Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Egy férfi naplójából - IX.
Vége lett a vizsgaidõszaknak, s ekkor mindig valami bulival köszöntöttük az újabb szemesztert. Elgondolkodtam, már egy fél év is eltelt, s nem volt csókokon kívül más testi kapcsolat. Úgy éreztem, jó lenne közelebb kerülni hozzá. Az alkalomra vártam. Elképzeltem a jövõt, s vágytam rá, hogy a karjaimban tartsam, s testünk eggyé forrjon. Az alkalom adódott, s megtörtént a csoda. A csoda, ami egy férfi és egy nõ között létre jöhet. Õ úgy érezte, igazán csodálatos nõnek lenni, a föld felett járt, lebegett. Õ mondta, nem gondolta volna, hogy ennyi gyöngédséget kap. Késõbb mesélte csak el, hogy ezzel a lépéssel el fog veszíteni, hiszen a férfi csak egyet akarhat, megkapni a nõt, hogy a trófeája bõvüljön. Észre is vettem rajta, hogy fürkészte pillantásaimat, hogyan is nézek más nõkre. Á, ez egy kis féltékenység. S egyszercsak én is lebegtem, no lám, én ilyen kapós lettem volna? Egyre jobban oda kellett figyelni rá, még több gyöngédséget adni, s most, hogy lett egy kis szabadidõnk, túrázni indultunk. Bebarangoltuk a Mecsek hegyeit. Eszébe jutott anyai nagypapája, aki bejárta a Mecseket, s gyûjtötte a gyógynövényeket, azzal kúrálta a családot, ha valaki megfázott, vagy más baja lett. Lelkesen mesélt, sok szeretetet kapott tõle. Én meg szintén az anyai nagypapámról meséltem, aki Egerágon volt körzeti orvos. Abban az idõben a foghúzástól a szülés levezetéséig mindenben otthon kellett lennie. Elõször lovaskocsival járt, majd megvette az elsõk között a gépkocsit. S azt képzeld el, mondtam neki elõbb vezettem autót, mint jártam, a mosoly ott bujkált a szemem sarkában, majd együtt nevettünk. Drága jó nagymamám remek háziasszony volt, s isteni ételeket készített, fölforgatták az egész lakást, mikor rájuk került a sor, s fergeteges partit rendeztek. A nagypapa, meg a családi generációknak volt az orvosa, elõtte cseperedtek fel a fiatalok, s az idõseket meg végig kísérte a sírig. Éjjel-nappal szolgálatban volt, mert ha menni kellett, akkor menni kellett. Nem volt pardon, de meg is becsülték, rangot jelentett orvosnak lenni. Ez nem valami ki ha ki nem, kérdés volt, mert minden család bensõséges kapcsolatban volt velük. Õ inspirált elsõsorban arra, hogy orvos legyek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy édesapám és édesanyám is orvosok. Ma már más világ van, ha komolyabb beavatkozás szükséges, beutalják a pácienst a kórházba. Elvesztette már azt a varázsát a körzeti orvos. A megbecsülés meg csökkent. Nem vagyok sznob, de sok mindent kell letennem az asztalra ahhoz, hogy megfelelõ orvos legyek. A társadalmi megbecsülés meg várat magára. Hezitálok, hogy belgyógyász vagy igazságügyi orvos szakértõ legyen-e belõlem. Átolvasva a naplóm utolsó fejezetét, úgy éreztem még jobban kötõdünk egymáshoz, hiszen hogy a családok apró részleteit ismertetjük, s osztjuk meg egymás között, segítve ezzel családunk megismerését, mely mélyíti a kapcsolatunkat.
Ez az írás 2018. november 3-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón