|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vágyom vágyva közeledbe
látni a holdfényt – hallgatni nagy csendben szívedet dobbantó álmaid éj repülését amint álmot sző körénk a hold s az áldott asszonyok felszedik a gyémánt harmatot (?) rügyek pattannak tenyeredben ajakadon boldog igennel a mosoly örülni tanul a szemedben kérlek érints meg engem itt állok talpig szerelemben nagy Isten ne bánts most engem elvette eszemet Kirké tenyerén lángoló szívemmel játszik – immár halálos boldog szerelemben fülembe súg-búg kacag elvette bús álmaimat és így hullunk együtt örömökre ölelésre napra nap elvette eszemet tudom és azt mondja mindent szabad mert minden alkalom jó alkalom (?) szeretni, feledni magad – őrzöm még kezed melegét szikrákat tanított a szemed hogy érezzék magjuk erejét míg itt lángolsz fejünk felett várlak bolond szerelemmel mosollyal őrzöm álmaidat versek fakadnak titokban ha napként játszik sugarad felöltöm szelíd magamat – |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
