Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)

 

Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - XXIV.
Andrea még szólni sem tudott, annyit azért mondott: - Nem is ismerem a Balaton ezen részét. - Itt az ideje, hogy megismerd - szólt Ákos. - Gyorsan csomagoljál, mert holnap megyünk. A sátor már bent van a kocsiban, mert kempingben fogunk aludni. Majd megismered a purintán életett, s imádni fogod, majd meglátod. Annak megvan a varázsa, a Balatonhoz nagyon közel van a kemping, s hallhatod a Magyar Tenger esti morajlását. Ülünk majd a kis kempingszéken, az asztalon ott gõzölög majd a gázsütõn elkészült finomság, borozgatunk majd, s végeláthatatlan beszélgetésbe kezdenénk. - Nekem ez túl gyors, s hogy fogunk aludni? - Én arról is gondoskodtam, van két kempingágy, nem muszáj egymás mellett felállítani, - Bár titkon remélte, hogy ez a kis csel majd azért megtöri ezt a nagy ellenállást. - Nem kutyaólas a sátor. Nem bizony, ez még a békebeli nagy sátor, elõtérrel, stabil szerkezettel, így, ha esne az esõ, akkor sem ázna be, ez az egyik, másodsorban meg ki lehet ülni az elõtérbe, s például sakkozhatunk. - Miért, Te tudsz sakkozni? Én az általános iskolában Baranya megye második legjobb sakkozója voltam, de megmaradtam ezen a szinten, s ez ma már kevés. S elmesélek valamit, ami nyomja a szívemet. - Súlyos depresszióban szenvedek. Nem akarok kórházban feküdni, mert az számomra még rosszabb lenne, igaz a barátnõm bent van, s lementünk a betegeknek kialakított könyvtárba. El sem tudod képzelni, hogy a bent fekvõ betegek milyen csodálatos könyvtárat hoztak létre, adománykönyveket kaptak, s a végeláthatatlan kilátástalannak látszó dobozokban álló könyvekbõl igazi olvasóparadicsomot hoztak létre. No de a könyvtáros milyen bunkó volt, azt nem is tudod elképzelni. Az egyik beteg fiú érdeklõdött egy sakkönyv iránt, mire a könyvtáros közölte flegmán, hogy ilyen könyv nincs, ahelyett, hogy megmutatta volna a sport részt, hátha megtetszene valami s kikölcsönözné. De õ még csak fel sem állt, a másik gyerek meg a Bibliát fogta, s az volt a baja, hogy régi, hát erre azt válaszolta, hogy ez az eredeti kiadvány s nem kölcsönözhetõ, csak helyben olvasható. Szegény gyerekek, csak lapozgattak, s csendesen vonultak ki. Máris elvesztettek két újabb könyvtárolvasót. A cél pedig az, hogy minél többen látogassanak el, s olvassanak, mert a könyv igazi barát. - Ebben igazad van, de engem nem érdekel, akármilyen depresszióban is szenvedsz, majd én kihozlak belõle, esküszöm, nem hagylak magadra, s ha most nem is szeretsz, majd teszek róla, hogy megszeress. Azt tervezem, korán indulunk, hogy elkerüljük a nagy forgalmat. Ne hozz túl sok mindent, ha valami hiányzik, majd megvesszük. - Azt már nem, nekem megvan mindenem, nem akarok már újabb dolgokat, mert el sem tudnám tenni. Maximum fogkefe, fokrém szappan, sampon, ami kellhet. - Most viszont felkészítelek Balatonkenese történelmébõl. Most nem a saját kútfejembõl beszélek, hanem a interneten olvastam s kiírtam magamnak. Látod, milyen jó az internet?

A Balaton északkeleti végén, festõi környezetben találjuk az ország egyik legszebb fekvésû üdülõhelyét, Balatonkenesét. A várost három oldalról szõlõhegyek, a negyedik oldalról pedig a Balaton határolja. A Budapest felõl érkezõknek itt tárul fel elõször a tó szépsége.
Kenese helyneve az idõk folyamán többször változott. A település nevével elõször, 990-ben, Géza fejedelem görög nyelvû adománylevelében találkozunk. Ekkor ajándékozta a fejedelem több más községgel együtt Kenesét a veszprémvölgyi apácáknak. Az adománylevélben Kenese a negyedik helyen Knésa néven szerepel. Mai alakja csaknem 700 éves múltra tekint vissza.

A település hegy-völgy alkotta felszíne és az északi szélektõl való védettsége kitûnõ lehetõséget kínált az ember letelepedésére. Már a rómaiaknak is lehettek itt villái, de a honfoglalás idején bizonyos, hogy lakott hely volt. Balatonkenese és környéke, természeti és látnivalókban egyaránt gazdag vidék.

Balatonkenese természeti ritkaságai a Soós hegyen láthatóak. Ide vezet a város egyetlen turistaútja is. A hegy tetejérõl csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. Innen nyílik a legszebb kilátás a Balatonra. Nem messze a Soós emlékmûtõl május-júniusban virágzik hazánk egyik növényritkasága: a tátorján. A meredek partfalban kivájt barlangok, a tatárlikak sötétlenek.

Kenese határához a Balatonnak mintegy 10 km hosszú partja tartozik. Az õsi Kenese közvetlenül nem a Balaton partjára, hanem attól kissé távolabbra, 300-500 méterre települt. A Balaton felé tekintõ, eredetileg meredek peremet, valamint a mezõföldi fennsík egy részét az idõk folyamán a víz beszabdalta. Ennek következtében kisebb-nagyobb völgyek és ombhátak keletkeztek. A völgyek találkozási helyén alakult ki kezdetben a település magja.

Kenese a századforduló táján rohamos fejlõdésnek indult. Ez kezdetben nem annyira a település lakosságának és épületállományának növekedésében mutatkozott meg, hanem sokkal inkább a fürdõkultúra megteremtésében. Kenesét 1910-ben már egyszerû, de igen látogatott fürdõhelyként emlegették.

A Balaton mellett kevés olyan szép fekvésû falu van, mint Kenese. A település szeszélyes dimbes-dombos, változatos területen épült. A nagy térszíni tagozódás ellenére Kenese mégis zárt egységet alkot. Kenese a soros faluból fejlõdött. Eredetileg egy utcából állt, a mai Fõ és Széchenyi utcából.

Kenese az elmúlt 1000 év alatt mindig vezetõ szerepet játszott a környék kulturális életében. Vonzásterülete túlnõtt a város határin, nemcsak a környezõ községek lakosait szívta magában, hanem másokat is, az ország távolabbi vidékeirõl is. Ebben nem kis szerep jutott a településen mûködõ tanítóknak, a nemzet napszámosainak és azoknak a lelkes lokálpatriótáknak, akik becsületes munkájukkal kulturális téren is hírnevet szereztek szeretett városuknak, Kenesének.

(Forrás: Wikipedia, összegyûjtötte: Riskó Annamária)

Miután élvezetesen olvasta fel Ákos a leírtakat, felkeltette Andrea érdeklõdését. Rájött, milyen keveset is tud Magyarországról, pedig ez egy szép ország, csak kár, hogy sokan elhagyják. S külhonban gyökértelenek lesznek, mert a honvágy nem feledteti el velük a hovatartozásukat. Már éjfélt ütött az óra. - No, de ideje lenne lefeküdnünk, mert holnap, mint mondtam korán indulunk. Azért egy búcsú puszi még jár, vagy nem? - S ezzel álomba szenderültek.

Ez az írás 2018. június 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón