Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981- )
Sanyi és Karcsi
Sanyi az ágyon heverészett. Gondolatait fésülgette az elsõtõl az utolsóig. Egy idõpontban elkezdett agyalni s attól a ponttól az utolsóig, az utolsó idõpontig végigfürkészte azt. Nyomtatásban már sok novellája megjelent. Karcsi az ágy melletti karosszékben ült és olvasott. Mindketten szabadságon voltak. Karcsi imádta Sanyi novelláit. Karcsi rajongott öccse elbeszéléseiért. Végül a kezében lévõ könyvet letette s azt mondta:
- Agyalsz vagy írsz?
Sanyi megsértõdött. Miért ne agyalhatna? 
- Ne gúnyolódj velem!
- Én nem gúnyolódok, csak az igazat mondom!
- Most nem írok! Olyan sok gondolat van bennem, hogy nem tudok összpontosítani! Vagy ha írni kezdek, attól félek, valamit nem írok le! 
- Hát akkor agyalj! - mondta Karcsi.
- Jó, agyalok! - mondta Sanyi bosszúsan.
Õ meg tovább olvasott. 
- Mit olvasol? - kérdezte az agyalás közben Sanyi.
- Kafka elbeszéléseit! 
- Ja igen, látom. Ha jól tudom, mindig tõlem tanultad azt is meg, hogy mit olvass!
Karcsi nagyképûnek vélte most ezért a kijelentésért öccsét. 
- Nélküled nem is tudnék olvasni, mi? - dühödött fel Karcsi.
- Hát jó könyvet magadtól nehezen veszel a kezedbe!
- Inkább agyalj! - mondta Karcsi dühösen.
Sanyi nevetett. Mindketten árvák voltak s Karcsi ügyelt író öccsére. Õ látta gondját mindenben. De néha veszekedtek. 
Miután Sanyi valóban megunta az agyalást, nekiült írni. Karcsi még sértõdött volt. Aztán megkérdezte:
- Mirõl szól az új novella?
- Még nem tudom. 
S írni kezdett. 
- Még csak az elsõ sornál tartok. Még fogalmam sincs, ki lesz a fõhõs...
Most Karcsi nevetett. Letette a könyvet s elgondolkodott. 
- Ti írók mind egyformák vagytok! Az agyatokban zajló dolgokat világmegváltó dolgokra akarjátok kivetíteni!
- Most nagy ökörséget mondtál! 
- Szerintem meg néha az ökörség, amit firkáltok! De nem bántalak, büszke vagyok rád! 
Sanyi elkomorodott.
- Most jót mondtam, ne szontyolodj már el!
- Nem értesz te az irodalomhoz! - mondta Sanyi.
- Annyira mint te, nem! De én sem vagyok azért buta s én is mondtam régebben. hogy te mit olvass! 
- Daniel Defoe-t? Az nem nagy szám! Dosztojevszkijt például csak általam ismered!
- Azt sem értem, ki érti azt? - kérdezte Karcsi.
- Tehát te sem érted? - kérdezte Sanyi.
- Nagyjából azért igen! - válaszolt Karcsi ridegen. De nem értek vele egyet. Senkinek nincs joga ölni! 
- A bûn és bûnhõdés? - kérdezte Sanyi.
- Igen, arról beszélek! Mert szerinted nem érdekes, hogy amiket összehordott Dosztojevszkij, annak igenis köze van annak, hogy annyira szenvedõ ember volt! Mert ha igazat mondott volna, biztos nem szenved annyit! - érvelt Karcsi.
- Ez nem így van! - mondta Sanyi. Nem hallottál még olyat, hogy aki a titkokat kapizsgálja - mint ez a nagy író - azt az égiek megõrjítik? - mondta Sanyi.
- De hallottam. De van egy mondás, hogy bizonyos dolgokat jobb nem tudni.
- De Dosztojevszkij esetében muszáj volt tudni, mert az emberiségnek tanulnia kell az õ könyveibõl!
- Na jól van, írd csak a novelládat! - mondta Karcsi. 
Sanyi valóban lázasan gépelt. Már tudta, mi legyen a történet eleje és vége. Hirtelen kopogtatnak. Ferenc volt az, a szomszéd.
- Jól vagytok? - kérdezte.
