Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - XXI.
Elérkezett hát a nap, s Ákos készülõdött, pakolt, Andrea csak ült, s összeszorult a gyomra. - Hát mindennek vége - gondolta. Szerinte a távkapcsolatok elsivárosodnak, és nem sok reményt fûzött ahhoz, hogy ez a bimbózó kapcsolat tovább él, s beteljesedik. Ákosnak nem volt türelme szépen összehajtogatni a ruháit, csak beszórt mindent, sután bután zavarban volt. - Miért nem történt közelebbrõl semmi? - kérdezte önmagától. - Most én nem búcsúzom, csak elköszönök a viszontlátásig. Ha hazaérkezem skypon hívlak, vagy Messengeren, Durminak szólt Andrea, még megsimogatta a füle tövét, s elfordult mert egy könnycsepp ült a szeme sarkában, csak Ákos ne vegye észre a gyengeségét. Ákos hazaszáguldott, s Andrea egyedül maradt. Nem találta a helyét, átgondolt mindent - talán odaadóbbnak kellett volna lennie? - Lassan beesteledett. - Még mindig nem jelentkezett Ákos. - Az igaz, ami igaz, most jól esne egy cigaretta. Maradt még egy száll a régmúltból, hát rágyújtott, persze erre nem volt büszke, idegölõen, ólomlábakon múltak a percek. Ki is kapcsolt mindent, korán lefeküdt aludni, hiszen másnap újra munka lesz, kezdõdnek a dolgos hétköznapok. Korán reggel lassan bandukolt el a munkahelyére, mikor azzal fogadták, hogy egy önfejlesztõ tréningen kell részt vennie. - Máris beülhetsz az iskolapadba - szólt a fõnöke, a meglepetés még hab a tortán az volt, hogy egy 90 órás angol nyelvtanfolyamot is végig kell tanulnia. - Rám fér, hiszen már régóta nem beszéltem angolul - biztatgatta önmagát. - Akkor most máris mehetsz, még a továbbképzés elejére odaérsz. - szólt Andreának a fõnöke. Így történt, hogy az elõadás elejére oda is ért.

Egy kis történelmi áttekintés után rátértek az önbecsülésre. Elgondolkodtató volt, rájött, hogy az önbecsüléssel alulmaradt, hiszen mindig elégedetlen önmagával. A 45 perces órák közötti szünetben beszélték, milyen hasznos dolgok hangzottak el, kihúzta önmagát s magabiztosabban lépkedett hazafelé. Akkor kapcsolta be a számítógépet, és Ákos csak erre várt, máris megcsörgette Andreát. - Hogy vagy kedvesem? Máris hiányzol, hát kinek a derekát fogom én át, hogy érezzem, milyen karcsú is. Hogyan telt el a napod? - Tudod egy önfejlesztési tovább képzésre küldtek el, ahol az önbecsülésrõl hangzott el elõadás. Tekintettel arra, hogy nekem nagy szükségem van erre a továbbképzésre, mert mindig alulértékelem önmagam. El kell fogadni magam, még céltudatosabban kell élnem, önmagamnak muszáj megfelelnem, s kiállni önmagamért. Még több hasznos dolog is elhangzott, ami bizony igaz. Ha én nem becsülöm magam, akkor, hogyan várhatom is el bárkitõl, hogy engem elfogadjon. A belsõ énünk akaratlanul is tudat alatt sugározza, mi zajlik bennünk. Észre sem vesszük önmagunkon, de a környezet radarként fogja azt a hullámot, és akkor méltatlankodhatunk, de ami az egyik legfontosabb, hogy neveljük önmagunkat. - Andreából csak dõlt a szó, Ákos meg türelmesen hallgatta. - Jó hallgatni Téged, tényleg olyan vagy, mint egy kisdiák. Úgy tudsz lelkesedni, ezt is imádom benned. Most elpirultál? Ez jó jel. Holnapra megtervezem a találkozás idõpontját, s folytatjuk hétvégén együtt a Balaton felfedezését. - Én, nem is tudom, hányadán állok az idõvel, komolyan gondolod a találkozást? Megérek Neked annyit, hogy így a távolból is udvarolgatsz nekem. - Istenem milyen régen is hallottam ezt a szót, hogy udvarlás. Ez mostanában kiment a divatból, mert felváltotta az együtt járás. Az udvarlás az mindig olyan, hogy a férfinak kell elnyerni a kedvese szerelmét, az együtt járás az más, véleményem szerint. Igen, igen én udvarolok Neked. Ez a kifejezés tetszik nekem. Holnapra összeállítok egy hétvégi kiruccanást a jó öreg Balaton körül. Millió csók Neked! Szép álmokat, mert én nagyon nehezen alszom, egyfolytában csakis a Te arcodat látom. S ez jó nekem.

Ez az írás 2018. május 12-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón