Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Petrozsényi Nagy Pál
(1942- )
A motor
Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós - állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bõr, arányos formák...
 
- Gyere a vízbe, apa!
 
- Rögtön, fiam, rögtön!
 
A férfi mosolyogva nyújtózkodott el a gyepen. Egész héten hajtott, a gépek még ott zakatoltak benne, ezért mindennek kétszeresen örült: a napnak, mely ugyanolyan gyengéden simogatta, mint õ a fiát, de elsõsorban a napnak örült, amibõl szinte soha sincs része. Igen, itt valóban csend van, messze az esztergától, a kattogó villamostól, feje felett madarak, elõtte a folyó. És még azt mondják, milyen kurva ez az élet! Szó sincs róla! Az élet... na, ha nem is leányálom, azért mégsem olyan ronda, csak meg kell látni a szépet is benne.
 
Kár, hogy az asszony nem lehet velük. Otthon süt-fõz, ugyanis délben kis murit csapnak. A fia tiszteletére, akibõl, ha minden jól megy, pár év múlva doktor urat csinál. A felvételije mindenesetre sikerült, úgyhogy ma nagy kanállal esznek, még kocsit is kap a kölyök. Ott várja az udvaron, szép meggyszínû járgány, a meglepetés, amelyre a fia tán még álmában sem gondolt. Arcán ismét felvillant a mosoly. Elképzelte, amint a fia megáll a kocsi elõtt, nézi, mustrálgatja... Bezzeg neki még motorra sem tellett! Mit motorra, egy vacak biciklire sem, hála Rákosinak és a proletkultnak. De a fiának azért is szamarat vásárolt, mármint Lada Samarát. Addig gürizett, spórolt, amíg sikerült. Igaz, hogy használt, de csak Lada az.
 
- Nem jössz? Ússzunk versenyt, fater!
 
- Ússzunk! - ugrott a vízbe Török. - Egy... kettõ... három!
 
A hûvös habokba fúrta magát, de már három méter után érezte, hogy veszíteni fog. Hiába, az évek...
 
- Jól van, doki, gyõztél! - fröcskölte szembe a kölyköt.
 
- Haragszol?
 
- Nem én.
 
- Akkor fogócskázzunk! Te vagy a fogó! - bukott a víz alá fürgén a legény.
 
Hirtelen pajkos ötlete támadt. Felmerülvén az apja mögé került, onnan a partra anélkül, hogy Török észrevette volna.
 
- Laci! Semmi válasz.
 
- Hahó, hol vagy? - fordult jobbra, kémlelt balra jó fél percen át, aztán megrémült. - Szentséges úristen!
 
A parton senki, a folyó kihalt, ezek szerint... Nem merte végiggondolni, inkább a víz alá bukott. Kimeresztett szemmel úszkált, kezével végigtapogatta a talajt, beletúrt az iszapba. Hasztalan: a fiú sehol sem volt. Esetleg beljebb, ott a mély víz sodrában... Tátogva bukkant felszínre.
 
- Add vissza, add vissza! - kavart a vízbe, majd újból és újból alámerült.
 
Tüdeje zihált, egyre több vizet nyelt, amikor váratlanul elkapta az örvény.
 
- Édesapám! - cikkant elõ a fia egy bokor mögül.
 
Török meghallotta, s teljes erejébõl kapálózni kezdett. Hanem a folyó erõsebb volt nála. Pillanatok alatt lerántotta a mélybe egy másik világ felé, ahol, ki tudja, talán õ is motorozni fog egyszer.
Ez az írás 2018. január 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Petrozsényi Nagy Pál további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón