Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Miklós Daniella
(1968- )
Jucika színházba megy
A hõség teljesen kicsinálta Jucikát. Éjjel rosszul aludt, pirkadatkor ébredt. Hálóingben ment a konyhába, a gázra tette a kotyogót. Mire lejött a kávé, Arnold, a kövér herélt macska is elõbújt. Feketézés közben Jucika találgatta, mi a csudát csináljon ezen a kibírhatatlanul meleg napon. Nem volt sok ötlete, kevés dolga akadt, a gyerekek két hete voltak, most biztosan nem jönnek.  Délelõtt a lehúzott redõny félhomályában keresztrejtvényt fejtett, mikor váratlanul megcsörrent a telefon. Bizonytalanul szólt bele, nem értette, ki keresi õt ezen a gyalázatosan meleg napon. Katika volt, estére színházba invitálta Jucikát, aki elõször nemet mondott, hát most is folyik róla a víz, de az unszolás végül eredménnyel járt. Délután, miután a rejtvény minden oldalát megfejtette, a szekrény elé állt. "Kati biztosan megint kiöltözik, a legutóbb is úgy kicsípte magát, most ki kéne tennem magamért!" Erre gondolt, miközben a ruhákat próbálta. Végül a sötétkék-fehér pettyes mellett döntött, igaz, az oldalán lévõ cipzár csak nehezen engedelmeskedett, de beleszuszakolta magát. A fürdõszobában hajsütõvasat vett elõ, szerencsére épp tegnap festette be a haját, egy kissé lilás stich bolondította meg a szõke loknikat, de így berakva, egész tûrhetõnek találta. A szemhéjára halványkék port hintett, szemöldökét kihúzta, száját piros rúzzsal festette meg.
 
Az apró színházteremben mindössze négy sorban álltak a székek, érkezési sorrendben lehetett leülni, mire odaértek, már mindenki a helyén volt. Ám Jucika éles szeme talált még jó helyet, középen, egy fiatal pár mindkét oldalán üresen állt egy-egy szék. Határozottan vonult a cél felé, Katika pedig sûrûn elnézést kért mindenkitõl, akit felállítottak. A párt Jucika felszólította "Menjenek eggyel arrébb, mert ide akarunk leülni!" A fiatalok illedelmesen beljebb ültek.
 
A színházban tombolt a hõség, a kinti meleg megsokszorozódott az alacsony teremben. Az imént arrébb ültetett lány elõvette színházjegyét és apró mozdulatokkal legyezni kezdte magát. Jucika ingerülten fordult felé: "Ezt azonnal hagyja abba! Ez egy komoly darab! Így nem lehet majd koncentrálni, hogy maga itt legyezi magát! Szóval, fejezze be! Most!"
 
A lány mosolyogva próbálta elmagyarázni, mindjárt abbahagyja, de egyelõre most muszáj, mert a fején folyik a víz, s ez is zavaró lehet, de Jucika hajthatatlannak bizonyult, s ismét felszólította a tevékenység beszüntetésére.
 
Szabó Magda Az ajtó címû színdarabját adták, melynek végén a fõszereplõ Emerenc az ágyban haldoklott, végmonológját halkan suttogta, olyan csendesen, hogy a nézõk levegõt is alig mertek venni a drámai pillanatban, mikor valakinek megszólalt a mobiltelefonja. Sokára ugyan, de Jucika végül ráismert a csörgésre, a szék alá rejtett táskájában matatott, amelybõl akkor már a hívó fél kiabált hangosan: "Juci, te vagy? Én vagyok az, Éva! Hallod, amit mondok?"
 
Mire sikerült  elnémítania a telefont, Emerenc már épp csak motyogott. Az élet azonban nem csupán Jucikához, de a nézõkhöz és a színészekhez is kegyetlennek bizonyult ezen a meleg estén, mert Éva úgy döntött, nem adja fel, s  újra megcsörrent a készülék. Ekkor Jucika elhatározta, felveszi az Évát, de akaratlanul  ismét kihangosította a telefont. Éva nem értette, Jucika miért suttog, kérdõre is vonta, minek  sutyorog. Majd egy nem túl hosszú, ám annál  kínosabb, mindenki számára jól hallható dialógust folytattak arról, hogy nem beteg, csak színházban van, hagyja már, tegye le, majd késõbb visszahívja. Mire letette, Emerenc kilehelte lelkét, ami mindenkinek megváltást hozott.
 
Hosszúra nyúlt a visszatapsolás, Jucika ingerülten forgatta szemeit: "Jó, hát tényleg jó volt a darab, de meg lehet itt sülni, menjünk már?" Kifelé menet vetett még egy szigorú pillantást a lányra, s még félhangosan odasúgta Katinak: "Az eszem megáll, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek! Ez az Éva meg minek hív fel ilyenkor!"
Ez az írás 2019. június 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Miklós Daniella további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón