Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Egy férfi naplójából - IV.
"Csupa boldogság büszke elmém, az idõ elvisz, eltemet, csak az enyém légy, néha azt szeretném s a világ hadd lássa kincsemet." Valahogy így kezdõdött minden. Semmit nem bántam meg, s Andrea sem, hiszen õ velem maradt. Együtt átéltünk jót, s rosszat, õ pedig mondta, ennyi szeretetet még nem kapott, mint tõlem. Igen én emberként viselkedtem vele, s a szex még szóba se jött. A türelem és a hozzá vezetõ út, a romantika varázsa, az ami a mindennapi örömet jelentette. Lopott csókok románca, s az én fotózásaim megörökítették a pillanatokat. Az egyetem fotó laborjában hívtuk elõ a fekete-fehér képeket. A közös élmények a diákszerelem hiányát betöltötte. Andrea ezt az egészet egyben kapta meg. Féltékeny típus volt, bár õ soha nem neheztelt rám, inkább én voltam a féltékenyebb. Mikor édesapja meghalt, elvittem hozzánk, s hogy áthidaljuk a nehéz napokat, szüleim a gyermekkori képeimet mutatták neki, mindent elkövettünk, hogy átsegítsük a gyászában. A szüleim, s testvérem  befogadták õt, ami számomra nagyon fontos volt. Mindig kérdezem magamtól, miért ment tönkre minden. A család, az együvé tartozás. Arról azonban nem lehet elfeledkezni, amit a boldog napok jelentettek nekünk. S ha már nem tudtam õneki megadni, ami egy feleségnek s édesanyának kijár, szabadjára engedtem. Ezzel azonban nem akarok az idõben elõre menni. Nem gondoltam bele, hogy amikor a betegségem láthatóvá vált, mit érzett, hogy nem megyek el orvoshoz, a kollégámhoz, s nem tettem meg mindent azért, hogy lássa, én élni akarok. Vele, s kisfiammal. Ez már a házasságom idejében történt, No, de maradjak még az elején. Szép hosszú barna haja volt, s a dereka oly karcsú, hogy szinte egy karommal körül tudtam ölelni. Az évfolyamtársaim is befogadták, tudomásul vették, hogy hozzám tartozik. S jöttek a bulik, bulik hátán.

Õ nagyon jól érezte magát közöttünk. Fiatalabb voltam nála három évvel, ez õt eleinte nagyon zavarta, de aztán mégis én gyõztem, mert meghódítottam a szívét. Magam sem tudom, hogyan, de minden randevú végén megbeszéltük a következõ találkozást, ami rendszerint a következõ nap volt. Nem tudta senki, mit ostoroztam magam, hogy becsapom, hogy magamhoz kötöm, gyötört a lelkiismeret fordulás, bele sem mertem gondolni, hogyha meghalok, õ mit fog érezni. Úgy éreztem magam, mint egy rosszul sikerült szappanoperában, ahol a szerelem, a gyötrelem és kétség közötti vergõdés voltak a fõszereplõk. Azt is mondhatnám önzõ módon csakis a saját boldogságomat féltettem. Mondhatja bárki is, hogy szentimentális vagyok, de csak az tudja igazán, aki ebben benne volt. A szülei nem tudtak a betegségemrõl, így is bántották, miért egy diákgyereket választott. Ez az õ döntése volt. Nem érdekelte a családi ház, a drága kocsi, s a jólét, õ fiatal gyermek akart maradni, amibe nem tartozik bele az, hogy van-e vagyona annak, akit õ választott. A testvére tudta, hogy az idõm véges, de titokban tartotta, hiszen látta, hogy velem milyen boldog. Megadtam neki azt az illúziót, hogy még mindig fiatal gyermek, akinek kijár a diák szerelem.

Ez az írás 2018. szeptember 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón