Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Molnár Ágnes
(19..– )
Levegőt!
Egy kis házban lakom, egyedül, a hegyekben. Ritkán vannak látogatóim, hisz elég nehézkes az ide vezető út. Egy öt méter magas kerítés vesz körbe, már nem is emlékszem mikor emeltettem fel. Félek a vadállatoktól, ha nem lenne kerítés, túlságosan ki lennék szolgáltatva a környezetnek, talán álmomban támadnának meg a tigrisek, oroszlánok, vérfarkasok, sárkányok, lassacskán megfojtanának és megvárnák, míg eltűnik arcomról, az álomból megmaradt gyenge kis mosoly. Nem tudom milyen lehet kint, látogatóim azt mesélik, hogy /szép/. De ha megkérdem mi a szép, nem tudják. Számomra szép itt, biztonságot nyújtó kis fészek, melybe akkor rakok kicsiny kis tojásokat, amikor akarok, hisz nincs ki rálépjen, széttörje. Azt mondják, körülöttem folyik az élet, a falon túl medvék málnáznak, a madarak csiripelnek, kis rókák játszanak a réten. Furcsa, innen nem hallani madárcsiripelést… Néha látom, hogy leszáll a kerítés tetejére egy kis fekete madár, tátogatja csőrét, mintha mondani akarna valamit, aztán elszáll. Milyen a madárcsiripelés? A málna? – kérdem tőlük, erre ők közelebb jönnek hozzám, hogy megfogják kezem: /Gyere, megmutatom/ De mikor megérzem az emberi kéz enyhe súrlódását karomon, félrelököm őket, ők még egyszer kérlelően szemembe néznek, majd eltűnnek. Esténként álmodom, gyakran ugyanazt, teljesen ugyanazt. Kint vagyok a kertemben, és azon gondolkozom, hogy vajon az eget az emberek teremtették vagy ő teremtett-e minket. Az ég kék, világoskék, nyugtató, émelyítő, fekszem a földön és bámulom Az idő múlásával egyre sötétedik, míg végül  már a kék nyomát sem látni, csak fekete űrt, rémisztő, mindennél rémisztőbb sötétséget. A végtelen messzeségből a fekete madár közeledik felém, szárnycsapásai megtörik a csendet, visong, krákog: /Gyere velem/ /Gyere velem/. Közelebb jön, egyre közelebb, majd mikor eléri a kerítést, felriadok. Félek álmodni, félek a madártól, a sötéttől, a kertemtől. A házamban kevés tárgy van, inkább csak érzések. Minden egyes szoba egy érzést kelt bennem. Ha bemegyek a nappaliba, a biztonságot érzem, az előszobában a szorongást, a fürdőszobában a víz hatására valami megmagyarázhatatlan kellemetlenséget. Egy érzést viszont nem tudok megmagyarázni, van egy kis padlásom, létrával kell felmenni, nem szeretem a magasságot, ezért még csak egyszer jártam ott Nem tudom leírni azt az érzést, ami itt hatalmába kerített, ha lenne ablak, kitörném, ha lenne meglazult deszka, kitépném.
    A mai napig eszembe sem jutott ez az érzés… csak az álom… megint az álom… Ma nem ébredtem fel rögtön, mikor a madár a kerítéshez ért. Hallottam még /azt/ a szót, talán eddig is ezt mondta, nem tudom, de most olyan tisztán, érthetően, csengően, egyáltalán nem azzal a krákogással, mint eddig: /Szép/. Mosolyogva ébredtem, nem vártak tigrisek, vérfarkasok, ott feküdtem egyedül az ágyamban és először akartam, hogy valaki megkérdezze: Min mosolyogsz? és én azt válaszolhassam: Szép! Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól, egész nap itt van velem, és folyton a padláshoz húz, ismét érezni akarom, érezni azt az érzést, KELL, szükségem van rá, levegőt! Észre sem veszem, de már a harmadik lécen állok, messziről szárnycsapások ütik meg a fülemet, egyre közelebb és közelebb jön, felreppen a padlás bejáratához: /Gyere, szép!/. Már nem látom, fent vár, már alig pár léc! Fent vagyok, ez… ez az érzés,  jobb mint eddig bármi… mindennél jobb… a kismadár sehol… Hirtelen melegséget érzek a hátamon… a hátam mögött… egy ablak, egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy kiférek-e rajta, de mire eljut az agyamig a kérdés, már az arcomon érzem az enyhe, hűvös szél fúvását.
Ez az írás 2004. január 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Molnár Ágnes további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón