Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Móritz Mátyás
(1981- )
Kényszerûségnyilatkozat
Konklúzió
 
van akirõl azt hiszed hogy
legjobb barátjának választ
marasztalva hogy maradj még
vele egy újabb éjszakát
 
és a tûzfényénél nem is
látod benne az ellenlábast
aki veszedelmesebb mint
amilyennek hiszi magát
 
azt hazudva hogy nem elég
neki semmi sem belõled
hogy szívesen viselné a
te magányod minden gondját
 
miközben magában egyre
többször elfordulva tõled
a nyájas beszéde közben
elrejtve a furkós botját
 
miközben te a dicsérõ
szavait magadba vésed
amíg ledõlni látsz magad
körül vele minden falat
 
õ meg lassan megtagadja
múltad és a létezésed
hogy a fejed tetejére
állítson egy pillanat alatt
 
téged aki oda adtad
neki a legjobb részedet
míg a kételyeid lassan
a vackodba visszatolnak
 
belátni sokáig nem is
merve a tévedésedet
míg a barát és ellenség
fogalmai összemosódnak
 
de õ újra barátnak mond
a másnap újult erõvel
úgy fejezi ki érzését
költõien egyre szebben
 
amíg te már menekülnél
hogy túléld mindezt ép bõrrel
égõ bizalmad romjaiból
eleven parázzsal kebeledben
 
õ a füledbe suttogja
hogy a jó isten éltessen
mint akinek elõtted már
ki lett osztva ez a szerep
 
hogy rád csak újabb és újabb
kegyetlenebb csapást mérhessen
úgy húzódva a tûzfényénél
hozzád megint csak közelebb
 
átölve kérlelve hogy
vele még egy kicsit maradj
hogy bízz benne hogy vele majd
túléled a rosszat a bajt
 
és te elgyengültnek érzed
magad hogy neki visszaharapj
amíg õ a lábad alól
kihúzza lassan a talajt
 
míg te remélni tudod csak
hogy a holnapot megéled
hogy újra széttörtnek érezd
magad és széttépetnek
 
elhullatva minden könnyed
elvérezve minden véred
a tükörben nézõ arcot
választva ellenségképednek
 
 
Égzengésekkel szemben
 
számba veszem hogy barátként
ki maradt a süllyedõ hajón
és hogy el mellõlem ki is
menekült gyáva patkány módra
 
félremagyarázva minden
tettem és mondanivalóm
a boromat kortyolgatva
fel fel sandítva a holdra
 
megigazítva kabátom
alatt a mûanyag széket
míg jövõbe vetett hitem
utolsó morzsáit rágom
 
melyben homályosan látok
én már minden békességet
melyben az élõk között már
nem is lehet nyugodtságom
 
úgy várok szadista módra
az újabb véres rémhírre
hogy ma melyik reményemre
tekintsek úgy mint egy hantra
 
nem várva már a csodára
és nem várva az idillre
míg az ember az ördöggel
talál megint csak összhangra
 
fejem fölött szamovárként
repülnek a nyarak a telek
míg a végzetemmel szemben
egyre kisebb az elõnyöm
 
menekülési terveken
nem is nagyon ötletelek
utódaimra gondolva
önmagamban tépelõdöm
 
nem tudva hogy többet mért nem
tehetek mért nem érthetek
hogy jobban mért nem szeretek
hogy jobban mért nem utálok
 
az egyre nyugtalanítóbb
jövõképen elmélkedek
és a fejvesztve menekülõ
értelemrõl spekulálok
 
nem is tudva hogy mindezzel
magam miért is kínozom
hogy a verseimmel hitet
vajon még kikbe verhetek
 
nem tudva hogy milyen isten
helyett is morfondírozom
hogy vajon milyen õrültek
nevében is bölcselkedek
 
kívülállóként nézve csak
hogy mi folyik itt e földön
amíg a gyógyszeradagom
utolsó szemét is beveszem
 
lassan álomba merülve
közben csak arról tûnõdöm
hogy az ápolóm tudja-e
hogy vajon min jár az eszem
 
lecsukódó szemeim elõtt
összemosódnak a holnapok
amíg a süket fülembe
az õszi szelek makognak
 
már semmit nem veszek számba
már semmit sem latolgatok
míg az istenek a végsõ
ítéletrõl tanakodnak
 
 
Szónokunkat keresve
 
megérteni minket vajon
kinek lenne egy kis kedve
ki lenne aki az ügyünk
mellé emelt fõvel állna
 
sérelmeinket jól tudva
fájdalmunkat elszenvedve
minket ki hallgatna meg és
minket ki is tolerálna
 
és nekünk bort ki öntene
és kenyeret ki is szelne
tudva hogy minket az évek
hogyan öklöztek és gyûrtek
 
ki lenne aki minket még
maga mellett elviselne
hogy magam én is egy kicsit
többek érezzem mint egy megtûrtnek
 
síkra velünk ki is szállna
és el velünk ki is veszne
hogy ne érezzük magunkat
kitagadva és kizárva
 
velünk ki érezne együtt
velünk ki rokonszenvezne
velünk együtt ki szurkolna
velünk ki szimpatizálna
 
velünk most a semmi ágán
ki himbálódzna és lógna
ki hallgatna zsolozsmámra
ki hallgatna az imádra
 
hozzánk emberként barátként
és sorstársként ki vonzódna
ki lenne ki belénk rúgni
nem szeretne és imádna
 
ki tartana velünk együtt
a költõi nagy homályba
mielõtt még elítélnek
mielõtt halálra fagyunk
 
összetört szívünkkel együtt
ki lenne aki komálna
ki lenne ki kimondaná
hogy még az ínyére vagyunk
 
ki lenne kivel a mérget
együtt kortyolnánk és nyelnénk
aki minket az útszélre
olcsó holmiként nem dobna
 
akivel még magunkat is
megszeretnénk és kedvelnénk
aki lehajolni értünk
egy percig sem iszonyodna
 
aki a sebeink közül
többet rajtunk be nem sózna
kinek a szemében többek
lennénk mint egy szûkülõ állat
 
aki sárdobálás helyett
lelkesíteni nem irtózna
ki nem hangoztatná újra
és újra hogy minket ki nem állhat
 
meg minket ki nem fosztana
és meg minket ki ne lopna
kinek lennénk a szemében
több mint szálka több mint korpa
 
méreggel telt poharunkból
inni ki nem viszolyogna
ki lenne ki nem kívánna
engem is a bús pokolba
 
2019. január 21. hétfõ
Budapest, Csepel
Ez az írás 2019. január 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón