Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)

 

Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - XXV.
Másnap hajnalban a reggelizés után Durmi egészségügyi sétáját követõen útra indult a csapat. A forgalom gyér volt, s szépen simán gurultak Kenese felé. - Még szerencse, hogy van GPS és segít majd megtalálni a kempinget. - Megérkezvén, mikor már érezni lehetett a nap erejét, neki láttak hogy felépítsék sátrukat. Kissé lassan ment, mert a fém rudakat igen csak nehezen lehetett a földbe beverni, mert mint mondtam tábori sátor volt, erõs spongyával. Ez bizony a szél sem vinné el. Mikor végre elkészült, elõkerült a kis asztal s a székek. Ákos meggyújtotta az aroma mécsest, s egy sört lehajított. - No, kedvesem, hogyan érzed magad? - kérdezte elégedett hangon, büszke volt magára, hogy ilyen kalandokra rá tudta venni Andreát. - Hallod a Balaton hullámzását, mily megnyugtató? Add a kezed, hadd fogjam meg. - S mikor Ákos kezébe helyezte Andrea a kezét, kéz a kézben átadták magukat az érzéseknek. Andreában feléledt a vágy, hogy talán Ákos majd közeledik hozzá, s most lesz itt az idõ, hogy ne mondjon nemet. Felnéztek a csillagos égre, s mint ahogy Petõfi írta "ne válasszunk magunknak egy csillagot?" - egyfolytában csak erre gondolt Andrea. A mécses lassan elaludt, Durmi is visszavonult az ágyába, így bementek a sátorba, elkészítették fekhelyüket, mikor Ákos kérdezés nélkül odabújt Andreához. - Ne félj, nem leszek türelmetlen veled, egyébként is a tantra jóga szerinti szeretkezés lassú, s odaadó. Nem olyan, mint a pornó filmekben látsz, mert az érzelem nélküli, s illúzió romboló is, a fantáziát rossz irányba viszi. Nem engedném meg a fiataloknak, hogy ilyen durva módját nézzék, mert csak a kapkodó technikát mutatja be, s akkor hová lesz a szerelem. Gyere édesem, leveszem rólad a ruhát, s kérlek csak feküdjél nyugodtan, lazítsad el a testedet, ne akarjál semmit, csak is a szavaimat figyeld, ahogy becézgetlek s simogatlak, karodtól a lábad ujjáig. - S a két test egymásra hangolódva csak szépen, csendesen ellazult állapotban feküdt. Ákos duruzsolta Andrea fülébe: - Mily csodálatos is vagy, a szemed huncut, a mosolyod kedves, s érzem, ha hozzád érek megborzongsz, nem úgy, mint általában az emberek, hanem a közelséged érzése kelti fel benned a vágyat, legalább is ezt érzem... - S mikor együvé váltak, lassan, csókolgatásokkal, szinte mozdulatlanul megtörtént a csoda, s Ákos virágos mezõn járt, míg Andrea Istennõnek képzelte magát az Olimposz tetején. Nem is tudni meddig tartott ez az állapot, Andrea úgy érezte kinõtt a harmadik keze, s szinte fogva tartotta Ákost. Ákosnak, még nem volt ilyen élménye, és Andreának sem, Csoda történt mindkettõjükkel, majd lassan ketté váltak, s Ákos szólt: - Csodálatos vagy, érdemes volt várni rád. Ilyen nõ még egy nincs a földön az biztos, egyszerûen imádlak. - Andrea kissé pironkodott, egyben csodálkozott, mert õ sem élt át ugyanilyen élményt. Odakint a Balaton vize nagy hullámokat vert, a szél rázta a fákat villámlott és dörgött az ég. - Még szerencse, hogy bombabiztos a sátruk, s mivel Durmi fél a dörgéstõl, befészkelte magát kettejük közé. Mindketten nevettek, ilyen még nem volt, Durmi mind egy kisgyermek, védelemre szorult. - Így aludtak el. Szerencsére reggelre az esõ elállt, Csak pár ág ami letört a viharban emlékeztetett az éjszakai égzengésre. Ákos már korán reggel elment kifliért, s a hozzá való finomságokért. A kávé már régen elkészült, mert tudta, hogy Andreának a cigaretta mellé a kávé dukált. - Ma sétálni fogunk, megnézzük a vitorlásokat, ma egy kicsit lazítunk. rendben? Majd holnap elindulunk Siófokra, hogy továbbra is fölfedezzük a magyar tenger minden zugát. Andrea gondolta, ha mindennap ilyen harmóniában tudják a napokat eltölteni, akkor csodálatos lesz az útjuk, s nem kell ahhoz külföldre menni, itthon is boldogság fogja magával ragadni õket, s igaz ami az igaz, van még mit tanulnia a Balatonról.
Ez az írás 2018. június 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón