Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Gyermekkorom illata
Éltem abban az idõben, mikor luxus volt a lux, fa szappan. Hová is gondoltam, mire visszanézek a gyermekkoromra, maximum a fenyõillatú  habfürdõ volt a sláger. S most, mikor emlékezem, és visszatérnek az illatok, sokáig nem bírtam a fenyõillatot. Sanyarú gyermekkor? Nem ám! Nem dúskáltunk s nem öntöttek el a reklámok. Kapkodom a fejem, hogy melyik csodaszert vegyem. S egy javaslat, térjek vissza az egyszerû baba szappanra. S kipróbáltam. Visszaidézte a gyermekkort, s elõvettem a kék nivea krémet, s megcsapta az orrom, ez az gondoltam, milyen egyszerû is volt az élet. A napi tisztálkodás, és illatok, megcsapták orrom, de szeretnék újból gyermek lenni, megelégednék még a fenyõillattal is. S más is eszembe jutott, mikor a reklám így szólt: cipõt a cipõboltból - nevettünk, miért? Talán az ABC-ben? õk már tudtak valamit. S most mikor feleszmélek, jól megfér a kolbász a cipõvel, ruhával, ékszerrel. Fényév távolságra lemaradtunk mi póri nép. Az Orion ûrhajó címû filmbõl láttuk, hogyan mûködnek a fotócellás ajtók, mi még akkor azt hittük, õk tényleg a világûrbõl valók. S ma, mikor már mozgó lépcsõ, mozgó járda is beszivárgott hozzánk, s repülõtéren az útlevélkezelés után simán kisétálhatunk, nincs korlát, sem kordon, sem vámvizsgálat, eljutottunk valahová! Hosszú út állt elõttem, még az utcán is büszkén bömböltettük a táskarádiót, s a Május 1 ruhagyár karton ruháit hordtuk. Olcsó volt a ruhaanyag, megérte varrni, s ma hiába keresem a flanel anyagot, ja kérem az a gyár már bezárt. Tudom, csapongok, de mikor látom, hogy fõleg a fiatalok, mennek az utcán fülükben a fejhallgató s nyomkodják a mindent tudó telefonokat, attól félek még beszélni is elfelejtünk majd. Tudom, a technika fejlõdése viszi elõre a világot, de vigyázat, csínján bánjunk a reánk mért áradatokkal, s eszembe jut az a gondolat, a paraszt nénik ültek délutánonként a megfáradt nap után, s mindenkirõl mindent tudtak, én azt mondom õk legalább figyeltek egymásra, mert azt se felejtsük el, az emeletes bárházban azt sem tudják, kik a szomszédok. A háború után a nagy szegénységben a házmesterek tudtak mindent, de ma már nincs házmester. Sokat írhatnék, kavarog a fejemben a gondolat, jól sáfárkodunk-e az erõinkkel.
Ez az írás 2018. május 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón