Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - XXIII.
Mikor Andrea elbúcsúzott Ákostól, mérhetetlen depresszió lett úrrá rajta. A számítógépet és a mobiltelefonját is kikapcsolta. Nem akart senkivel sem beszélni, a lesötétített szobában feküdt, s csakis a munkáján gondolkodott. Legalább azt kell intéznie, pontosan, hogy ne érje szó a ház elejét. - Ha a munkámat pontosan végzem, legyõzve a koncentráció képesség hiányát, talán nem veszik észre rajtam belsõ vívódásomat. Elhatároztam, hogy nem folytatom tovább azt az illúziót, mely szerint majd létezik számomra a távolból az igaz szeretet, szerelem. - ekképpen gondolkodott. A munkahelyén kérte a kollégáit, hogy ha telefonon keresné Ákos, tagadják le, azzal, hogy szabadságot vett ki és elutazott, de nem tudják, hová. A terv sikerült, tekintettel arra, hogy Ákos fölhívta a munkahelyét, s érdeklõdött mi történhetett Andreával, hogy nem elérhetõ. - Ilyen nincs - hangosan káromkodott, úgy, hogy a vonal másik oldalán gyorsan letették a telefont. - Köszönöm, hogy segítettetek, most már biztos, hogy nem akarom ezt az embert, aki így tudott káromkodni. Eltelt három hét, és munkatársaitól olyan mérhetetlen szeretetet kapott, hogy ismét lábra állt, rábízták a bírósági képviseletet. Elkezdõdött számára az igazi jogi élet. Nem gondolta, hogy Ákos majd újból fog jelentkezni, Andrea ismét elõvett egy könyvet, A végzetes vonzalom címût, amit már ugyan többször olvasott, de mindig valami újat fedezett fel benne. Most éppen a végzetes fogalmát boncolgatná, mikor erõteljesen kopogtak. Ki lehet-e késõi órában, félve állt meg az elõszobában. - Ki az? - kérdezte erõteljes hangon, válasz azonban nem érkezett. - Biztos valami huligán lehet - de a kopogás ismét, még erõsebben hangzott. - Ekkor Durmi kettõt ugatott. - No csak, egy kiskutya? Talán azt hiszik, hogy õ lenne a gazdája, s kinyitotta Andrea az ajtót. Durmi ott ült vele szemben. - Hát Te, hogy kerültél ide? - csodálkozott Andrea. Ekkor egy nagy csokor fehér rózsa szirmai szerteszálltak, s Ákos elõlépett, majd Durmi mellett letérdelt. - Hát én volnék! - Te? Ez már beteges, nem gondolod? - Andrea szinte megijedt, Úristen, pont most olvassa A végzetes vonzalom címû regényt. - Ne ijedjél meg! Csak látni akartalak, esküszöm, nem zaklatlak, ha most azt mondod menjek, akkor elmegyek, ezt határozottan állítom! - Ákos bízott abban, hogy valamilyen mélyebb nyomot hagyhatott Andrea szívében. S igaza is volt. - Ami igaz, az igaz, kissé meg vagyok ijedve. Mire véljem mindezt? - Ne szóljál, ne kérdezz semmit, Ákos úgy viselkedett, mint egy óvodás, de Andrea sem viselkedett másként. Durmi ugrált örömében, Ákos felkapta Andreát körbe fordult vele, majd beemelte a küszöb fölött. Máris a kis szobában voltak, Durmi meg csak ugatott, Egyszerûen így volt teljes a csapat. - Megterveztem a hétvégét, és elmegyünk Balatonkenesére, ahol sok vitorlás hajót láthatunk. No, de ne menjünk a dolgok elébe.
Ez az írás 2018. június 3-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón