Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Noth Zsuzsánna
(1950- )
Õrzõ
A neurológiáról tegnap ment haza a csuda jó fej cirkuszos állatidomár, aki csak infúzióra feküdt be, mert a jobb karjáról lezabálta egy tigris a húst. Ennek ellenere õ vitte a prímet, mindnyajunkat elszórakoztatott, ellátott, regéli a bot segítségével sántikáló, horvát nemzetiségû, sportos alkatú, jóképû ötven körüli férfi. Nem minden szava érthetõ elsõ hallásra, de ez nem zavarja, elismétli, ahányszor csak kell. Vér folyik fel a csõben. Csengetem. Nyomom a gombot. Hosszan csenget. Kitépte. Vérben feküdt derékig. Én csengettem. Nellike rendezte. Késõbb felém biccentve megkérdezi: Szólt neki? Néz rám együtt érzõn. Köszöntem, mondtam neki, Zsuzsi vagyok. Nem reagál, nézi a mennyezetet. A horvát férfi jobban felém fordul. Az jó, ha néz. Én harom napig nem bírtam szemem kinyitni. Így volt lecsukva, mutatja.
 
A nõvérnek millió dolga. Nem dobhatja el a vérnyomásmérõt, pelenkát, injekciós tût csöngetésre azonmód, szólok a horváthoz. Amint végez egy másik ágynál, rögtön jön. A férfi komoly arccal biccent. Szék emel, ide asztal elé!, int felém udvariasan. Enni fogok. Odaviszem neki a karosszéket. Bot nélkül is könnyen megyek. Torna segít. Öt napot voltam, már könnyebb. Persze sportoltam, izom, markolja meg a karját és a combját. Egyben és kettõben. Könnyebb szedem magam, épülök. Az asztalhoz támasztja a botját, leül. Lapátol valamit egy kis tálkából. Egyáltalán nem mindegy, erõsítem meg az igazában, hogy milyen fizikai állapotban éri az embert a baleset.
 
Meg kéne a bátyámnak mondanom, súgja a lelkiismeretem, hogy nagyon súlyos állapotban van. Meg fog halni. Meghalni nagyon nehéz, meghalni a legnehezebb. De hogyan mondjam el, amikor megszólalni se tudok, csak könnyeimet potyogtatni, és miért mondjam, biztosan õ is érzi. Talán azért, mert a rossz hírtõl összekapja magát, összeszedi maradék energiáit és meggyógyul. Ennek jelét adva, nyújtogatja fölfelé a balját, és addig-addig birizgálja a véroxigén-szint mérõ csiptetõjét, míg sikerül kiszabadítani krokodilpofájából az ujját. Forgatja a kezét. Tenyere felõl és kívülrõl is végignézegeti az ujjait, majd horpadt tapadókorongokkal rögzített vezetékekkel telepettyezett mellkasa fölött mosolyogva felém nyújtja a balját. Gyengéden simogatom meg a kézfejét, ha úgy kívánja, érzékeli, ha félreértettem a szándékát, visszakozhat, de esze ágában sincs, még a stroke okozta részleges agylágyulás ellenére se. Tenyerébe veszi a kezemet, behajlítja az ujjaimat ökölbe, teljes lapátkezét ráfekteti, és amennyire bírja, megszorítja. Patakokban folynak végig arcom domborulatain kékvirágos ruhám kivágásába a könnyeim. Felpillantok a stroke õrzõ faliórájára. Háromnegyed óra van még hátra a látogatási idõbõl. Ránézek a könnyfüggönyön át, az oxigénmaszk mögött némán kattogtatja az ajkait, majd nyitott szájjal rám mosolyog.
 
Csöng a táskám belsõ zsebében a mobil. Hosszan, kitartóan. Nem veszem fel. Újra, újra és újra csöng. Nem veszem fel. Ezek megismételhetetlen, meghitt pillanatok, a technika csodaszerkezetei sem szakíthatják félbe.
 
Simogatja a jobbomat kívülrõl, belülrõl, végig, egyenként az ujjaimat, felsiklanak ujjbegyei a csuklómra. Feloldódik bennem hatvan év összes bosszúsága. Elemeire bomlik közös ajtónk résében elégetett kénlapjainak sárgás, záptojás bûzû füstje, a centrifugában megõrjített macskánk zavarodott ábrázata, a jégtáblára ültetett és a Duna vizére lökött tarka kismacskák miákolása, minden csínytevése szétporlik, köddé válik és elpárolog. Meg nem történtté teszik gyengéd simogatásai, csempe mosolya, pedig meg voltam róla gyõzõdve, hogy azért kínzott egy egész életen át, mert nem szeret. Azért marta el magától az összes rokonunkat és ismerõsünket, mert csak magát tartja valamirevalónak. Egyszerûen beleragadt a rakoncátlan gyermekkor gyantájába, mint egy szúnyog a borostyánba. Aztán se ki, se be, saját börtönében dacoskodott értetlenkedve. Pedig milyen egyforma a kézfejünk, az ujjaink, ugyanolyan pergamen-vékonyak a körmeink. Valami sátáni erõ meggátolta benne, hogy sima felületû tenyerét fordítsa felém, ne ököllel sújtson, körömmel, csípõs nyelvével marjon. Felnõtté értünk vénségünkre. Értjük szavak nélkül is egymás nyelvét. Háromszor kezet fog velem, mintha ismerkednénk, vagy búcsúzkodnánk.
 
Álltam hangtalanul sírva. A takarítónõ körbemosott a nyélre szerelt, szögletes Vileda fejjel. A nõvér lázmérõket osztott, etetett, etették biztatgatva betegüket a látogatók, egy bácsiból ötpercenként szivattyúzták szörcsögve a váladékot. Minden mûvelet után elviselhetetlenül hangosan fuldoklott.
 
Gabec mindezekrõl tudomást se véve, mintha egy hatalmas üvegburát borítottak volna ránk, kizárólag a kezem becézgetésével foglalatoskodott. Egy elsõ találkozás ismerkedõ puhatolózásain vennénk részt. Egyfolytában nézett a szemembe melegbarna szemeivel, mintha én szorulnék bíztatásra, picit jobb oldalra biccentve a fejét mosolygott, újra kitapogatta az ujjaimat, én meg nem voltam képes megszólalni, csak sírni, sírni.
 
Abban a háromnegyed órában, míg a kezemet cirógatta megbocsátottam, hogy gyermekkorunkban a zimankós télben egy szál iskolaköpenyben kizárt az udvarra, az ablakban állva röhögött a vacogásomon  és a dühöngésemen. Ki kellett törnöm az üvegeket a keretbõl, hogy be tudjak mászni. Este élvezettel végignézte, hogy a szüleink elkalapálnak. Azt se bánta, hogy Anyunak kitöri a fater dulakodás közben a csuklóját, aztán kórházba viszik, mert elvetél. Mit neki jajgatás, sírás, könnyek, csak az a fontos, hogy zûrzavart keltsen rendszeresen maga körül. Cirkusz kell a népnek, fogalmazódott ez már meg régen. De ebben az egyetlen órában minden ütés, fájdalom, bánat megbocsátásra lel. Ennyire egyszerû, mégis hatvanévnyi zakatoló és csikorgó, ki nem engesztelt bántalmazás kellett, hogy megelõzze. Pedig kezdhettük volna az életünket ugyanilyen simogatásokkal, nem azzal, hogy amint meglátott anyu ölében fekve szopni, ököllel fejbe vágott. Ejnye Gabec!, kiáltott nagymama. Micsoda viselkedés ez?! Újra felém lendítette az öklét, de nagymama lefogta, akkor kiforrt a düh belõle: De megeszi a' anyut!, ordította toporzékolva.
 
A kórházfolyóson fém robotszekrény villogó lámpával komótosan halad felém. Zizegõ hangon megszólít: Kérem vigyázzanak! A lifthez megyek...
 
A tárt ajtó nyílásán belépve konstatálom, hogy Gabec betegtársa szétszórta az ágynemûjét. A lepedõ a székre csapva, a párna a padlón. A féllábú monstrum ül az ágya szélén és kotorászik a kissé félrecsúszott, megemelt matrac alatt. Meglát, rám kiált: Add már oda a sörnyitót, bazmeg! Sör nincs sehol a közelében.
 
Gabec kinyitja a szemét. Felébredtél?, kérdezem miközben nagyon hülyén érzem magam, hogy semmi okosság nem jut az eszembe. Nemet int a kezével és a fejével és hátat fordít nekem. Megragadja az ágy korlátját, tiszta erõbõl húzódzkodik felfelé, egészen addig, míg elkezd fuldokolva köhögni és kitekeredett testhelyzetbe visszarogy. Ezt a kínos mutatványt néhányszor megismétli, végül hanyatt elterülve elkezdi a tekintetével a mennyezetet pásztázni. Erõsen zihál. Kint negyven fok van árnyékban, idebent se sokkal kevesebb. Hogy ne látszódjon halványkék pelenkanadrágba csomagolt csont-bõr teste, letakarom a lepedõjével. Átmegyek az ágya másik oldalára, hogy távolabb kerüljek zavarodott betegtársától, akitõl kicsit tartok az iménti agresszív kirohanása miatt. Gabec reszket, halántékáról patakokban csorog a verejték fülkagylója mögé. Türelmesen kivárom, hogy tekintete leereszkedjen a plafonról. Alaposan kifáradtál - súgom félhangosan, tagoltan. Aludj nagyot! Pihend ki magad! Megyek utánad. Együtt fogunk újra szüretelni, pecázni, biciklizni... Egy villanás erejéig felvirul szürke arca, jelezvén, hogy érti a mondottakat és el is hiszi, vagy ha nem is hiszi, díjazza, hogy felidézem  vidám gyermekkorunkat. Motyog valamit. Hirtelenül hangtalan zokogás rázza felsõtestét, ráng a szája, arccsontjára ráaszott bõre, láztól égõ szemébõl könnycsepp ereszkedik válla gödrébe. Végezetül hüppög és jajgat egy kicsit.
 
Szemben a háztetõn a napfürdõben ülõ bágyadt árva gerle mi másra várna, minthogy az ablakrésen kihussanó lelkét gyengéden a hátára felcsapva a mennybe szállítsa.
 
Kicsi, formás, lángvörös rúzzsal ékesített barnahajú nõvérke toppan az ágya mellé. Beszél, Gábor? Most nem beszél? Vigyori. Nagyon aranyos, mosolyog bólintva a bátyám, aztán énfelém. Bátyám bazsalyog rá tátott szájjal, mint a vadalma. Ha meg tud szólalni, fut át agyamon a kaján gondolat, kikotortatja velem a lomtárából anyánk karikagyûrûjét és megkéri a lányka kezét. De egyelõre mégsem, nyúlós, áttetszõ üledék csúszik végig az ágy szélére erõsített katéter csövében. A pelenkaváltás idejére kiküld a nõvér. Kiülök a folyósóra egy padra. A váladékleszívás szörcsögõ hangjait nem bírom végighallgatni. Ájulás környékez.
 
Letámolygok egy lépcsõsoron, ki egy ütött-kopott ajtón a kórház téglafallal övezett parkolójába. A falak szegletébõl egy-egy kamera mereszti rám a szemét. Szidhatnak a monitorokat figyelõk: Na ez a buta tyúk meg mit kóvályog a kocsik mellett? Kijárat sehol. Minden ajtóra tiltótábla erõsítve: Belépés csak a kórház személyzete részére!  Patológia. Boncterem, stb, stb. Csupa nagybetûvel. Egészen a sorompós portafülkéig, ahol elnézést kérek, mert eltévedtem.
Ez az írás 2018. november 26-án került a NapSziget honlapjára.
 
Noth Zsuzsánna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón