Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - XVI.
Miután Andrea és Ákos megérkeztek, elõször is Durminak adtak enni-inni, s egy cigaretta erejéig kimentek az erkélyre, ahonnan hangulatos kilátás nyílott a havas tájra. Ákos átkarolta Andrea derekát, s ez jó érzéssel töltötte el Andreát. Beszélgettek a szerelemrõl, a szeretetrõl. - Tudod Ákos, nem is tudom igazán mi is az igaz szerelem, persze ez így nem igaz. Sajnos a szerelem vakká tesz, a másik felet felruházza olyan tulajdonságokkal, amikkel nem is rendelkezik. Részem volt 15 évesen a meglátni és megszeretni, szerelembe esni érzésében. Ez a szerelem beteljesületlen maradt. Fiatal felnõttként ismét szerelmes lettem, olyan férfiba, aki csak a testi kapcsolatot fogadta el, én nem bántam, annyira szerelmes voltam, nem érdekelt, ha másfelé kacsingatott, még a cipõjét is kipucoltam volna. Mindent, de mindent odaadtam volna azért, hogy viszont szeressen, ha nem is szerelemmel, de ne szégyennel, mert a külvilágban nem vállalt fel. A szakítás után egy évvel felhívott, majd meglátogatott, akkor én már joghallgató voltam, s megálltam, hogy ne boruljak a lába elé. El is köszönt végleg. A szüleim meghívtak háztûz nézõbe férfiakat, hátha elkelek, ekkor elszöktem mindig otthonról, mert számomra nem érdekelt, hogy az illetõnek háza, kocsija van. A hozzám való fiatalokat, egyetemistákat szerettem, velük voltam egy hullámhosszon. Késõn érõ típus valék. A szerelmem, aki a koporsóban feküdt, talán nem is szerelem, hanem egy mérhetetlen szeretet, ami hozzá kötött. Sokáig nem volt közöttünk a csókon kívül semmi, élveztük a fiatalságunkat. Imádtam, ahogy átkarolta a derekamat, s hozzá bújhattam. Õ volt az én barna macim. Ha már meséltem volna errõl, kérlek nézzed el nekem, csak elgondolkodom azon, a szeretet milyen mélységesen mély érzelem. Azt szokták mondani, a szerelem elmúlik, s helyébe lép a szeretet. A szerelemben nem volt szerencsém, a szeretet azonban mindent betölt. Menjünk most már be a szobába, kicsit fázom már. -  Igen? Pedig igencsak forró dolgokról beszéltél. - Beléptek az erkélyajtón, el is feledkeztek az éhségükrõl, annyira belemerültek ebbe a témába. - Akkor átkarolhatom a derekadat? - kérdezte Ákos, pajzán mosollyal. - Igen, s engedd meg, de odabújnék hozzád, csak úgy ártatlanul. Érzõ lélek vagyok, nem kergetek ábrándokat, nem ruházlak fel mindenféle nem létezõ tulajdonságokkal. - Akkor ezek szerint Te nem vagy szerelmes belém? - Az igazat akarod hallani? - Igen, én lennék az az ember, aki a meglátni és megszeretni esete volnék. - Nem vagyok tisztában az érzelmeimmel, hisz olyan régen volt már, hogy ilyen körülmények közé kerültem, egyáltalán, hogy férfi így érdeklõdik utánam, s ezért nagyon zavarban vagyok, nekem idõre van szükségem, akarom, meg nem is, félek a csalódástól, nem is hiszem el azt, hogy valaki így érdeklõdne utánam. Neked, is az a véleményed a szerelemrõl, a szeretetrõl? - érdeklõdött Andrea. - Számomra a szerelem is nagyon fontos, s a szeretet is. Ez a két érzés együttesen fennáll. Olyan, mint egy mágnes, úgy vonzom be magamnak a másik felet. Azt se bánnám, ha ezen a héten a kutyasétáltatáson kívül ki se mozdulnánk, csak beszélgetnénk, ismerkednénk, esetleg mégis felruháznál olyan tulajdonságokkal, amikkel én rendelkezem, bizony ám! - Akkor üssünk fel valami harapni valót, gyújtsunk gyertyát, illatmécsest. - Keleties hangulat? - Kitaláltad a gondolataimat. Hallgathatnánk egy kis halk zenét, s beszéljünk bármirõl, ami foglalkoztat bennünket. - Mondd, hogy van ez, vágyom is a szerelemre, meg nem is. Ezt már mondtam. A szerelem minden gondolatot betölt. Minden percet a szeretet férfival tölteném, kisajátítanám, rabságban tartanám, gondolom nem ezt akartad hallani. A szerelem és a féltékenység együtt jár? Ez sem igaz, mert vagy mégis? - Egy kicsit a féltékenység belefér, persze nem a beteges fajtából. - Észre sem vették, de már éjfélre járt az idõ, mikor Ákos József Attila Óda címû versének mellékdalát szavalta, "ahol én fekszem, az az ágyad" - Mi ez, felkérés keringõre? - Akkor is odabújhatnál hozzám, én átkarolnálak, s békésen szenderegnénk el. Maradjunk a líránál, de én fönt fogok aludni, s álmodhatod, hogy én melletted vagyok. - Ákos gondolta magában, nehéz dió lesz meghódítania Andreát, de úgy érezte, egy kis lépéssel azért elõrébb tart, mint gondolná.
Ez az írás 2018. március 3-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón