Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Egy férfi naplójából - I.
Elkezdtem a naplóírást. Gondolom, csodálkoztok. Ne legyetek tévhitben, egy férfinak is lehetnek titkai. Leírni, ami foglalkoztat, amit nem akar megosztani senkivel, mert nem akar senkit terhelni. - Egy discóban találkoztam elõször Andreával. Belépett a piros nadrágjában sudáran, haja lágyan, göndören omlott a vállára. Amint megláttam, mintha villám csapott volna meg, odamentem hozzá, s felkértem táncolni. Õ igent mondott, s táncparketten suhantunk. Majd leültünk beszélgetni, s nem engedtem el. Hozzákötött valami, ami a meglátni és megszeretni életérzés lehetett. Amikor egy másik srác jött oda hozzá, hogy táncra hívja én felálltam, s közöltem vele a hölgy velem van. Ekkora nagy elhatározást, s magabiztonságot nem is feltételeztem önmagamról. Beszélgettünk. Hogy mirõl arra már nem emlékszem, annyit mondtam csak, hogy elõször járok itt, mert az orvostanhallgatók igazából nincsenek jóban a jogászokkal. Itt kezdõdött minden. Napról napra találkoztunk, kapcsolatunk igazából olyan volt, mint a kisdiákoké, lopott csókok, s imádta, ahogy átkarolom a vékony derekát. Sokat jártunk étterembe, kedvenc helyünk volt a Milán étterem, a Nádor sörözõ és kávéház. Volt, hogy a Milán koktélok után, ami tonik és cseresznye pálinka, majd utána fejenként 7 deci vörösbor, egymásnak bizonygattuk, mi nem vagyunk részegek.
 
Kapcsolatunk abból állt kezdetlegesen, hogy meghódítsam minden randevú végére. Õ dolgozott, s munka mellett tanult, én az orvosi egyetemre jártam, fiatalabb is voltam, no nem sokkal, csak 3 évvel, de ebben a korban ez nagynak számított. Eljártunk bálokra, discókba így õ is élvezhette az egyetemisták életét. Azt tudom sokat nevettünk, nem sejtettem még a jövõt, mert mindig csak a mának éltünk. Én tudtam, hogy halálos beteg vagyok, de nem sejtettem, mikor tör ki rajtam a betegség. Ez is oka volt, minden percet ki kell használni, mert bár én nem hiszek a Jóistenbe, nem gyakorlom a vallást, de nem véletlenül találkoztunk az biztos. Boldog családban éltem, s inkább én hívtam meg magunkhoz, mint õ magához, nem is tudom talán mikor is jártam náluk. Boldogságos idõk voltak ezek. Megadtam neki azt, amit csak egy szerelmes fiú adhat egy lánynak, Az igaz, hogy virágot nem kapott, azonban az egy éves évfordulóra ajándékba adtam az Énekek éneke címû kis könyvet, s beleírtam, hogy köszönöm az egy éves kitartást. Röpke kis életemben megkaptam mindent, amit egy férfi megkaphat, feleséget, mint férj mivoltát, azt, hogy édesapa lehettem. A tenyeremen kellett volna hordoznom, de nem is értem magam, miért okoztam neki sok fájdalmat. Õ jó volt hozzám, mindig csak a javamat akarta. Most kicsit csapongok az idõben, mielõtt azonban jobb létre szenderülnék, ki kell írnom magamból az örömet és a fájdalmat. - S ha netán kezébe kerülne a halálom után a naplóm, kiderülne, hogy értékeltem õt, az erõfeszítését, s a megbánást azért, ami rosszat vele tettem. Hosszantartó udvarlás követte az elsõ találkozást, Öröm teli napok következtek. Egyikünk se volt akárki, én  sem voltam "kiképezve" udvarlónak, egyszerûen csak lebegtünk s a fellegekben jártunk. Érzelgõs vagyok? Hiszen minden férfi érzelgõs, csak nem mindenki ismeri el. Azt hiszik, hogy ha erõsnek mutatkozik az a menõ. Pedig nem így van. A figyelmesség nekünk is jár, ha úgy tetszik, mi is érzõ lelkek vagyunk. - Ahogy leírtam ezeket a sorokat máris könnyebb. A csendet a telefon csörgése zavarta meg. A naplót hányaveti módon összecsuktam, a telefon másik végén Andrea szólt.
Ez az írás 2018. szeptember 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón