Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Móritz Mátyás
(1981- )
Ítéletet alkotva
Attila szó nélkül nézte, és várta, hogy Antal Úr befejezi a verse olvasását. Lélegzet visszafojtva várt, és mikor Antal Úr végül az ölébe eresztette a versét, merte csak kifújni a benne rekedt levegõt. Antal Úr Attilára vetett egy pillantást, majd közönyösen végignézett rajta. Attila egyre szûkebbnek, és levegõtlenebbnek érezte a szobát. Kedve lett volna menekülni, ha lett volna hozzá bátorsága, és ereje. Talán már három napja is megvolt annak, hogy nem evett. Pénze meg annyira sem volt, mint általában. Az utolsó vashatosát is elköltötte. Ennek is már jó pár napja. Ült tehát csak tovább a kis, fullasztó szobában, az asztal mellett, próbálva legyûrni a zsibbadását. Néha úgy érezte, azon nyomban, félájultan a szék és az asztal közé zuhan, de nézte, mert néznie kellett, ahogy Antal Úr megint nekifut a versének, ami nem is volt olyan hosszú, és kétfenekû, hogy ennyit kelljen rajta gondolkodnia. Antal Úr megállt, megint az ölébe ejtve Attila írását, majd hosszan eltûnõdött. Hol a fejét vakarta, hol a pipáját tömködte, hol a falon függõ nagy költõk és írók portréin legeltette a két kocsonyás szemét, de egy pillanatra sem nézett Attilára, aki kezdte magát a kelleténél is kellemetlenül érezni magát. Biztos volt benne, hogy még egy perc, vagy legfeljebb kettõ, és megköszönve a fõszerkesztõ úr türelmét, veszi a pörge kalapját, és hátat fordítva, vissza se néz, se a szerkesztõre, se a szerkesztõség ódon épületének homlokzatára. Antal Úr ítéletet próbált alkotni a mûrõl, de még inkább magáról az ismeretlen költõrõl, akinek még a nevét sem hallotta addig. És a jövõben is azon igyekezik majd, gondolta magában, hogy minél hamarabb kiverje a fejébõl. A kéziratot az asztal lapjára tette, majd hol jobbra, hol balra tolta, nézegette. Valami nagyon nem volt az ínyére, valami nagyon nem tetszett neki. Attila hol a tüskehaját, hol a bajuszát nézte. Inkább látta õt egy kalauznak, vagy egy állomásfõnöknek, mint egy nagytekintélyû, és sokak által rettegett és félt szerkesztõnek. Attila tudta, hiszen sokan figyelmeztették rá, hogy jobb ha csendben marad, és kivárja a sorát. Így Attila nem is kellemetlenkedett, és nem is akart a fegyelmezetlenség hibájába esni. Diszkréten ült csak tovább, az egyre kényelmetlenebb és keményebb széken. Zsibbadt, és viszketett is az ülepe, a gyomra pedig csak korgott és korgott. A szemei kopogtak az éhségtõl, a tenyere viszketett, a lába remegett. De várt. És azon gondolkozott, hogy ennek a szépnek és vonzónak végképp nem mondható embernek, hogy lehet barátnõje, méghozzá olyan szép és fiatal, mint akivel a Városligetben látta, kéz a kézben andalogni. Látta ahogy a lány fölé hajol, mint valami öreg gavallér, és közben a fülébe suttog valamit. Megáll az ész. A lány, aligha önszántából andalgott Antal Úrral. Aligha esett bele szerelembe. De Attilának sem szabadott errõl tudnia. Antal Úr nõs volt, és ahogy mondani szokták, maga a fõszerkesztõk keresztapja. Nem egy, azóta szép pályát befutott költõ felfedezõje. Attila persze volt annyira éles eszû, hogy belátta, õt nem kell felfedeznie senkinek. Ha mégis, biztos nem ennek az alaknak. Nem hitte és remélte Attila, hogy ez az alak majd mellé áll. Még egy kávéval, vagy egy cigarettával sem kínálta meg, ahogy hellyel sem. Õ maga vette a bátorságot hogy egy széket húz az asztalhoz. Biztos nem üdvözli majd, ha szembetalálkoznak az utcán, és nem veregeti meg a vállát, hogy mi újság Attila, és hogy szervusz Attila! Lehet, hogy már a nevére sem emlékezik. Attila nem is tudta, hogy olvassa egyáltalán a versét, vagy csak nézegeti és méregeti. Hogy milyen rövid vagy hosszú, hogy a lapjában hová tudná elrejteni, hogy senkinek se szúrjon szemet. Attilának nem volt órája, és az idõérzékét is kezdte elveszíteni, így meg sem tudta volna saccolni, hogy Antal Úr mióta olvassa, ha olvassa, azt a nyomorult verset. Amivel már végzett, mégis csak vár. Az Isten tudja mire. És hogy miért. Attila remélte hogy most már csak kinyög valamit, mert nem teheti meg, hogy ne szólaljon meg. De Antal Úr nem szólt, csak krákogott, és a fejét ingatta. Zavarában majdnem Attila versét emelte a szájához. Attila nem tudta, hogy mire vélje ezt a fejingatást. Attila felsorolta magában azon az általa tehetségtelennek tartott írókat, és még inkább író nõket, akiknek volt már szerencséje, Antal Úr folyóiratában szerepelni, és titkon reménykedett benne, hogy neki is sikerül majd ez a kiváltság.
 
Igaz, nem szól mellette hogy tehetséges volt, és hogy férfi. Igaz, fiatalnak fiatal volt. Antal Úr, anélkül hogy engedélyt kért volna Attilától, a verset az asztala egyik fiókjába süllyesztette. Tudja, fiam, ha mástól kapok egy ilyen verset, akit mondjuk ismerek is, akkor... De itt elakad. Attila nem tudta, hogy ezt most visszautasításnak vegye, vagy pedig... Antal Úr közben õt figyelte. Azon gondolkozva, hogy honnan a fenébõl szalajtották ide, hogy miért néz ki úgy mint egy szerencsétlen ágrólszakadt? Vajon milyen házból jött, hogy nézhet ki a szobája? Elvégezte egyáltalán a Gimnáziumot, vagy még érettségije sincs? Nem gondol arra, hogy hogy néznek rá mások? Biztos csak úgy él bele a világba, mint akinek elképzelése sincs, hogy mit kezdjen magával. Biztos a verseit is magának gépeli. Vagy az anyjával. A barátnõjével biztos nem, mert hogy nincs, nem volt, és nem is lesz neki, az is biztos. Antal Úr a fiókba süllyesztett versre, vagy inkább csak annak a maszatos gépelésére gondolt, és hogy milyen ronda egy szalagja lehet annak a gépnek, amivel a verset papírra vitték. Van ugyan a szekrényében egy alig használt, kifogástalan állapotú gépe, de azt biztos nem fogja odaadni ennek a link alaknak. Gondolta, miközben öntudatlanul is helyeselni tudott önön magának. Attila tudta, hogy amíg él, nem fogja elfelejteni Antal Úr hártyás tekintetét, és azt a kiállhatatlan kedélyességét. A büdös pipáját, a rengõ tokáját, a pacalfoltos zakóját. Kedves fiam, más, akármit írhat. Gondolok itt azokra, akiknek már volt szerencséje a lapomban szerepelnie. Az már az õ számlájukra és a kontójukra megy. Õk felelnek érte. Õk maguk. Ha tetszik érteni. Majd csönd. Minden eddiginél mélyebb, üresebb, és nyomasztóbb. De Ön nem tett le még az asztalra semmit. Mondjuk a garast, ha stílszerek akarunk lenni. Ezt elmondhatjuk, ugye? Ön nem tett le semmit... Majd Antal Úr az asztal szélét simogatta, utána a rendezetlen szakállát, és megint csak a fejét kezdte vakarni. Na igen, nem egy olyan embert ismerek, akik letették a... A garast, fejezte be a mondatot Attila, maga is meglepõdve a bátorságán. Közben tudta, hogy Antal Úr a versét már el is felejtette, és hogy soha többé nem nyúl majd hozzá, nem adja és továbbítja a tördelõnek, vagy a korrektúrázónak. Antal Úr közben, szájában a pipával, lehunyta a szemét, mint aki már el is aludt. Talán arról álmodik, hogy az Attila által írt verset, más, akárki más írta. Lehet hogy fiatal nõkrõl, vagy egy elhagyatott moziról, és annak egy árnyékos sarkáról. Régi mozikról, régi filmekrõl, és friss, ropogós, mindenre kapható menyecskékrõl. Lehet hogy egy-egy nagy költõt lát maga elõtt, egy ennél nagyobb szobában, hogy barátként üdvözölje, és biztosítsa róla, hogy a versét okvetlenül lehozza, méghozzá a lap legfrissebb számában, és annak is a legkiemelkedõbb és szem elõtt lévõ helyén. Majd, gondolta Attila, megölelik egymást, csókot is nyomnak egymás arcára, méltatva a másik nagyszerûségét, veszik a frissen mosott és vasalt ruhájukat, kalapjukat, majd együtt zárják be a szerkesztõséget, és ülnek fel egy omnibuszra. Elbeszélgetnek mondjuk egy aktuális futball meccsrõl, majd ki-ki megy a maga útján. Antal Úr egyenesen a szigetre, talán egy másik lánnyal, mint a ligetbe szokott. Attila nem is tudta, hogy miért kellett ezt a versét megírnia, és elõkotornia a fiókjából. Elvetélt ötlet volt, mind a kettõ, amit még tetézett is azzal, hogy zsebébe vágva, átvágott vele a tereken. A Kálmánon, a Telekin, a Mátyáson, és a Szent Imrén. Nem tudta miért mozdult ki aznap a szobájából. Majd váratlanul, mint aki öntudatra ébred, számára is ismeretlen hangon szólat meg. Kissé reszketegen, és pimasz módon, de mégis. Hogy õ személyesen felel a verséért. Antal Úr felrezzenve az álmából, kereste csak a szék karfáját, hogy megkapaszkodjék benne. A pipája is arrébb csúszott a szájában, majd úgy mérte végig Attila, mint egy termetes csótányt. Mit csinál, kedves fiam? Mit mondott? Hogy én felelek az írásomért - mondta Attila. Antal Úr, mint aki meg sem hallotta Attila szavait, tovább nézett. Majd valami, mosolyra csak távolról hasonlítható grimasz öltött, groteszk formát a mély ráncai között. Egy öreg arc mosolya, a tehetetlen részvéttel súlyosbítva. Attila vissza szerette volna kérni a kéziratot, mert nem volt belõle másik, hogy a zsebébe visszacsúsztathassa. Tudva, hogy soha nem kukkant majd ide be. Egy hét, de két hét múlva sem. Inkább örökre eltûnik. 
 
A háta mögött, ahogy átvágott az elsõ téren, még mindig a fejében visszhangzott Antal Úr utolsó szava: Maga! Maga! Maga!... És egy távoli vonat, egyre fáradtabb, és halkabb kattogása. Talán Szárszó felé tartott... 
 
Budapest, Csepel, 2018. április 10. kedd
Ez az írás 2018. május 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón