|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Timár
Imrének
A fák lombjára ül a szél, vizek taréja meg sem moccan, a föld fagyott, a mag alél. A tavaszt-váró ember hol van? Esténként rádió zenél, a képernyőn bomba robban. Keress fedelet, a kenyér karéját zsírozd jobban. Ma megint ütemre lép a láb, a balra-vissza vesszőt torpan. Fáradt vagy. A vesztőhely apád vérétől is piros: van. Van félelem és van halál, eged pírja is tapostan. Emlékeidből köd kaszál, és jaj lesz annak, aki horkan. (Almák völgye, 2004. január 7.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
