Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Egy férfi naplójából - X.
Egyik sétálás közben szó esett a naplóírásról. Már nem is tudom, hogy említettem-e, hogy én naplót írok. Megkérdeztem azonban, hogy szoktál-e naplót írni? Õ válaszolta, ez szigorúan titkos és bizalmas. Egy szó, mint száz, akkor szoktál. - Igen volt a válasz. S rólam is írsz néha? Õ gondolta, diplomatikusan mondta, csak arról írok, ami engem foglalkoztat. Elmesélek egy történetet, jó? Meg volt az érettségi találkozó, amint részt vett az osztályfõnök magyar tanárunk, s felesége is. Mindenki tudta, hogy leukémiás, csak én voltam az utolsó, aki errõl tudomást szerzett. Zavarban voltam, hogyan viselkedjek vele. S megjelent az álmomban. Dicsekedtem, hogy írónõ vagyok, lehet, hogy ez csak egy kis kegyes hazugság. Jó pontban akartam feltûnni. Nem volt hiába való a tanítása. Bandukoltunk a vendéglõ felé, mikor mélyebben beszélgettünk az irodalomról. A többiek lehagytak bennünket, persze ez nem volt nehéz, mart én még a csigánál is lassúbb voltam. Szó esett a könyveim kiadatásáról, elsõ közelítésben a meséimrõl. Az igazsághoz hozzá tartozik, próbálták elvenni a kedvemet, Talán, ha saját példányomból, én megpróbálok valamit összehozni, nem kell kiadó, semmi, csak a saját kivitelezés. Ez nehéz kérdés, válaszolta a tanár. S egyszer csak mikor egy percre megálltunk, én átkaroltam a nyakát, oda bújtam hozzá, szorosan, mint aki nem akarja elengedni. Nem tudtam, hogy viselkedjek egy halálos beteggel. El sem tudtam képzelni, milyen, mikor rohama van, illetve összeesik, mi ilyenkor a teendõ. Nyílván a feleségét felkészítették, ne ijedjen meg, tegye a teendõit, hogy átsegítse ebbõl az állapotból. Majd kibontakozott az ölelésbõl, s bandukoltak tovább. Még büszke lesz rám tanár úr, mondta, ezzel is erõsítve, még meg kell érnie a sikereit. S visszatérve az álmodra, hogyan végzõdött a történet? Az elõõrs visszanézett ránk, s mosolyogtak. Ekkor riadtam fel, ugye, ha valakinek a halálát bejelentik, az sokáig él, ha jól tudom? Én nem vagyok jártas az orvosi etikában, a jogszabály annyira változott, hogy aki beteg, s nem szeretné megtudni a betegségét, kérheti annak titokban tartását. A hozzátartozónak azonban tudni kell, fel kell készíteni, mikor mit kell csinálni, hogy minél könnyebb legyen a betegnek.
 
Ezeket leírtad a naplódba? - Igen, mert ez nagyon komoly kérdést feszeget. Muszáj, hogy én is ezeket leírjam. Létfontosságú!
 
S itt megállt a levegõ. Elmondják-e neki, hogy én is halálos beteg vagyok, vagy nem? Az élet próbára tesz bennünket. Várjuk meg az esküvõt, vagy elõbb tudja meg, s ki legyen, aki ezt elmondja neki? Úr Isten! Írtam a naplómba, nekem már gyermekkoromban meg volt a betegségem, s mivel én is orvos vagyok, tudom, hogy az életem véges. Össze kell ülnünk, s közösen el kell dönteni, ki, mikor, s hogyan közöljük vele, hogy mi várható. Egyedül nem megy a döntés, s félek, nehogy elveszítsem õt. Mi a jó, és mi a rossz, kérdeznék mindenkit, S õk hogyan reagálnának egy ilyen helyzetben.
Ez az írás 2018. december 1-jén került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón