozzunk a túlvilágra - vágtak vissza a hadügyi szakértõk, és nyomban értesítették álláspontjukról az elnököt.
 
- Figyelem! Figyelem! - szakították félbe ekkor az összes rádió- és tévéadásokat. - Itt a Világtanács elnöke beszél. Felmérve a kolosszus által okozott példátlan károkat, valamint azt a veszélyt, mely már puszta létezése miatt fenyeget bennünket, a magam és a Világtanács nevében közöljük, hogy felvesszük a harcot a hüllõvel.
 
- Éljen!
 
A világ fellélegzett. De csak egy pillanatra, elvégre a harc, a nagy leszámolás még mindig hátra van, s könnyen megeshet, hogy az utolsó szót mégis a Godzilla mondja ki.
 
Az állat sebei gyorsan behegedtek, haragja lelohadt: kitombolta magát. Fáradtan roskadt egy tér közepére. A kóbor kutyák rögtön körülvették, mialatt a lakosság hanyatt-homlok menekült. Ki kocsin, ki gyalog, megrohanták a vonatokat, repülõteret, csak el, ki innen, minél hamarabb és messzibb a szörny közelébõl! Egy tûzoltóautó a kolosszusba farolt. Az rátette a lábát anélkül azonban, hogy az széttiporta volna.
 
- A francba a csülköddel, szeretnék továbbmenni. Süket vagy? Lépj le, picikém! - pattant ki a kabinból egy pisze orrú, szeplõs tûzoltó, elõhúzta a fecskendõt, és ráfröcskölt a gyíkra.
 
A csodalény teste sercegve izzott fel, s akkorát üvöltött, hogy még a várost körülzáró, szupertechnikával fölszerelt kommandó is rémülten rezzent össze.
 
- Úgy látszik, a bébi nem csípi a vizet - csóválták meg fejüket a tévénézõk milliói, akik, a szüntelen filmezésnek köszönhetõen, mindent láttak, hallottak. - Adj még neki, nehogy pípet kapjon szegény.
 
A Godzilla fokról fokra hátrált, végül szokás szerint, támadás nélkül kereket oldott. A millió és millió nézõ ekkor egy emberként szökött talpra.
 
- Csoda! Csoda! Isten megbocsátott nekünk.
 
A tûzoltó szirénázva robogott a szörnyeteg után. Az felkúszott egy meredek dombra, és megzavarodva sziszegett az elakadt ifjú felé. Érezte, "látta", hogy bántani akarják. De miért? Irtózatosan fázott, s míg egyfelõl éhség, másfelõl bizonytalanság gyötörte. Vajon miért olyan hideg és ellenséges itt fenn minden, egyáltalán mi történt vele, hogy ekkorára dagadt?
 
- A helikopterekbe! Gyorsan! Gyorsan! - rendelkezett a kommandósok vezére. - Segítsünk a fiúnak, és spricceljük mi is nyakon Lucifer átkozott szolgáját!
 
Hanem az állat ezúttal is feltalálta magát, kitépett egy irdatlan parabolaantennát, és ugyanolyan száraz maradt, mintha esernyõ feszült volna ormótlan feje fölött.
 
Teltek, múltak a percek. A tûzoltó nem tágított, elõkotorta szájharmonikáját, és sorra-rendre elfújta Ennio Morricone szerzeményeit. Az óriás négylábú elbûvölve fülelt. A csodálatos, soha nem hallott dallamok lecsalták a dombról. Tudta, hogy veszélyes, talán az életébe is kerülhet, csakhogy képtelen volt megállni. Mennie kellett, és õ ment, egyre közelebb cammogott egy kiterjedt tó közelébe.
 
- Hurrá, megmenekültünk! - kapcsolt a fiatalember, gyorsan elõkapta mobilját, és fél órával késõbb már az egész tûzoltózenekar csalogatta tovább az õsgyíkot.
 
Egyenest a nagy tóba, ahol aztán el kezdett zsugorodni, és csak zsugorodott, zsugorodott, amíg teljesen beleolvadt a tó vizébe.
 
Így veszett oda a föld utolsó sárkánya. Hogy miért kellett elpusztulnia, egyáltalán igaz-e ez a történet? Ki tudja? Én az öregapámtól hallottam, õ meg az övétõl valamikor régen, a XXI. század hajnalán.
Ez az írás 2019. szeptember 12-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón