Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Bálint
(1977- )
Budapesti hívás
Éppen csak tizennyolc múltam,
amikor kidobtál a lakásodból.
Én csak játszani szerettem volna a gépeden,
de neked fontosabb volt, hogy megírj
egy újságcikket.
Nem tudom mirõl szólt, nem is akarom tudni.
Talán az volt a legvégsõ csapás.
Tizenhárom éves korom óta
folyamatos öngyilkossági fantáziák gyötörnek.
Errõl Te nem tehetsz, vagy nem csak Te tehetsz.
Inkább a kortárs kapcsolatok,
magyarán szólva a folyamatos kiközösítés
tett engem az egyik legnagyobb lúzerré.
Az utolsó csepp a pohárban Te voltál.
Amióta eszemet tudom
szinte a nõvéremnek tekintettelek,
de talán hiba volt ez.
Sõt biztos, hogy hiba volt!
Nem is kicsit, nagyon az.
A három év különbség a javadra
nem volt eléggé ösztönzõ,
sokkal inkább ösztönzött az, ahogyan kinéztél.
(Igaz, mint említettem tizennyolc éves korom óta nem láttalak.)
Pedig én kerestelek.
Kerestelek a lakcímeden, a telefonkönyvben,
közösségi portálokon, keresõmotorokon,
"nyilvános" adatbázisokban,
de sehol se leltelek.
De Te folyamatosan ott voltál közben az agyamban,
a lelkemben, a véremben, a fájdalmamban,
a félelmemben, az italban, a gyógyszerekben,
a fûben, a porban és még sok mindenben.
Nem hittem el, hogy sohasem léteztél,
pedig próbáltalak elfelejteni.
Nem sikerült.
És akkor jött a hívás.
Ismeretlen telefonszám.
Felvettem.
A hangodat egybõl megismertem.
Az semmit se változott amióta nem láttalak,
nem hallottalak és semmit se tudhattam felõled.
Az elmúlt huszonhárom év során.
Felvettem, örültem hangodnak.
Éppen kórházban voltam, igen ott a pszichiátrián.
Közölted, hogy édesanyád meghalt,
és értesítsem anyámat édesanyád
legjobb barátnõjét, akivel gyermekkoruk óta
ismerték egymást. Szegény nagyon beteg volt.
Ezt most kegyeleti okokból inkább nem részletezném.
Szóval én lettem a hírvivõ.
Azóta, hogy leraktuk a telefont Te újra eltûntél az életembõl.
Pedig.
Tettem néhány kósza kísérletet a megkeresésedre,
de azt a számot, amirõl hívtál nem mertem felhívni.
Bevallom tényleg csak egy gyáva lúzer vagyok.
Amúgy ez a szám se szerepel semmilyen
nyilvános adatbázisban, mint ahogy a neved sem.
Ki is töröltem a telefonomból, hogy véletlenül se merjelek soha felhívni Téged.
Elõtte úgynevezett "feketelistára" tettem,
hogy Te se tudd hívni a mostani számomat.
Ugyanakkor tisztában vagyok azzal,
hogy Te bármikor el tudsz érni engem,
akkor is, ha nem akarom,
Én pedig nem tudlak semmiképpen se elérni,
ha Te nem akarod azt.
Mindegy már.
Úgysem lenne semmi mondanivalóm számodra ezek után.
 
Nem, nem lenne. Hidd el, nem lenne!
Igaz, Én se hiszem el.
Ez az írás 2018. december 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Bálint további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón