Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Fenyves Mária Annunziáta
(1932- )
Ezüstös fénybe veszett...
A hajnal hûs varázslatában ébredtem, s a harmat millió és millió csillagsugárban fürdette a réteket, a völgyeket, a kerteket, a parkokat, a virágokat és a fákat. A völgy alján, a tó fölött sirály szállt, fehér, mint a hó, mint a lélek. Egy hattyú is megjelent mely szárnya suhogásával megtörte a csöndet, de csak alig hallhatóan, majd messze szállt a nádas felé.

A tájat simogatta a hajnali szél, aztán tovább vándorolt, mert megérkezett testvére a reggeli szél. Csupa fény lett, s a kék ég tündökölt, és az órák múlásában csak itt-ott úszott egy kicsinyke bárányfelhõ, amely szintén a nádas felé tartott.

A déli ragyogó napfényben remegett a megforrósodott levegõ. Forró nyár volt, igazi verõfényes ragyogással. A nagy platánfák alatt, ahol Tagore mellszobra áll, a lombok szép kellemes árnyékában, jó volt látni a tükörfényes kékes-zöld színben csillogó Balatont.

Szép volt az egész nap, s az alkony bíbora amikor késõ délután elérkezett, lassan veszítette fényét. A víz színei is tünedeztek, s az est, a koraéj a teliholddal érkezett meg, ezüst ruhájában ragyogott, miközben ezüsthidat varázsolt a nagy víz tükrére.

Micsoda csillogás! Micsoda ragyogás! Mesés látvány! A csillagok fénye is elõderengett, s az alig rezgõ vízben csillámok, apró kicsi hullámok röpködtek, s az est-éjjeli szellõ sóhajtott a nagy vízzel.

A percek múltak, órává sûrûsödtek, s a csönddel összeölelkeztek.

A Hold haladt, s mintha egyre magasabban szállna, lassan a fényhíd is rövidült, majd lassan eltûnt az éjben, de elõtte még mosolygott, ahogy eltûnt a vízben: fény, csönd, nyugalom. Csodás érzés, csodás látvány!...

De a Hold még ragyogott, s a tó boldogan szunnyadt a nádasok ölelésében. A hullámok is szenderegtek... Csöndet hozott az égi éj, az árny sem rebbent, a Természet nagy titkaival együtt nyugovóra tért, a csöndsátor alatt. Hallgatag lett az éj, csak a csillagok ezrei fénylettek a bársonyos fekete égen. Csillagok remegtek a nagy tó tükrében: pókhálók gyenge szála lógott itt-ott a fákon, a kerítéseken, s a kis kergetõzõ kis felhõcskék is eltûntek a végtelenbe...

De mi lett a Hold ezüsthídjával, s udvarával?

Ezüstös fénybe veszett, hogy azután majd újra megmutassa ezüstös csodaruháját a holnapok éjjelein.

Múltak az órák, s ezüstös köd halványult, néha egy-egy levél szálldosott a levegõben, s az éj ezernyi árnyai integettek a lombsátorok alatt...

A lombokon álomtündér fátyla lebbent, s a Balatonon lágyan ült a csönd... kezem a kezedben pihent és elindultunk hazafelé a Hold és a csillagok ezrei alatt a kis erdõn át. Az erdõ fái már aludtak, mi pedig halkan lépkedtünk, ne hogy megzavarjuk az erdõ, a mi kis erdõnk álmait... mert a fákban lélek lakik. Jókai Mór írta egykor: "...én azt hiszem, hogy a fák is hallgatják és nézik azt, aki õket szeretve ápolja, s megértik titkos sóhajtásait és büszkék rá, ha õk is örömet szerezhetnek annak."

Nekem biztos sok örömet szereztek... és mosolyom most feléjük száll...

Ez az írás 2018. október 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Fenyves Mária Annunziáta további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón