Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Miklós Daniella
(1968- )
Kakaóvajfabulon
Ülünk a stégen. Minden reggel ide érkezünk, csak enni megyünk be innen, mert aki igazán jó színt szeretne, annak itt kell. A fiatal anyukák mindegyike nagyon csinos. És szép barna. Én még kislány vagyok, és hófehér. Engem és a barátnõimet Fabulon naptejjel kenegetnek  anyukáink, félóránként, nehogy leégjünk. Nem mintha ez számítana valamit, mert csak ritkán ülünk fel a stégre, inkább alatta és a környékén lubickolunk. De amikor ki kell jönnöm, mert néha, bár szigornak nyoma sincs, mégis csak ki kell, akkor a többiekkel a pokrócra ülünk, s onnan hallgatózunk, mirõl beszélgetnek a csokibarna, csinos anyukák. Egyikük, a Mary, akinek a férje külföldi tudósító, gyönyörû, magas kontyot visel. Szempillái, szinte söprik az arcát. Õ a legbarnább mindenki közül, mert hát épp az Adriáról jött meg, a Balcsi után pedig vitorlázni mennek a Földközi-tengerre. Én még kicsi vagyok, nem tudom, hol lehet az a földtenger, vagy mi, de azt nem hiszem, hogy nagyobb és szebb lenne, mint a Balaton. Marynek négy arany karperece és három aranylánca van. A kezén azonban csupán egy gyûrû ragyog. Annyira szikrázik a déli napsütésben, nem tudom levenni róla a szemem. Mary azt mondja, a kakaóvajtól lehet a legjobban barnulni. Biztosan így van, mert a csinos anyukák is ezzel kenik magukat. Nekem nem tetszik az illata, a Fabuloné jobb. Az anyukák most lekennek minket a jóillatúval. A piros-kék kockás pokróc apró szöszei ráragadnak vékonyka lábunkra, mire meghempergünk, hogy minél bolyhosabbak lehessünk. Aztán jön Kriszti, aki nálunk valamivel idõsebb, lehet már vagy 10 éves, rosszallóan tekint ránk. "Hülye kis pisisek, mit mûveltek, fogalmatok sincs arról, hogy is kell lebarnulni!" Lenézõ rosszallására megkomolyodunk, mert mi nem akarunk pisisek lenni, meg hülyék sem, s kérjük, mondja el, hogyan. Akkor aztán divatos, rózsaszín virágokkal díszített gyékénykosarából elõveszi a kakaóvajat. Az anyukák vígan csevegnek - Mary épp  a tengerentúlról mesél, gondolom az olyan lehet, mint az óperenciástengerentúl, nem is értem, miért rövidíti le ilyen bután - így nem figyelnek ránk. Kriszti, a nagylány, alaposan beken minket a fura szagú vajjal.
 
Az esti zuhanyozásnál nem értem, miért égeti a bõrömet a langyos víz. A vacsoránál nincs szükség szavakra, messzirõl látszik, ki ült aznap egy pokrócon a stégen, barátnõim arcocskája ugyanúgy lángvörös, mint az enyém. Este szokás szerint a pingpongasztaloknál ülünk. Akkor jön a Kriszti, szélesen lóbálja a virágos gyékénytáskát. Mikor közelebb ér hozzánk, még magasabbra tartja a fejét, s lesajnálóan csak ennyit mond: "Hogy néztek ki, hülye kis pisisek, fogalmatok sincs arról, hogy is kell lebarnulni!"
Ez az írás 2019. június 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Miklós Daniella további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón