Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Károlyfi Zsófia
(1952- )
SMS
Szigligeten hosszú idõt töltöttem, galériám volt ott, és egy alkalommal verses eseményt hirdettem meg benne.
 
Személyes varázsomon kívül, a hely vonzereje is hatott kedves ismerõseimre, akik kisebb csapattal tervezgették, hogy 1-2 napra odalátogatnak hozzám. A verseket is hallaniuk kell, és régen jártak azon a vidéken.
 
Korunk új elnépszerûsödött vívmánya volt a mobiltelefon, mely az én meghódításomat sem hagyta ki. Legjobban az SMS-t kedveltem meg, mert így munkája elmélyülésében nem zavarok senkit gondolataimmal, kérdéseimmel. Majd ha idõszerûnek tartja az illetõ, elolvassa és nem is feledi azonnal, magvas mondataimat.
 
Néhány nappal ezelõtt harminc meghívót küldtem, a szombaton tartandó verses délutánra, természetesen SMS-ben.
 
"Ha majd lemegy a Nap, mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe? Bántottál, szerettél, nevettél és féltél. Messze még a holnap reménye." Szeretettel várlak a szombati verses délutánra.
 
Az elõbb említett csapat vezéralakjával is sms-ben bonyolítottuk útitervüket.
 
Sms Zolitól: Szombaton megyünk. Hol fogunk aludni?
 
Péntek délután jutottam hozzá, hogy átgondoljam mit is válaszoljak, rövid, de frappáns kérdésére.
 
Dilemmám tárgya, a "Hol fogunk aludni?" kérdés körül kószált.
 
Mit értett ez alatt Zoli? Lehet, hogy azt kéri, foglaljak nekik szállást? Nem lehet, mert akkor azt írta volna. Nálam egy helyiség van, tudja jól, és egy ágy. Bizonyára nem azt akarja, hogy matracokat szétszórva itt hortyogjanak, kellõ mennyiségû szürkebarát elfogyasztása után.
Nyilvánvaló azt gondolja, keressek romantikusabb megoldást, hisz' nyár van és melegek az éjszakák.
 
Néhány nappal korábban fel kirándultam hajnalban a szigligeti várromok közé, hogy ott köszönthessem a felkelõ Napot. Két németnek látszó férfi éppen hálózsákjukból kibújva szedegették személyes tárgyaikat. Tehát, itt is lehet aludni, vagy ha a kis csapat a közelemben akar maradni, hát egy éjszakát száraz idõ esetén bárhol.
 
A mellékes helyiségeimet használhatják, nem lesz gond.
 
Fel is kerekedtem újra helyszínelni a várba.
 
Már éjjel tizenegy óra is elmúlt, de telihold kísért utamon a romok között. Elfogott egy kellemes izgalom, talán az egyedülléttõl. Ezt megtörve, mobilom után tapogatva, sms-be fogalmaztam gondolataimat:
 
     Éjfél tájban feljöttem a várba
     Nincs velem más, csak a Hold
     Köröttem csend,
     Amerre mentem, senki,
     E játékban mondd
     A társam akarsz-e lenni?
 
Elküldtem Zolinak, de nyílván már aludt, mert nem jött válasz.
 
Másnap jó korán rákérdeztem, szintén sms-ben, hogy mikor érkeznek, de semmi válasz nem jött. Tovább tervezgettem alvásuk hollétét, s egy idõ után ezt az sms-t küldtem:
 
     Nem válaszoltál, de nincs gáz.
     Tudod-e hol lesz a szállás?
     Rossz idõ esetén padlás,
     Jó idõ esetén más...
 
Elküldtem, de erre sem jött meg a várt válasz. Nekiduráltam magam és felhívtam a számot, de csak kicsöngött hosszan és semmi kapcsolat.
 
Durcás lettem. Bármi is történt, azért szólhatott volna. Néhány sértõdött SMS küldés után, a következõ hétfõn hazafelé buszoztam Zalába.
Elég sokszor kell átszállni, e rövidnek mondható száz km-es útszakaszon, de már edzett tömegközlekedõ vagyok. Nagylányommal nemsokára találkozunk. Az utolsó autóbusz-csatlakozásnál elfoglaltam a négyüléses rész belsõ helyét. Velem szemben egy huszonöt év körüli fiú ült le, mellém pedig egy még fiatalabb. 
 
Mobilon hívott valaki. 
 
Készülékem meglehetõsen hangos típus, így beszélgetésemnek legalább két fültanúja volt, de lehet, hogy több. Alig mertem körülnézni, ugyanis egy felbõszült hang ezt üvöltözte:
 
- Kérem, azonnal hagyja abba a tevékenységét! - Riadtan nézegettem magam, hogy megállapítsam, mit csinálhatok rosszul...
 
- Nem vagyok én tevékeny! - tiltakoztam meglepve.
 
- Öné ez a ... számú telefon?
 
- Igen...
 
- Legalább a tízedik telefonbetyárkodást hajtja végre!
 
A fiúk meglepve bámulták betyárkodáshoz nem illõ koromat.
 
- Én aztán nem... - tagadtam ügyetlenül. Ma még nem is hívtam senkit.
 
- Mindenféle hülye versikéket küld ide SMS-ben. Kérem, ez egy munkahely. Hagyja abba a tevékenységét!
 
- Egy kicsit sem vagyok én tevékeny. - válaszoltam dacos mosollyal.
 
- Bejelentést fogok tenni.
 
- Csak rajta! - válaszoltam gunyorosan. Biztos vagyok benne, hogy ma senkinek sem küldtem SMS-t.
 
- Akkor jelentse be maga is, mert valaki szórakozik errõl a számról! Egész délelõtt azt a torz gépi hangot kell itt hallgatnunk. Nem lehet így dolgozni.
 
- Én most lépek le egy buszról. Viszhall!  
 
Tíz perc gyaloglás hazáig. Ízlelgettem ennek az idegen hangnak a mondatait.
 
Hülye versike? A múl héten küldtem harminc SMS meghívót elég szép vers kíséretében, ezt nevezi õ hülyének? Csak nem egy helyre ment belõle tíz? 
 
Na de ma délelõttrõl beszélt. Halványan felderengett szürkeállományomban Zoli. Újra megnéztem a mobilszámát, ott az õ neve szerepelt. Egyet továbblépve újra az õ neve mellett találtam egy számot: 06 93... Jaj ez egy Matáv-szám. Na de mi köze van ennek az idegen férfinek, Zoli Matávjához? És miért hétfõn?
 
Hazaértem. Nemsokára újra jelentkezett az elõbbi hang.
 
- Csókolom! Elnézését kérem. Zoli kollégámmal kiderítettük, mi lehetett. Zoli innen küldhetett önnek SMS-t, ezért kegyed ide válaszolt. Nem tudhatta. Hétvégén nem voltunk itt és hétfõn lehallgattuk az összes, három nap alatt befutó SMS-eket. Még egyszer elnézést kérek a gorombaságért.
 
Meglepve, de megnyugodva értem haza és végighevertem az ágyamon. Lányom hazaért, és várakozva társult mellém. Mesélt, majd néhány percig csalódottan pillogott rám.
 
- Veled nem történt semmi? 
 
- Dehogynem.
 
Elmeséltem az egész hetet, majd zárásul az SMS-ek történetét. 
 
Folytak a könnyei a nevetéstõl, hasát fogta, majd abbahagyta, majd újrakezdte a kuncogást. Vele tartottam.
 
- Furcsálltam volna, ha ma nem történik valami érdekes. Veled mindig szokott.
 
Na, igen a nevetés és a derû forrása maga az élet!
Ez az írás 2018. április 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Károlyfi Zsófia további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón