Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Miklós Daniella
(1968- )
Harminc perc
Hömpölyög a tömeg az Örs vezér téri aluljáróban. A fal mellett apró termetû, napszemüveges férfi táncol a magnó zenéjére. Sokan állnak meg, többen a telefonjukkal filmezik szomorkás vonaglását.
 
Bent áll a szerelvény, beszállok. Velem szemben ötven körüli nõ ül. Szûkített, barna plüss kabát, olajzöld dzsörzé nadrág, bordó bokacsizma. Púderszínû táskáját szorosan tartja, szemöldöke halvány rajz. Fáradt. Lehunyja a szemét. 
 
Az ajtó mindkét oldalán tekintet nélküli, kékarcú lányok. A púdertáskás mellé harminc körüli férfi ül, rosszkedvûen nyomkodja mobilját.
 
"A szaloncukorért jöttem." Ezt állítja egy flitterruhás nõ, a plakátról, aki a smaragdzöld felsõjét próbálja rám beszélni. Záródnak az ajtók, a Pillangó utca következik. Harmincas nõ ül mellém, kilenc betûvel szókeresõzik. Sietni kell, öt perces a játék.
 
"Ha beteg vagy, ne maradj otthon, inkább igyál egy forró italt. Az majd kiüti a náthádat." 
 
De jó, hát minek is kellene néhány napra ágyba bújni, teát szürcsölni, jó könyvet olvasni, sokat aludni, ha itt egy ital, ami egy perc alatt helyre tesz. 
 
Azt is megtudom, a karácsony tele van varázslattal, amit még szebbé tudok én magam is tenni, ha bemegyek az üzletbe és veszek valamit.
 
Aha, szóval a meglévõ, magától jövõ karácsonyi varázslatot még meg tudnám spékelni egy önálló mágiatevékenységgel, ha bemennék. Ezen elgondolkodom. 
 
Egyre több a fekete kabátból bámuló üveges tekintet. A Puskás Ferenc Stadion következik.
 
A csukott szemû nõ kinyitja a szemét. Rám néz, majd újra befelé figyel.
 
"Mindent elérhetsz, bármin változtathatsz!"
 
Tényleg elérhetem, hogy ne legyen éhezés a földön, elérhetem, hogy ne háborúzzanak az emberek? Most komoly, hogy bármin változtathatok? Miért csak most szóltok?
 
A Keleti pályaudvar következik, átszállhatnak... Az egyik kékarcú lány az ajtó felé igyekszik, nem néz fel, úgy száll ki. Fiatal csoport érkezik, mosolyognak. Angolul beszélnek. Ja, így már értem. A Blaha Lujza tér következik.
 
"Ne várj a black Friday-re!"
 
Még jó, hogy mondjátok! Dehogy várok, miért is tenném, mi jó van abban! Na, jó, idáig megvan, de ha nem kell várnom, mit csináljak helyette?
 
A púdertáskás ismét rám néz. Rámosolygok. Fáradt, nem viszonozza.  
 
A Blahán a mozgólépcsõn jobbra állok, mert hallottam a rádióban egy beszélgetést. Arról szólt a vita, hogy az emberek milyen ostobák, mert nem állnak jobbra, hanem csak úgy összevissza. Sõt, akik kettesével utaznak, egymás mellé állnak a lépcsõn is, hogy tudjanak beszélgetni, és ez milyen illetlen dolog. Nem akarok sem ostoba, sem illetlen lenni, de úgy látom, mások sem. Elszomorít ez a nagy rend, ahogy a kabátba bújt testek egymás mögé állnak. Ha most hirtelen hátrafordulnék, és megkérdezném a mögöttem állót, hogy milyen napja volt, hülyének nézne?
 
Odakint sötét van, hideg esõ szitál. Jön a villamos, félreállok, sokan szállnak le. A Rákóczi téren két negyvenes, csinos nõ száll fel, talán színházba mennek. Csendesen beszélgetnek valami Andreáról, akit a múlt héten hagyott el a férje, egy egyetemista lány miatt. Állítólag a tanítványa. "Gondolj bele, mennyire szörnyû lehet szegély Andreának! Ott a két gyerek, a szép lakásuk, a nyaraló, tudod, ti is voltatok ott velünk egyszer, szóval én mondtam neki, drágám, azért csak szorongasd meg a Gézát, mindent vegyél el, amije csak van, hát ne legyél már birka!"
 
Belegondolok. Tényleg szörnyû lehet Andreának.
 
A Tompa utcán sétálok. Sokan jönnek szembe, a körút irányába sietnek. "Szia apu, persze, tudom, de nem tudtam menni, annyi tanulnivalóm van, és a munka is húzós..., nem három hónapja nem voltam otthon, csak kettõ. Szeptemberben hazaugrottam, emlékezz vissza. Igen... majd valamelyik hétvégén... De figyelj apu, anyunak szerinted mit vegyek karácsonyra?"
 
Inkább szaladj haza hozzá egy puszira, annak legalább örülne.
 
A százforintos bolt open felirata négy színben világít. A túloldali szállodába népes turista csoport érkezik, kattognak a bõröndkerekek a  térköves utcán. Még mindig szitál, felhúzom a galléromat.
Ez az írás 2019. június 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Miklós Daniella további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón