Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Újra a Balatonon - XV.
Másnap reggel Andrea belépett a munkahelyére, s félve, de kért még egy hét szabadságot. - Vendégem érkezett, s vele szeretném eltölteni egy újabb hetet. - Rendben, de, ha úgy adódik behívhatlak, ugye, ha például nehéz eset lenne. - Oké - válaszolta Andrea, és sietõs léptekkel indult hazafelé. Ákos ült a fotelban és simogatta Durmi fejét, beszélt hozzá. - Szörnyû ez a várakozás. - Ebben a pillanatban Durmi az ajtó felé rohant, s a kulcs zörrent a zárban. - Sikerült szabadságot kivenned? - Igen, rendes volt a fõnököm, bár készenlétis vagyok, nem hagyhatom el a várost. - Nem gond, valóra válthatjuk álmainkat. Andrea mielõtt komolyabbra venné a figurát, hosszasan beszélt Ákossal. - Igazán tetszem? - kérdezte. - Persze, különben nem lennék itt. - Komolyan el szeretnék mondani valami fontosat, kíváncsi vagyok, hogy ezután is velem maradnál-e. Én a semmibõl álltam talpra. Nem volt akkor mellettem senki. Van egy testvérem, aki nem tartja velem a kapcsolatot, pedig sok gondot vettem le a válláról. Már akkor kezdõdött, mikor édesapámat én vittem be a kórházba, mikor már haldoklott. Az éjszaka kellõs közepén hangos hörgésre ébredtünk. Gyorsan hívtam a körzeti orvost, aki nem volt elérhetõ, így alakult, hogy sürgõs mentõt hívtam. A kórházban nagy sokára átadva az egészségügyi kiskönyvét, röpke idõ után közölte velem - az édesapja haldoklik. Befektették a haldoklók szobájába. Bedeszkázott emberek, a haláltusák kellõs közelén, édesapám, száját már nem tudta becsukni, beszélni nem tudott velem. Az orvos kihívott. - El kell készülnie a halálra. - Elbúcsúzhatok tõle? - Természetesen. Valamit akart mondani, de nem tudott. Tartottam magam, s az utcára kilépve potyogtak a könnyeim. Éjjel négy órakor fölhívtam a testvérem. - Édesapánk haldoklik. Gondoltam kocsiba ül, s rögtön elmegy édesapánkhoz. A telefonon nyugodtsággal közölte, majd reggel bemegy a kórházba. Édesapánk megvárta, tõle egy integetéssel elbúcsúzott. Az események után egy hétig lázasan feküdtem, mindent nekem kellett intéznem, ami egy haláleset kapcsán adódik. Túl fiatal voltam, nem értettem a halált, Nem is sejtettem, mi vár majd újra reám. Az évek múltak, édesanyámat magamhoz vettem. Átmentem nõvérbe, a gyógyszerezéstõl vérnyomás mérésig, a vércukor ellenõrzéséig, a fürdetésig mindent elláttam, mikor elájult sürgõs mentõt kellett hívnom, még idõben érkeztek, s visszahozták az életbe. Egyik éjjel elesett mikor kiment a mosdóba, s bizony olyan mélyen aludtam, hogy szegénykém fél óráig is kiabálta a nevem. Combnyaktörés, rögtöni operáció, a mûtét sikerült, csak húgyúti fertõzést kapott, újabb sürgõs mentõ, több liter gennyes folyadékot csapoltak, le, s mondták küzdenek érte, hogy szállítható állapotba kerüljön. Rehabilitációra beutalták s a nyári hõségben naponta látogatta. A testvérem ebbõl az egészbõl kimaradt. Egyedül a semmibõl kellett meg összeszedni magam. Nem tudtam szabadulni attól a látványtól, mikor már pelenkázták édesanyámat Tátongó lyuk volt, mind a két fenékrészén, húscafatok lógtak. Ekkor már besokalltam.

Azonban  ami a legjobban megrázott, hogy fiatalon a szerelmemet a koporsóban láttam, olyan volt mintha aludt volna. Iszonyat fájdalom. A lelke még benne volt. Kiabáltam, a lelke még benne van, a lelkével együtt akarják eltemetni... Súlyos depresszióba estem. Az állásomat elvesztettem. Szégyelltem magam, hogy a lélek rákja elõjött. S ezzel a diagnózissal beutaltak a kórházba. Egyedül, teljesen egyedül lebegtem az élet tengerén. Önéletrajzokat gyártottam, s mikor elbocsátottak a klinikáról, ezerrel kerestem az állásokat. Nem volt sikerem, így beiratkoztam a felsõfokú marketing menedzser kurzusra. Ezután találtam munkahelyet, s elkezdõdött az után a munka világa. Senki nem tudta, hogy gyógyszert szedek. Magányos farkasként küzdöttem, Akkor ezen tragédiák után, akarsz- e még valamit? Nem sértõdnék meg, ha magamra hagynál, senki sem szereti a gondokat. Magányos lettem a depresszióval küzdök. - Ákos szeme könnyes lett. - Az elmondottak alapján még jobban kötõdök hozzád. Eddig cicababákkal ütöttem el az idõmet, akiket csak a pénzemet, a luxust akarták. Most már értem, miért húztad el a kezed. - Igen, tiszta vizet akartam önteni a pohárba, nem ringathatom magam az igazság nélküli érzéseknek. - A mai világban a depresszió jól gyógyítható, véleményem az, ha igaz szerelmet, szeretetet kapsz, majd feledteti veled a tragédiákat. - Az idõ zorddá vált. - Gyere, add a kezed, s fütyült Durminak. Csendesen lépkedve indultak hazafelé. - Drágám, hidd el veled maradok - s kezet csókolt neki, amitõl Andrea megborzongott.

Ez az írás 2018. február 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón