Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Sógor Zsuzsanna
(1957- )
Milyen napod volt Dotty?
Megkönnyebbült, amikor meglátta a hatemeletes házat, melyben pár hónapja bérelt egy apartmant.
Keresgélni kezdte válltáskájában a kulcsot. Közben meggyorsította lépteit a délutáni esõtõl vizes utcán. Egy falevelekkel teli pocsolyába lépett, cipõjébe azonnal beszivárgott a víz. Gõzölögtek a csatornafedelek. 
Sem emberek, sem autók. Ami furcsa egy ekkora városban... Igaz, az idõ lassan éjfélre jár, így már nem megmagyarázhatatlan... 
 
Végre beillesztette a kulcsot a lépcsõház ajtajába.
Vizes, hideg volt a kilincs.  
Bár könnyedén fordult a zár, erõset kellett lökni a cirádás vasalatokkal díszített ajtón, hogy kinyíljon. 
Amint becsapódott mögötte, úgy érezte végre biztonságban hazaért. 
Már megszokott mozdulattal nyúlt a lépcsõházi villanykapcsolóhoz, a sárgás fény azonban nem gyulladt fel. 
Valami baj lehet az automatikával. Ilyen eddig még nem fordult elõ amióta ideköltözött.
Elgyöngült, legszívesebben leült volna a lépcsõre. Úgyis mindjárt reggel lesz - gondolta kimerülten. Aztán hirtelen támadt ingerültséggel keresni kezdte táskájában a telefonját. Sosem tette a táskája zsebébe, csak úgy a többi dolog közé dobta most is, amikor hazafelé indult az irodából. Rúzsok, tollak, jegyzettömb, egy félig megevett csokoládé... no végre, itt a nyomorult telefon. 
Bekapcsolta. A kékes fény három lépcsõfokot világított meg. 
Elindult felfelé. A negyediken lakott.
 
Kékes derengés három lépcsõfokon. A többi sötétség.
 
A másodikig jól haladt. A harmadik emeleten bizonytalanság fogta el. Mielõbb a lakásában akart lenni, de félt megtenni az odáig vezetõ lépéseket. Mintha senki sem lett volna otthon az ajtók mögött. Csak õ, egyedül ebben a  házban, a hat emeletnyi sötétségben.   
 
Vagy valaki mégis van még itt rajta kívül?
 
Igen, biztos, hogy van...
 
Saját lépteinek tétova zaja mögött a csönd egyre sûrûbb. 
 
Valaki lapul mögötte.
 
Rá vár, a negyedik emeleten.
 
A rémület megbénította.
 
Kiabálni akart, teljes erejébõl... Valaki, segítsen valaki...!
 
De nem jött ki hang a torkán.
 
Aztán ököllel verni kezdte az ajtókat a harmadik emeleten.
 
Mind az öt lakás ajtaját.
 
Úgy érezte egy örökkévalóság amíg kinyílnak, egyszerre futottak elõ az álmukból felriadtak.
 
Mi történt? Maga megõrült? Az éjszaka közepén? - kiabáltak.
 
De amikor a nyitott ajtók fényében meglátták Dotty arcát elnémultak. 
 
- Nem mûködik a lépcsõházi világítás... Fönt, a negyediken... ...valaki... elbújt... és vár a sötétben... nem merek fölmenni... nem bírok...
 
Akkor a lakók közül a két férfi, egy harmincas, jól megtermett családapa, és egy nyugdíjasforma telefonnal világítva felment a negyedikre.
 
- Senki sincs itt! Nyugodtan jöhet! - közölték szemrehányóan.
 
És Dotty feltámolygott a lakásához.   
 
A két férfi megvárta míg bezárja maga mögött az ajtót.
 
Hallotta lefelé vezetõ lépteiket és a ház elcsendesedett.
 
Szíve még mindig vadul kalapált, kimerülten beesett az ágyába.
 
 
Másnap reggel kábultan és fáradtan ébredt.
 
Ráadásul késõbb, mint kellett volna.
 
Rögtön eszébe jutottak az éjszaka történtek, és még idegesebb lett, kapkodva öltözött, nehogy elkéssen az irodából. Még csak próbaidõn van.
 
Szerencsére a nap sütött, az utcán ismerõs és barátságos volt minden.
 
Az utolsó percben megérkezett a munkahelyére.
 
Erna, aki néhány napig szabadságon volt, már a helyén ült. 
 
- Helló Dotty, megjöttem! Tegnap úton voltunk hazafelé. Annyira messzi laknak a férjem szülei! A gyerekek majd megõrjítettek a hosszú úton!
 
Aztán hirtelen az elõtte heverõ reggeli újságra meredt. 
 
Úristen! - mondta. Megöltek egy fiatal lányt a lakása lépcsõházában.
 
Nem mûködött a világítás. Nem tudják ki volt a tettes. 
 
 
Neked milyen napod volt tegnap Dotty?
Ez az írás 2019. február 6-án került a NapSziget honlapjára.
 
Sógor Zsuzsanna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón