Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Móritz Mátyás
(1981- )
A láz labirintusából
Gaál Áron emlékére
1.
 
magamhoz vonom a magányt
mint ahogy a nap a földet
szakadatlan úgy kereslek
és ûzlek a habos lázzal
 
a szobámban most a szék is
halkan térdre rogyva görnyed
és sápadtan úgy mered rám
a viharok verte házfal
 
a megszakadt lábnyomaid
tapogatózva követem
nem tudva hogy mit kívánjak
nem tudva hogy mit is féljek
 
leltárba véve halálod
akár a rojtos kötelem
úgy bámulva utánad most
mint a feneketlen kútba
a hideg éjek
 
2.
 
majd kibicsaklik alólam
a földdel együtt a lábam
megpróbálva megérteni
hogy mi rendített meg engem 
 
állva csak a mindenségek
orromra zárt kapujában
a halálhideg kilincsét
szorongatva tenyeremben
 
úgy feszegetem a cipzárt
sóhajjal átitatott számon
keresve az otthonomat
ahol végre megértenek
 
majd belépek a szobába
összeszedve bátorságom
ahol a csupasz asztalon
csak a báránynak csontjai
fehérlenek
 
3.
 
ne is kérdezd hogy nélküled
magam most minek tekintem
hogy hogyan ülök a csendben
kábultan és elgyötörve
 
hogy hogy viaskodik bennem
most a semmi és a minden
hogy szálkaként hogyan élek
az isten testébe törve
 
hogy megerõsíteni most
magam hogy tudom a hitben
a rám szakadt szenvedésben
és a bajban és a kínban
 
mikor a legtöbb is kevés
megítélve ítéleteimben
ne is kérdezd hogyan fáj most
isten a kötõszavaimban
 
4.
 
most a közelségeket és
a távolságokat sem értem
és a lombjukat hullatott
fákat már nem is számolom
 
nem tudva hogy az egyszarvút
ki is küldhetné el értem
hogy elvezethessen hozzád
át a régi világokon
 
a szívem most életet és
halált egybe véve vádol
remélve hogy a soraim
most mind a kettõt legyõzik
 
hogy sóhajom kitörhessen
a láz labirintusából
hogy eljuthasson egész a
távoli hímes mezõkig
 
5.
 
magamhoz vonom a magányt
kezem nyújtva az õsködig
emlékezve soraidra
mit egyszer tõled hallhattam
 
egy lepkérõl miben az ég
reggelenként gyönyörködik
és a napról mi gyermeki
örömmel fürdik a harmatban
 
istenekrõl kik nem szülünk
se szenteknek se gonosznak
istenekrõl akik köztünk
fel talán költõként tûnnének
 
akik a csukott könyvünkben
minden verset fellapoznak
míg mi melléjük ülünk mint
az elhagyott levéltündérek
 
6.
 
a nap talán most fényesebb
és a virágok is szebbek
engem most mégis szétszabdal
engem most mégis szétszakít
 
a hiány úgy hullanak rám
most a hosszú esõcseppek
széttépve egy csatornába
dobva életem apró dolgait
 
tengervízzel kötözve be
a sok egyre nyíltabb sebet
számolgatva magányomban
hogy miért hagyott el engem
 
a csend most modigliani
arcánál is szögletesebb
idejétmúlt szavaimmal
a meghasonlott jelenben
 
2019. március 31. vasárnap
Budapest, Csepel 
Ez az írás 2019. április 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón