Azonban  ami a legjobban megrázott, hogy fiatalon a szerelmemet a koporsóban láttam, olyan volt mintha aludt volna. Iszonyat fájdalom. A lelke még benne volt. Kiabáltam, a lelke még benne van, a lelkével együtt akarják eltemetni... Súlyos depresszióba estem. Az állásomat elvesztettem. Szégyelltem magam, hogy a lélek rákja elõjött. S ezzel a diagnózissal beutaltak a kórházba. Egyedül, teljesen egyedül lebegtem az élet tengerén. Önéletrajzokat gyártottam, s mikor elbocsátottak a klinikáról, ezerrel kerestem az állásokat. Nem volt sikerem, így beiratkoztam a felsõfokú marketing menedzser kurzusra. Ezután találtam munkahelyet, s elkezdõdött az után a munka világa. Senki nem tudta, hogy gyógyszert szedek. Magányos farkasként küzdöttem, Akkor ezen tragédiák után, akarsz- e még valamit? Nem sértõdnék meg, ha magamra hagynál, senki sem szereti a gondokat. Magányos lettem a depresszióval küzdök. - Ákos szeme könnyes lett. - Az elmondottak alapján még jobban kötõdök hozzád. Eddig cicababákkal ütöttem el az idõmet, akiket csak a pénzemet, a luxust akarták. Most már értem, miért húztad el a kezed. - Igen, tiszta vizet akartam önteni a pohárba, nem ringathatom magam az igazság nélküli érzéseknek. - A mai világban a depresszió jól gyógyítható, véleményem az, ha igaz szerelmet, szeretetet kapsz, majd feledteti veled a tragédiákat. - Az idõ zorddá vált. - Gyere, add a kezed, s fütyült Durminak. Csendesen lépkedve indultak hazafelé. - Drágám, hidd el veled maradok - s kezet csókolt neki, amitõl Andrea megborzongott.