Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Rényi Anna
(1940- )
Az aranyszélû csésze
Valamikor régen a szegény ember lánya beállt szolgálni módosabb házakhoz. Nehéz sors volt, de tapasztalatokban gazdag. Noha, az ember szíves-örömest elengedné az ilyen iskolát.

A kis cseléd, mielõtt tálcára tette az aranyszélû csészét, az arca elé emelte, s áhítattal nézte a porceláncsésze oldalán mosolygó, krinolinszoknyás kisasszonyokat. A csupa csipke kék ruhást jobban szerette, mint a halvány rózsaszín, arany masnist, de megsimogatta mind a kettõt. Óvatos kézzel nyúlt a tányér után is, szélén ott volt a kisasszonyok arca ovális keretben. Úgy mosolyogtak, akár az angyalok. Nézte õket vágyakozva egy ideig, aztán munkához látott. A kisasszonyának reggelit készített. Vastagon kente a vajat a kenyérre, gazdagon csurgatta rá az aranyszínû mézet, noha tudta, kisasszonya nem szereti a vajas-mézes kenyeret, de szülõi parancsra kénytelen élni vele. Nem sajnálkozott felette. Úgy gondolta, annak is jár valami bosszúság, aki gazdag. Így kerek a világ. 

Panni kisasszonnyal amúgy nem volt gondja. Majdnem egyidõsek voltak, gyereklányok még, s a kisasszony mentes volt a gõgtõl. Szerethette volna érte, mégsem kedvelte igazán. Talán azért, mert nehezére esett a cselédsors. Ha apja karját nem szakítja le a cséplõgép, nem kényszerül rá, így kénytelen volt beállni, sok volt otthon az éhes száj.

Magasról öntötte a tejeskávét a csészébe, hogy növelje a habját, s elégedetten szemlélte a kenyérrõl lecsurgó mézet is. Alig várta, hogy a szakácsnõ kitegye lábát a konyhából, csettintett egyet a nyelvével, s a kávé habját élvezettel leitta. A lecsurgó mézet is felnyalta az ujjával. Az elkészített reggelit máskor is megkóstolta már. Azt gondolta, ennyi jó neki is kijár az élettõl. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, a tálcát bevitte a kisasszony szobájába. A kisasszony még aludt. A spalettákat hangos csattanással nyitotta ki, ébresztõnek szánta.

- Jó reggelt, Panni kisasszony! - kiabálta, mint akinek feladata. - Tessen felébredni, itt a finom reggeli! Várja a mézes-vajas.

A végét némi kárörömmel mondta, s fél szemmel odasandított az ébredezõre.

A kisasszony elhúzta a száját, és lustán nyújtózkodott. Felült, s panaszosan mondta:

- Már megint mézes-vajast hoztál? Tudod, hogy utálom!

A kis cseléd az ölébe tette a tálcát, a párnát kihúzta a háta mögül, hogy vissza ne feküdjön, s hetykén válaszolt.

- Utálja vagy nem, a mamája így parancsolta! Tessen csak megenni az utolsó morzsáig. Ha megint a cicának adja, beárulom!

- Zsuzska, ne bolondozz! - mondta a lányka kérõn, s nagy sóhajjal fogott a reggelihez.

Felhörpintette a kávét, a kenyérrõl lekotorta a mézet az üres csészébe, a maradékot utálkozó arccal majszolni kezdte. A kis cseléd közben összeszedte a székre dobált ruhát, tisztát készített ki a szekrénybõl, s színlelt haraggal mondta:

- Na, ugyi! Már megint mit csinál? Tessen megenni a mézet is! A mamája megmondta, hogy legyek szigorú. Egye csak meg szépen, mert én kapok ki miatta!

A lányka könnyedén vonta meg a vállát, mint akit nem érdekel a dolog. A kis cseléd kérõn folytatta:

- Tessen megenni, no! A mamája haragudni fog. Talán még el is küld. Azt mondja majd, a kisasszonynak nem viseltem gondját rendesen. Egye meg szépen. Egye meg, no!

A lányka megrázta göndör fürtös fejét, ugrált a sok lokni a hajában.

- Neeem! U...tá...lom! Pfuj!

A kis cseléd könyörgõre fogta.

- Kedves, jó Panni kisasszony, ne tegye velem! Szigorú parancs, meg kell ennie. Csukja be a szemét, és úgy egye. Gondolja azt, hogy cukrászsütemény!

- A mézes-vajas? - kérdezte a lányka ingerülten.

- Az, a!

- Cukrászsütemény?

- Igenis, az! Mert nagyon finom. Majd örülne a mézes-vajasnak, ha mindennap paprikás-zsírost enne!

A lányka szeme felcsillant.

- Ma is azt reggeliztél?

- Mi mást? Nem is mézes-vajast, az a cselédnek nem jár.

- Te csak ne panaszkodjál. A múltkor titokban megkóstoltam a reggelidet, nagyon finom volt. A paprikás-zsírost én is szívesen megenném.

A kis cseléd megfeledkezett a bajáról, felkacagott vidáman. Tetszett neki a dolog, mégis dohogva mondta:

- Na, szép! Mondhatom, nagyon szép! Beleeszik más reggelijébe. Ha mamája meglátná, hogy a konyhában koslat, lenne nemulass! Még hogy paprikás-zsírost enne, még mit nem?

A lányka félretette a tálcát az ölébõl, s sietve kibújt a selyemhálóingébõl, a kis cseléd felé nyújtotta.

- Neked adom, Zsuzska! Azt mondtad, olyan szép, hogy még bálba is elmennél benne. Legyen a tiéd. Cserébe lopjál be érte paprikás-zsíros kenyeret!

A kis cseléd szeme kerekre tágult, de nem moccant, nem nyúlt a ruha után, csak az arca lobbant bíborpirosba.

- Jaj, nekem! Ilyet még kitalálni se szabad. A mamája ellenére tegyek? Nem vagyok én csaló! - mondta önérzetesen, s hozzátette: - Azt akarja, hogy bepanaszoljam?!

A lányka látta a szemén, hogy komolyan beszél. Szétnézett segélykérõn. Megakadt a szeme az aranyszélû csészén. Ismerte Zsuzska rajongását a krinolinos kisasszonyok iránt.

Elvigyorodott, s a csészét a kezébe vette. 

- Te csak ne sértõdjél! Ha az ing nem kell, itt a csésze. A mamának majd azt mondjuk, hogy eltörtem.

A kis cseléd beharapta a szája szélét, nagy szemekkel nézte az áhított csészét, de nem engedett a csábításnak. Némán, makacsul megrázta a fejét. A lányka szemében harag villant, s indulatosan kiáltotta:

- Parancsolom!!!

A kis cseléd szeme nagyot rebbent.

- Nem merem. Nem merem megtenni. Ha mamája rajta kap, úgy rúg ki, hogy a lábam se éri a földet.

A lányka elszántan nézett, s magasba emelte a csészét.

- Jól van, ha nem engedelmeskedsz, meghalnak a kisasszonyok!

A kis cseléd szeme teleszaladt könnyel, szája legörbült, s esdekelve nyögte:

- Ne, tessen... Nem szabad, jaj, nem!

- Akkor egyezz bele! Csak rajtad múlik, egyedül csak rajtad... Na, mi lesz ?! Vedd már el! Vedd már el, no! Isten bizony a földhöz vágom, ha nem veszed el! - mondta, s tett egy ijesztõ mozdulatot.

A kis cseléd halkan felsikított, két kézzel kapott a csésze után, s magához ölelte fojtott zokogással. Így cseréltek gazdát a krinolinos kisasszonyok. Azóta sok év telt el, s nagyot fordult a világ. Jött a háború, aztán a béke elsõ évei, és mindenki egyformán szegény lett. A két lánykát messzire vitte egymástól a sorsa. Szem elõl tévesztették egymást. Egyikükbõl tudós lett, híres professzor asszony. Gyakran eszébe jutottak azok a régi évek, emlegette is okulásul.

Mikor a fia nõsülni készült, meghívták a kislány családját. Jól sikerült az ismerkedési vacsora, hamar összebarátkozott a két család. Vacsora után a mamák különismerkedésbe fogtak. Beszélgettek, vitrint nézegettek. Egyszer csak a vendég mama felkiáltott:

- Ni, ni! A krinolinos kisasszonyok! Valaha nekem is volt egy ilyen csészém. A cselédünknek odaadtam valami szívességért.

A nagy tekintélyû professzor asszony szelíden elmosolyodott.

- Én a könnyeimmel szereztem a krinolinos kisasszonyokat. Azóta már sok szép és értékes porcelánra tettem szert, de mind között ez a legbecsesebb... Pannika, szereted még a paprikás-zsíros kenyeret?

A vendég mama arca bíborpirosba lobbant, s rémülten csapta össze a kezét.

- Atyaúristen!...  Zsuzska, te vagy az?!

A professzor asszony mosolyogva bólintott, s kezére tette nyugtatón a kezét. Közben a krinolinos kisasszonyok elégedetten néztek a megváltozott világra a vitrin csillogó üvege mögül.

Ez az írás 2018. február 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Rényi Anna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón