Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Miklós Daniella
(1968- )
Az Orion bár
Az Orion bár kerek betonkorpusza alatt, a büfénél ücsörög. Színes, mûanyag spagettikbõl font székrõl lóbálja a lábát, kék szívószállal issza a Traubit. Csodálattal figyeli Ágit, a vékony, napbarnított, nagy szõke kontyot viselõ büfés lányt. Épp most húzza meg a fényes kávégép karját, s a gõzpára mögül kikacsint rá. A bár kerek pereme alatt fecskecsaládok fészkelnek, a kicsik hangosan csivitelve hívják szüleiket, siessenek az uzsonnával. Anyuci és Apuci kávét isznak, hozzá Szimfóniát szívnak, kékes füst és kávéillat lengi körül az asztalt. Szeret itt ücsörögni, figyelni a felnõttek beszédét, s elképzelni, milyen lehet ott, fent a bárban az élet, ahova Anyuci és Apuci felváltva mennek esténként a barátokkal. Õ már mondogatja egy ideje, elég nagylány, egyedül is tud aludni, nem fél, nincs mitõl, az üdülõ a második otthona, mindenkit ismer benne. De Anyuci hajthatatlan, hogy ennek még nem jött el az ideje.
 
Éjszaka van, sose szokott, de most felébred. Apuci nagyokat horkant, mélyen alszik, de a másik ágy még üres. Elérkezettnek látja az idõt, ha elég ügyes, most végre megláthatja az Orion bárt belülrõl. Mezítláb, pizsamában indul le az emeletrõl, az ajtót épp, csak behúzza maga után, nehogy zajt keltsen. A csendes folyosón puha szõnyeg, hangtalanul ér a lépcsõfordulóba. Panni néni, az éjszakai portás épp telefonál, halkan beszél, kissé le is hajol a magas pult mögé, csak a feje búbja látszik. Az üdülõ kétszárnyú üvegajtaja nyitva, észrevétlenül jut ki a bejárat elé. Ott jobbra kell fordulni, el az illatos, nagyfejû sárga rózsabokor mellett, melyet minden reggel megszimatol, át a zöld kiskapun, onnan kövezett járda vezet a bárig. Igyekezni kell, nehogy valaki meglássa, sûrûn kapkodja hát apró lábait.
 
A gyönyörûen kivilágított bárhoz széles lépcsõsor fut fel, ezen igyekszik felfelé. Bentrõl ismerõs tánczene szól, otthon is sokszor hallgatják az MK27-es magnóról ezt a dalt. A készülék nevét jól megjegyezte, mert Apuci nemrég szerezte be, amit nagy büszkén mutatott meg a gyakran náluk vendégeskedõ barátaiknak, hogy lám, a szalagos után ez azért milyen más. Így mondta Apuci, meg mindig hozzátette, hogy ez MK27. Ilyenkor arra gondolt, biztos valami nagy különlegesség lehet, ha ezt minden alkalommal hozzá kell tenni a bemutatóhoz.
 
A bár ajtaja nyitva, óvatosan lép be rajta.  Piros bársonnyal fedett pódiumon áll a zenekar, az énekesnõn csillogó, földig érõ, lila flitteres ruha, mint egy sellõ, olyan szép. Az ablak alatti körívben fekete, tûzött bõrkanapék, kerek, fényes tetejû, alacsony asztalokat ölelnek. A táncparkett fölött hatalmas gömb lóg alá, apró tükrökkel van kirakva, úgy csillog, akár a gyémánt. Ilyennek képzeli a mesebeli kincseket, s ámulva nézi, ahogy a tükörgömb lemezkéi táncoló fényeket vetítenek a padlóra. S a parketten ott az õ gyönyörû, kreolra barnult, szõke Anyucija, nyakba kötõs hosszú, margarétás ruhában táncol önfeledten. Tátott szájjal, csodálattal szemléli az Orion bárt, mely minden eddigi képzeletét felülmúlóan lebilincselõ és gyönyörû.
 
De hoppá, Anyuci megérezhetett valamit, mert hirtelen ott terem az ajtóban, s vidáman kapja õt ölbe, megpuszilgatja és magához öleli "Édesem, hogy kerülsz te ide?" kérdi mosolyogva, s már el is indul vele, le a lépcsõn.
 
Aznap és még sok éjszakán át az Orion bárral álmodik, s ez az álom hosszú ideig kíséri õt, épp úgy, mint azok a felejthetetlen nyarak, a forró, édes hetek, mikor még Apuci bátor volt, délceg, daliás, és egyáltalán, volt még, mikor Anyuci a legszebbnek bizonyult mindenki között, mikor  a nagyszülei vele pancsoltak, kanasztáztak, s mikor õ meg volt róla gyõzõdve, hogy a világ, melyben él, örökké tart.
Ez az írás 2019. június 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Miklós Daniella további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón