Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981- )
A tyúk
A falu udvarán most igen sivár volt az élet. Matyi, a tizenkét éves kölyök búsan ült a páholyon. Rossz jegyet kapott irodalomból s ez nagyon bosszantotta. Aztán eszébe jutott egy csibész, merész ötlet. Bement a kakasok és tyúkok közé s az egyik tyúkot elkapta és kínozta. Végül kitekerte a nyakát. Ott vérzett kegyetlenül, Matyi keze is véres lett s mint aki jól végezte a dolgát, visszament pihenni a páholyra. 
Azt nem tudta, hogyan tagadja le a dolgot, ha esetleg szülei rájönnek. Majd azt mondja - rablótolvaj járt erre. Vasárnap volt, másnap iskola, ezért ment tanulni. Az apja hazatért a városból, hol gumit vett a kerékpárjához. Megnézte az akolt s észreveszi a döglött, kitekert nyakú tyúkot. 
 
- A nemjóját! Ki az ördög tette ezt?
 
Egybõl Matyira gondolt. A kölyök lázasan tanult, amikor apja rajtakapja. Behívatta a konyhába.
 
- Miért tekerted ki a tyúk nyakát?
 
- Miféle tyúkot? Én aztán nem. - hazudott Matyi.
 
- Ki más lehetett volna? Erre járt egy rabló?
 
Matyi erre nagyot nyelt. Nem látta értelmét hazudni.
 
- Mondd el õszintén, fiam, én nem haragszok ezért. Csak nem értem, miért tetted?
 
Matyi azt mondta:
 
- Igen. Én csináltam. Én tekertem ki a tyúk nyakát.
 
- De miért?
 
- Mert irodalom órán kettest kaptam. 
 
- Oh. Hát ezért nem kellett volna. Én nem haragszom rád a kettes miatt, de amit most tettél, annál sokkal jobban igen. 
 
- Ne haragudj, apa! 
 
- Majd ha anyád megtudja! 
 
- Õ a kettesnek sem fog örülni.
 
Károly kigondolt valamit.
 
- Ezt bízd csak rám! - mondta az apa.
 
- Mit bízzak rád?
 
- Majd azt mondom, hogy én tettem, én tekertem ki a nyakát!
 
- Ó, apa, nagyon rendes vagy!
 
- Ne köszönj semmit!
 
Valéria éppen megjelent a konyhában.
 
- Ti mit csináltok itt?
 
- Semmit. - mondta Károly.
 
- Anya, kettest kaptam irodalomból, de ne légy ezért dühös rám.
 
Valéria arca rezzenéstelen lett, igen mély érzések tükrözõdtek rajta. 
 
- Legközelebb jobb jegyet hoz haza! - mondta Károly.
 
- Remélem is!
 
Majd magukra hagyta õket. Amint az akolban észreveszi a döglött, kitekert nyakú tyúkot, a hideg és a meleg egyszerre végigfutott rajta. Tudta, hogy ez csak Matyi lehetett.
 
- Istenem!
 
Megy be a házba s kérdi Matyit:
 
- Miért tekerted ki a tyúk nyakát? 
 
Károly közbeszól:
 
- Én tekertem ki!
 
- Mi? De hát miért? - kérdezte meglepõdve Valéria.
 
- Le akartam vágni a tyúkot. De úgy össze-vissza szaladgált, hogy mérgemben elfogtam a nyakát s kitekertem.
 
- Nem hiszek neked! Matyit akarod védeni!
 
- Pedig én tekertem ki a nyakát!
 
- Te ilyet soha nem szoktál tenni! És Matyi csak nézte az egészet?
 
- Igen. Láttam, ahogy puszta kézzel kitekeri a nyakát! - szólt közbe Matyi. 
 
- Majd jó tyúkhúsleves lesz belõle! - mondta Karcsi.
 
S Valéria magukra hagyta õket. Másnap  fogta a tyúkot s az állt szándékában, hogy tyúkhúslevest készít belõle.
 
Matyi és Károly meg kártyázásba fogtak, míg az asszony a tyúkkal volt elfoglalva. Mikor kész lett a tyúkhúsleves, Károlynak nem ízlett.
 
- Máskor jobbat szoktál csinálni! - mondta.
 
- Ha kitekerted a nyakát, akkor az eredményt is dicsérd! - mondta az asszony.
 
Matyi jót nevetett. Valéria meg maga is érezte, hogy rossz levest sikerült összekotyvasztania. Mikor befejezték az ebédet, Matyi és Károly a szobájukba mentek.
 
- Na, ezt megúsztuk! - mondta Matyi.
 
- Máskor ne csinálj ilyet! - mondta az apja.
 
- De kösz, hogy kiálltál mellettem. - mondta Matyi meghatottan.
 
- A te korodban én is rossz voltam irodalomból. - mondta Károly. - De mikor kamasz lettem, már faltam a könyveket.
 
- Igen. Neked szuper könyveid vannak, apu... - mondta Matyi. 
 
Károly levette a könyvespolcáról az egyik legjobbnak vélt ifjúsági könyvét s fia kezébe adta. Az lázasan olvasni kezdte. Már az elsõ pár mondat megtetszett neki. Károly meg bekapcsolta a televíziót és egyre jobban gondolt nejére, aki oly feldúlt volt...
Ez az írás 2019. május 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón