Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Károlyfi Zsófia
(1952- )
Lélekhangverseny
Teremtõm, egyetlen otthonom,
hol születik és hal a világ,
ki mindeneknek felette állsz,
aki elbocsátva visszavársz,
ki az utamon próbára tesz,
Te büntetsz, dicsérsz vagy bennem élsz?
Egykoron nevedben áldanak,
vagy máskor fejemet veszítik,
ha beszélnek rólad, viszályt szül,
s nyugalmat híven hallgatóknak.
És rád találok vagy rám találsz.
Ki vagy te, érzem, de nem tudom.
 
S te ki vagy, neked sírok, segíts,
mikor bennem még csak lélek él,
testem földi léthez nem szokott,
ki vagy nõ, ki keblére ölel?
Fényét a túlról kölcsönkapja,
ki értem vagy tõlem változik,
véd engem vagy eldob magától,
vagy ölelgetve uralkodik.
Aki jót vagy rosszat tanácsol,
vagy csak egyszerûen velem él,
ápol, követ, elenged és vár,
szeret, segít és velem bukik.
 
Aki kettõnk védelmére kel,
ki vagy te földerõt hordozó?
Uralva õrzõje létünknek,
parancsolva hûséges szolga,
ki életét áldozza értünk,
vagy majdan életünkre törhet.
Másokat durván igába hajt,
uralmat lelvén minket elfeled,
kit ha elhagyunk, erõt veszít
s nem látja értelmét a létnek.
Majd titkon jöttként cinkosan szól
és sokunkat ágyába fektet.
 
Kik vagytok ti, vér a vérünkbõl,
a bajban egymáshoz siettek,
s ha jó az élet, összerúgtok
egymást félretúrván a koncért.
Kik elszakíthatatlanul még
a gyûlöletben is szerettek,
idegenekkel ölre mentek,
büszkén ölelõ riválisok,
szidalmatok egymásra hullván
átalakítja az õsidõt.
S vagytok a láva, a középpont,
kik körül legendák forognak.
 
Ki vállamhoz kérés nélkül áll,
békésen szemléli lábamat,
ha versenyez vagy ha megbotol.
Ki nem ítélkezik felettem,
sírás vagy kacagás egyre megy,
ki mellé hûen állok én is,
nem nézem, ennek mi haszna van.
Együtt táncolunk át a mába,
elválva százszor, együtt vagyunk
mégis, pedig nem ragaszkodunk.
Könnyed szabadon talál a perc,
mely célunk véges kísérete.
 
Ki vagyok én e forgatagban?
Küldött-e léteknek színpadán,
vagy belsõ nyugalmat keresõ,
magányos vándor és bölcselõ,
ki tudja, hogy sokban nincs szava
és méltósággal félreáll,
ha rohanó buták sodornák.
Ki érzi, a harc nem teremthet
egymásba láncként átfonódó
harmóniát, törvényt sem hozhat,
sem iskolát, ezért a játszva
újragondolás, s nem ér véget
a vágyat teremtõ változás.
Ez az írás 2018. január 26-án került a NapSziget honlapjára.
 
Károlyfi Zsófia további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón