Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - XVIII.
Andrea kibontakozott az ölelésbõl. - Tudod Ákos, én Baranya megye második legjobb sakkozója voltam, általános iskolában. Biztos meséltem már. - Ákos, diplomatikusan annyit mondott: - Nem, még nem meséltél. - Lehet, hogy igen, de Ákos szerette azt, ahogy lelkesedéssel mesél Andrea a sikereirõl, még ha fényév távolságra is emlékezik. - Kétszer voltam az Országos úttörõ olimpián. Elõször Csillebércen. Akkor igazi hó volt, a fenyõfák roskadoztak a hó alatt. Cudar hideg volt, de a látvány kárpótolt érte. Sajnos nem jól szerepeltem, mert érmet nem nyertem. Mégis nagy élmény volt. - Ákos simogatta Andrea arcát gyengéden puszilgatta. - Mondd még tovább. Gondolom, mint kisiskolás eljutottál a földi paradicsomba. Abban az idõben Csillebérc fogalom volt. Mindenki szeretett volna eljutni oda. Látod, milyen szerencsés voltál. Ráadásul országos bajnokság, ez igen! - Másodszor Szombathelyen vettem részt a téli olimpián, mert így is mondhatjuk, úgy tekintettük a sakk is sport, még ha szellemi akkor is. Elõször verhetetlen voltam, s így az elsõ asztalon játszhattam. Összekerültem a leendõ bajnokkal, s az ellenfelem edzõje mászkált, s széttárta karjait, még mindig nem nyertél? Ezzel a mozdulattal nyugtalanságot árasztott. Nagy küzdelem volt, s ha nehezen is, de megnyerte a partit. Lejjebb csúsztam, még mindig az elsõ sorban és odarakták a sakk órát. No ettõl be pánikoltam. Egyre csak az órát figyeltem, nem tudtam koncentrálni a játékra, így kerültem az utolsó sorba. Mikor haza érkeztem, szüleim méltatlankodtak, miért nem éremmel értem haza. Nem azt nézték, hogy másodszor is eljutottam a csúcsra, ha lehet ezt mondani, nagy elvárással éreztek irányomba. - Ákos átölelte Andreát. - Bizony nagy dolog volt számodra ez a teljesítés. - Ráadásul a bajnoknak gratuláltam. Tudod nekem nem tanították, hogyan viselkedjek, ösztönösen éreztem ezzel kifejezni a tehetségét. Õ csak annyit mondott: te vagy az egyedüli, aki gratulált, igazi fair játékos vagy, s tudod nehéz dió voltál, nem volt könnyû megverni téged. Hogy kifejezze háláját, megkínált a megnyert sakk tortájából. - De drága vagy, elképzellek Téged, mint egy igazi kisdiákot, szemedig érõ hajaddal, s mosollyal az arcodon. - Ákos már nagyon éhesen várta a reggelit, Andrea  nem törõdve, hogy közeledett lassan az ebédidõ, tovább  szõtte a történeteit. - Képzeld el, már felnõtt fejjel, mikor a D. Naplóban közzé tették a városban megrendezik a sakk versenyt, bárki jelentkezhet. Akkor éppen egyedül voltam, minden lehetõséget megragadva kerestem az emberek társaságát, igy fogtam magam, s elmentem jelentkezni. Körülnéztem, csupa férfi nevezett a versenyre fiataltól az idõsebb korosztályáig. A vizsgabiztos megkérdezte, hány pontos vagyok. Tekintettel arra, hogy már nem játszottam, fogalmam sem volt róla, mit is jelent ez. Nem tudom, válaszoltam. Tudja mit, 1200 pontot adok Önnek, ez a legkevesebb. Így indultam el vereséget halmozva, mert tudásom, nem követte az elméleti készülést. Mindenféle elnevezett nyitás, végjátéknak neve valék, mondjuk az elsõ 15 lépés figyelembe vételével, követték az önálló kombinációk játékát. Az eredmény azonban nem maradt el, csodáltak, hogy egyedüli nõként  neveztem be a versenyre, mindenki azt akarta, hogy a csapatánál igazoljak le, mint játékos. - Ákos már türelmetlen volt, de nem mutatta ki, csak a gyengéd, biztató simogatással igyekezett leplezni éhségét. - Tudod még csak annyit, az egyetemi csapathoz igazoltam le. Ez még nem minden. Untatlak? - kérdezte Andrea. - Nem, dehogyis, én csak azon gondolkodom, mi legyen az ebéd. - Te szegény, én csak mesélek, Te meg éhenhalsz. De ezt azért még elmondom. Újabb közzététel, s megrendezték a negyed órás "snell" partit. Csodák csodája egy gyõzelmem sikerült, Majd nem földobtak az égig, annyira örültek. - Ekkor Andrea megcsókolta Ákost. - Köszönöm, hogy ilyen türelmes vagy velem. - S nekiláttak az ebéd készítésnek.
Ez az írás 2018. március 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón