|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1955- ) |
|
Másnap reggel Andrea belépett a munkahelyére,
s félve, de kért még egy hét szabadságot.
- Vendégem érkezett, s vele szeretném eltölteni
egy újabb hetet. - Rendben, de, ha úgy adódik behívhatlak,
ugye, ha például nehéz eset lenne. - Oké -
válaszolta Andrea, és sietõs léptekkel indult
hazafelé. Ákos ült a fotelban és simogatta Durmi
fejét, beszélt hozzá. - Szörnyû ez a várakozás.
- Ebben a pillanatban Durmi az ajtó felé rohant, s a kulcs
zörrent a zárban. - Sikerült szabadságot kivenned?
- Igen, rendes volt a fõnököm, bár készenlétis
vagyok, nem hagyhatom el a várost. - Nem gond, valóra válthatjuk
álmainkat. Andrea mielõtt komolyabbra venné a figurát,
hosszasan beszélt Ákossal. - Igazán tetszem? - kérdezte.
- Persze, különben nem lennék itt. - Komolyan el szeretnék
mondani valami fontosat, kíváncsi vagyok, hogy ezután
is velem maradnál-e. Én a semmibõl álltam talpra.
Nem volt akkor mellettem senki. Van egy testvérem, aki nem tartja
velem a kapcsolatot, pedig sok gondot vettem le a válláról.
Már akkor kezdõdött, mikor édesapámat
én vittem be a kórházba, mikor már haldoklott.
Az éjszaka kellõs közepén hangos hörgésre
ébredtünk. Gyorsan hívtam a körzeti orvost, aki
nem volt elérhetõ, így alakult, hogy sürgõs
mentõt hívtam. A kórházban nagy sokára
átadva az egészségügyi kiskönyvét,
röpke idõ után közölte velem - az édesapja
haldoklik. Befektették a haldoklók szobájába.
Bedeszkázott emberek, a haláltusák kellõs közelén,
édesapám, száját már nem tudta becsukni,
beszélni nem tudott velem. Az orvos kihívott. - El kell készülnie
a halálra. - Elbúcsúzhatok tõle? - Természetesen.
Valamit akart mondani, de nem tudott. Tartottam magam, s az utcára
kilépve potyogtak a könnyeim. Éjjel négy órakor
fölhívtam a testvérem. - Édesapánk haldoklik.
Gondoltam kocsiba ül, s rögtön elmegy édesapánkhoz.
A telefonon nyugodtsággal közölte, majd reggel bemegy
a kórházba. Édesapánk megvárta, tõle
egy integetéssel elbúcsúzott. Az események
után egy hétig lázasan feküdtem, mindent nekem
kellett intéznem, ami egy haláleset kapcsán adódik.
Túl fiatal voltam, nem értettem a halált, Nem is sejtettem,
mi vár majd újra reám. Az évek múltak,
édesanyámat magamhoz vettem. Átmentem nõvérbe,
a gyógyszerezéstõl vérnyomás mérésig,
a vércukor ellenõrzéséig, a fürdetésig
mindent elláttam, mikor elájult sürgõs mentõt
kellett hívnom, még idõben érkeztek, s visszahozták
az életbe. Egyik éjjel elesett mikor kiment a mosdóba,
s bizony olyan mélyen aludtam, hogy szegénykém fél
óráig is kiabálta a nevem. Combnyaktörés,
rögtöni operáció, a mûtét sikerült,
csak húgyúti fertõzést kapott, újabb
sürgõs mentõ, több liter gennyes folyadékot
csapoltak, le, s mondták küzdenek érte, hogy szállítható
állapotba kerüljön. Rehabilitációra beutalták
s a nyári hõségben naponta látogatta. A testvérem
ebbõl az egészbõl kimaradt. Egyedül a semmibõl
kellett meg összeszedni magam. Nem tudtam szabadulni attól
a látványtól, mikor már pelenkázták
édesanyámat Tátongó lyuk volt, mind a két
fenékrészén, húscafatok lógtak. Ekkor
már besokalltam.
Azonban ami a legjobban megrázott, hogy fiatalon a szerelmemet a koporsóban láttam, olyan volt mintha aludt volna. Iszonyat fájdalom. A lelke még benne volt. Kiabáltam, a lelke még benne van, a lelkével együtt akarják eltemetni... Súlyos depresszióba estem. Az állásomat elvesztettem. Szégyelltem magam, hogy a lélek rákja elõjött. S ezzel a diagnózissal beutaltak a kórházba. Egyedül, teljesen egyedül lebegtem az élet tengerén. Önéletrajzokat gyártottam, s mikor elbocsátottak a klinikáról, ezerrel kerestem az állásokat. Nem volt sikerem, így beiratkoztam a felsõfokú marketing menedzser kurzusra. Ezután találtam munkahelyet, s elkezdõdött az után a munka világa. Senki nem tudta, hogy gyógyszert szedek. Magányos farkasként küzdöttem, Akkor ezen tragédiák után, akarsz- e még valamit? Nem sértõdnék meg, ha magamra hagynál, senki sem szereti a gondokat. Magányos lettem a depresszióval küzdök. - Ákos szeme könnyes lett. - Az elmondottak alapján még jobban kötõdök hozzád. Eddig cicababákkal ütöttem el az idõmet, akiket csak a pénzemet, a luxust akarták. Most már értem, miért húztad el a kezed. - Igen, tiszta vizet akartam önteni a pohárba, nem ringathatom magam az igazság nélküli érzéseknek. - A mai világban a depresszió jól gyógyítható, véleményem az, ha igaz szerelmet, szeretetet kapsz, majd feledteti veled a tragédiákat. - Az idõ zorddá vált. - Gyere, add a kezed, s fütyült Durminak. Csendesen lépkedve indultak hazafelé. - Drágám, hidd el veled maradok - s kezet csókolt neki, amitõl Andrea megborzongott. |
|
|
Elsõ Közlés Írások rovathoz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
![]() ...ami a NapSzigetbõl kimaradt... |
![]() |
![]() Mûvészek és mûvészetek a világhálón |