Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Károlyfi Zsófia
(1952- )
A rózsaszín garázs esete
Autóbuszon ülni nekem nem unalmas dolog, mert ha hosszú órákat kényszerülök semmit tenni, beindul a fantáziám és több ötlettel szaporítom az eddigi sokat. Van úgy, hogy vers születik ilyenkor, van úgy hogy festményeket találok ki, vagy filozófiai eszmefuttatásokat jegyzetelgetek.
 
Ha lányommal utazom, akkor viszont nem ülhetjük végig, anya-lánya az utat némán, tehát beszélgetünk. Bizalmas dolgokról nem lehet, mert meghallhatják és különben az ilyesmit már megbeszéltük hosszú sétáinkon.
 
Beszéljünk vicces dolgokról, biztatgatjuk egymást.
 
- Tudod mit? - állok elõ ötletemmel. - Találjuk ki, milyen beugratásokat tudnánk csinálni április 1-jén, például a szomszéd barátainkkal. Pedagógus házaspár, három nagy gyerekkel.
 
Március eleje lévén, nem is oly távoli jövõ ez. Bemelegítésül felidéztük néhány fiatalkori csínytevésemet. 
 
Ezután már egyik ötlet hozta a másikat.
 
Mi lenne, ha egy doboz olyan tojástartót csempésznénk a szomszédok hûtõjébe, melyekben plüsscsirkéket találnának; vagy leragasztanánk a lábtörlõt; vagy lelakatolnánk a kapujukat?... stb. rengeteget nevetgéltünk, miközben elképzeltük, hogyan reagálnának.
 
A következõ ötletem az, hogy a szomszédék garázssoron levõ szürkébõl lekopott garázsuk külsõ falát fessük át rózsaszínre.
 
- Ezt valóban megcsináljuk ugye? - kérdezte lányom reménykedve.
 
Látom rajta, hogy nagyon szeretné, így néhány pillanatnyi mérlegelés után beleegyeztem.
 
Ettõl kezdve, még vidámabban utaztunk.
 
Meg kellett tervezni a részleteket, hogyan hajtjuk végre, mit kell beszerezni hozzá. Újabb ötletekkel tarkítva megszületett a többrészes terv.
 
Kellékek pl. négy kukaméretû nagy mûanyagzsák, mert szerdán viszik el több szomszéd szemetét, és csütörtökön mindenki üres kukára számít. De ha felfújt zsákokkal teletömjük mind, meglepõdnek április elsején.
 
A rózsaszín festéket, ami a garázshoz kell legjobb, ha spray-ben vásároljuk, így nem kell ecsetelni, gyorsabban végzünk. Turkálóból kockás blúzt kell venni, szomszédjaink vadászkutyájának átöltöztetésére, hogy mire hazaérnek meglepve láthassák, hogy éber vizslájuk mennyire ad magára, stb.
 
Ember tervez, de a körülmények miatt változtat. Amíg lányom iskolában volt, végigjártam néhány festékboltot, de egyik helyen sem tartottak rózsaszín festéket. Törzshelyemen udvariasan közölték, hogy megrendelik a kedvemért, készséggel mutogatták a színskálát és kérdezgették milyen árnyalatra gondoltam?
 
Amikor meglátták a kiválasztott színt, elég furcsán meregették a szemüket és látszott rajtuk elfojtott véleményük választásomról. Kiderült, hogy tíznél kevesebbet nem lehet rendelni, azt viszont soknak találtam, így vettem fehér alapozót. Otthon hosszas kutatással rátaláltam egy soha nem használt lilás piros festékre. Ebbõl kikeverjük, gondoltam, és marad a pemzlis megoldás. Legfeljebb egy kicsit továbbtart az akció.
 
Elérkezett március 31-e. Este nyolc után átöltöztünk inkognitóba, ha valaki meglátna, nehogy ránk ismerjen. Soha nem hordott cipõkben és ruhákban settenkedtünk. Mondom lányomnak, a mozgásodat is változtasd meg, ne feledd, az ismerõseinket a hátukról is felismerjük. Nézz ide, én púposítom a hátamat. Na, ettõl aztán nevetõgörcsöt kaptunk, alig tudtunk haladni az úton.
 
A bekötõút végén van 4 db kuka, ahova négy család üríti szemetesét, de nincs kinevezve melyik kié. Szerda lévén üres volt mind, reggel volt itt a kukás kocsi. Négy nagy  fekete zsákot felfújtunk és bekötözve beleerõltettük a kukákba. Jókat kuncogtunk azon az elképzelt jeleneten, amikor másnap meglepõdve nézegetik, hogy mind tele van.
 
Soha nem hordott sapkákat a szemünkig behúzva, púposított háttal érkeztünk a tett színhelyére. - Én festem itt baloldalon, te jobbról kezdd, aztán majd összeérünk.
 
- Anya, hadd fessem én a hátulját, az pont látszik az iskolából, ha holnap onnan kinéz a tulajdonos, hátha elõbb meglátja az áprilisi tréfát.
 
- Jó menj! Várj még egy picit. Neked jobb a megfigyelõképességed. Biztos, hogy ez az õ garázsa?
 
- Biztos.
 
- Mitõl biztos?
 
- Jaj, hát mert mindig innen látom kihajtani.
 
- Oksi. Mehetsz hátra kenegetni. Szorgosan pemzliztünk, de ennek ellenére a garázs két oldalára nem jutott festék.
 
Nem bántuk. Így is nagyon elfáradtunk.
 
Elégedetten vánszorogtunk felfelé a dombon.
 
Este még írtam egy papírt, hogy engedjék el lányomat egy órával elõbb az iskolából.
 
Végre kellett hajtanunk a többi tervünket, mielõtt még szomszédjaink hazatérnek.
 
Az apa tanár, a lánya az én lányom barátnõje.  Az anya óvónõ, õ az én barátnõm. Így jó barátunk lett német vizslájuk is, aki távollétükben becsülettel õrizte a házat, de minket azért beengedett.
 
Rózsaszín-fehér kockás blúzzal és egy fekete szemceruzával nyitottunk be a kapun.
 
A kutya nagyon örült nekünk, hiszen reggel óta itt unatkozott. Nem bánta, hogy ráadtuk a blúzt, azt meg, hogy a szemöldökét rajzoltam, kimondottan élvezte, Mert amikor elkészült, sóvárogva nyújtogatta a fejét, jelezvén, még bírná a vakargatást.
 
Ezután az elõszobában elhelyeztünk egy tucat tojást, ami bele volt ragasztva a dobozába. A kisbarátnõ szobájában az összes focista kazettát, melyet hazatérve azonnal nézni szokott, szerelmes lévén valamelyik bajnokba, kicseréltük Micimackósra, a kedvenc plakátokat pedig utáltra.
 
Egy napra ennyi elég is. Mehetünk ebédelni.
 
Bûntudattól behúzott nyakkal pillantgattunk egymásra. Nemsokára megérkezett az elsõ SMS.
 
Ha minket nem kíméltek, legalább az ártatlan állatra tekintettel lehetnétek!
 
- Hûha! Pedig mi viccnek szántuk.
 
- Bocsika, de a kutya nem szenvedett, sõt kifejezetten örült mindennek. Ment az SMS válaszunk.
 
Négy-öt óra múlva már meg is bocsátott nekünk.
 
Az apa viszont késõbb küldött nekem SMS-t.
 
- Beszélni szeretnék veled!
 
Ajjaj! Átmentem. Nagyon komoly arccal fogadott.
 
- Képzeld el mi történt! Apám ismeretlen tettes ellen feljelentést akar tenni, mert valaki rózsaszínre festette a garázsát.
 
- Hú! Az nem a te garázsod?
 
- Nem, az apám garázsa, csak én használom. Az enyém kettõvel jobbra mellette van, de még nincs rendbe hozva. Na, ne aggódj azért nagy nehezen sikerült lebeszélnem a rendõrségi feljelentésrõl, legalábbis erõsen remélem, csak arra ügyelj, meg ne tudja, hogy ti voltatok.
 
Mondom neki, apa, ez áprilisi tréfa. A rendõrség ilyesmivel nem foglalkozik.
 
Majd meglátjuk, válaszolta édesapám bõszen.
 
- Hú, lehet, hogy mégis feljelent? Megyek haza, lányommal aggódni. 
 
Amikor elmeséltem neki, mégsem bírtunk komolyak maradni, csak kacagtunk, ahogy szoktunk.
 
A derû és nevetés forrása április elsején hagyományból buzog.
Ez az írás 2018. április 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Károlyfi Zsófia további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón