|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Jól látjátok gyerekek
a címben: A különleges sárkány! Nincsen itt semmiféle tévedés. Ennek a
sárkánynak, amelyről e mese szól, csupán négy feje volt, de ez a négy fej
nem akármilyen fej volt ám! No, de erről majd később szólok.
Volt egy ország valahol Földszéle folyón túl, de még a Határüveghelyen innen, valahol a kettő közötti térségben, amelyet úgy hívtak, hogy Nevesincs Ország! Ennek dolgos lakóit azonban egy kegyetlen sárkány riogatta. Ez a sárkány annyira kegyetlen volt, hogy még a saját földjéről, Sárkányhonból is elzavarták, mert már más sárkányoknak is elegük volt a négyfejű zsarnokoskodásából. Így tehát elképzelhetitek, hogy milyen is lehetett „őkelme” valójában. A sárkány tehát vállára vette a tarisznyáját és útnak indult. Ahogy ment, mendegélt, ballagott ide, betért oda; de ahová betért, ott mind kiismerték őt, azonnal ki is tették a szűrét. Ámde egyszercsak rátalált Nevesincs Királyságra és annk jámbor, jóhiszemű népére. A sárkány behízelegte magát a jószívű emberek szívébe és megengedték, hogy letelepedjen közöttük. Hamisságára jellemző, hogy megszerettette magát a hiszékeny emberekkel. A sárkány hamarosan még az ország királyán is uralkodni kezdett. (Legalábbis szeretett volna, ha a király ezt tűrte volna!) Látszólag tűrte, de csak látszólag, mert megpróbált ellene tenni valamit. Beszélt erről a négyfejűvel is, aki azt mondta, szívesen megmérkőzne bárkivel, aki van olyan bátor, hogy szembeszáll vele. A sárkány annyira elbizakodott volt, hogy biztos volt abban, hogy a győztes természetesen csakis ő lehet! (Itt magyarázom meg, hogy mi volt a sárkány négy – és nem hét – fejének az értelme! Ez a négy fej a következő volt: gonoszság, rosszindulat, bűn és megtévesztő hazaudozás.) Rövidesen közzé is tették Nevesincs Ország rádióiban, tévéműsoraiban, falragaszokon, de még a Királyság internetes honlapján is a közleményt, miszerint: „Aki megmérkőzik a négyfejű sárkánnyal és azt legyőzi, megkapja a fele királyságot, mellette a Királyság összes jövedelmének a felét és a királykisasszony kezét is. Ingyen tanulhat a Királyság költségén a legjobb hazai és külföldi egyetemeken és főiskolákon is. A Királyság pénzén körbeutazhatja a Földet. Aki viszont a csatát elveszti, azt a sárkány megöli.” Jöttek is szépszámmal a jelentkezők, akik közül sokan meg-meglátva a tüzet okádó sárkányt és megérezve annak fenyegetően kénköves bűzét, azonnal – csata nélkül – hanyatt-homlok elmenekültek. De volt néhány bátor is, aki birokra kelt a sárkánnyal, de csak az egyik fejét – a gonoszságon kívüli másik három fejből egyet-egyet – vágta le. Mivel a levágott fejek pillanatokon belül újra kinőttek, ők a sárkánnyal szemben csatát vesztettek, tehát halál lett a sorsuk. Hej, búsult ám mindenki a Királyságban, hogy nem szabadulnak meg sohasem a gonosz sárkánytól. Mígnem egy szép napon eljutott valamelyik csatornán a hír az Egyszerű Jankóhoz is. Napokig forgatta a fejében a gondolatot, hogy márpedig ő is megvív a sárkánnyal. Arra gondolt, hogy a többiek már megvívtak életre-halálra a gonosszal. Levágtak már a négy fejből hármat, a bűnt, a rosszindulatot és a megtévesztő hazudozást, és ezek atonnal ki is nőttek újra. Azonban a gonoszsághoz, amelyből mindezek a dolgok fakadhatnak, nem nyúlt eddig senki. Ő pedig ezt fogja lenyisszantani. A szüleivel megbeszélve a dolgot, azok beleegyezésével Egyszerű Jankó beült az autójába és elindult megvívni a sárkánnyal. Már bent járt a királyi székvárosban, amikor messziről érezte a kénköves illatot és látta az emberek bús arcát és mindenütt a mérhetetlen gyász jeleit, elhatározta, hogy nem pihen, hanem azonnal felkeresi a királyt azzal az óhajjal, hogy ő bizony megmérkőzik a sárkánnyal. A király lemondóan legyintett: – Tudod, fiam, oly sokan próbálkoztak már, hogy én már már nem bízom a sikeredben, de mégis minden jót kívánok Neked! De tudod-e, hogy életveszélyes, amire készülsz? – Igen – válaszolt Jankó. – De mégis megpróbálom! – Járj szerencsével! A sárkány itt van a várudvaron. A sárkány meglátva Egyszerű Jankót, gúnyosan és magabiztosan elnevette magát: – Te akarsz velem birokra kelni? No lássuk! Jankó kardot rántott és ide-oda csapkodásával fárasztotta a sárkányt. Így folyt a küzdelem órákon át és amikor a sárkány már fáradni és szédülni kezdett, könyörgőre fogta a dolgot. Belátta, hogy ez nem tréfa. Ígért mindent, fűt-fát, ahogy mondani szokás, csakhogy le ne győzze őt Egyszerű Jankó, ám a legény nem hitt a csalfa ígéreteknek és egy váratlan pillanatban egyetlen lendülettel levágta a gonoszság-fejet. Mivel a többi, a rosszindulat, a bűn és a megtévesztő hazudozás mind ebből fakadt, a többi fej önmagától hullott le. A sárkány kimúlt. Nevesincs Királyság népe megszabadult a gonosz sárkány zsarnokságától. Egyszerű Jankó elnyerte tehát mindazokat a javakat, amelyeket megérdemelt: megkapta a fele királyságot, a Királyság összes jövedelmének felét, örömmel lett a felesége a királykisasszony és ráadásul tudását a legjobb egyetemeken gyarapíthatta. Az egész népre jólét köszöntött, hiszen Egyszerű Jankó és a király jövedelmük legnagyobb részét rájuk, a népre fordították. Ugyanezt tette Jankó megszerzett tudásával is. Ifjú és szép feleségével életük végéig békében és boldogságban éltek országuk egész népével együtt. Végezetül: a világraszóló jutalom nászút helyett a fiatal pár Egyszerű Jankó falujába utazott. Ők ott is remekül érezték magukat. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