- Persze! Minden a legnagyobb rendben! - mondta Karcsi ridegen.
- Ha valamiben segíthetek, csak szóljatok! - mondta a szomszéd bizalmasan.
- Akkor viszlát! - fejezte be a beszélgetést Karcsi.
- Viszlát!
Majd Karcsi becsukta az ajtót. Közben Sanyi, mint a kisangyal, úgy írt. Közben Karcsi elõvett egy péksüteményt s enni kezdett. Öccsét is megkínálta.
- Most ne zavarj!
- Nagyon kifárasztod az agyad!
- De nem vagyok éhes! - mondta Sanyi.
- Ha eszel, úgy jobban megy az írás is! - érvelt Karcsi.
- Kösz, de ha hiszed, ha nem, evés nélkül is tudok írni!
- Csak ne bízd el magad! - mondta Karcsi.
Így hát Sanyi befejezte az írást s mákos patkót evett. De ahogy az utolsó morzsát is felfalta, ismét írt. 
Majd estefelé - már elég hamar - ágyba bújtak s elmondtak egy imát. 
Másnap Karcsi kitakarította a konyhát, délben elment az ebédért, kifizette a csekkeket is. Ahogy megjött az ebéddel, Sanyit nagyon rosszkedvûnek találta.
- Gyere, egyél! - mondta neki Karcsi.
S hirtelen sírni kezdett.
- De hát mi baj van? - aggódott máris.
- Úgy fáj a szüleink halála!
- Jól van, na! - s bátyja átkarolta.
Sanyi nem akarta abbahagyni a sírást.
- Gondolj arra, hogy milyen büszkék lennének most rád! - mondta Karcsi.
- Az engem nem vigasztal! - mondta Sanyi.
Majd enni kezdett. Közben forgott az agya, számtalan történet járt a fejében. Evés után írni is kezdett. Karcsi egyre jobban aggódott öccséért. Miért sírt ez ennyire? Talán ki van készülve idegileg. De miért? Elhatározta, hogy jobban odafigyel rá. De egy kicsit reménytelen esetnek tartotta. Odament hozzá s megkérdezte:
- Most milyen témát feszegetsz?
- Regénybe kezdtem. - felelt Sanyi.
- Micsoda? - lepõdött meg Karcsi.
- Jól hallottad! - mondta Sanyi büszkén.
- És ez mirõl szól?
- Jaj, nem olyan könnyû azt elmondani! - mondta Sanyi tudálékosan.
- De azért pár szóval...
- A mi életünkrõl! - mondta végül Sanyi.
Karcsi elgondolkodott. Jobb lenne, ha ilyenrõl nem is írna...
- Azért a mi életünket nem kéne kiteregetni mások elõtt... - állapította meg Karcsi.
- Nem fogják tudni, hogy ez a mi életünk... - felelt bölcsen Sanyi.
Karcsi kicsit naivnak hitte író létére Sanyit, hiszen el tudja õ képzelni, hogy miket ír meg s abban egybõl õ rájuk ismernek. 
- Te tudod! - mondta végül Karcsi.
- Most hagyj dolgozni! - kérte Sanyi.
És írta a regényt, amibõl még kevés volt csak meg. De a fiatal író vázlatokat is írt, hogy könnyebben menjen a munka. Mikor megunta az írást, kicsit kiszellõztette a fejét. Sétálni ment. Közben Karcsi beleolvasott a regénybe. Eléggé el meg volt lepõdve. Õ róla is olyan dolgokat írt, ami neki rosszul esett. 
Ahogy hazaérkezett Sanyi s a levetkõzés után írni kezdett volna, Karcsi megállította:
- Miket írsz te össze-vissza?
- Micsoda? - kérdezte meglepetten Sanyi.
- Beleolvastam az úgynevezett regényedbe. Engem is vád alá helyezel. Kigúnyolsz!
- Ez nem igaz! - mondta Sanyi.
- Nem? Akkor olvasd fel a huszadik sort a gépen! - mondta felháborodottan Karcsi.
- Hagyj engem! Én csak az igazat írom! Van egy mondás, miszerint az igazság vakító!
- Hagyd már abba ezt a marhaságot! - dühödött fel már Karcsi. - Igazat írsz vagy nem, ez nem számít, engem leégetsz!
Sanyi maga elé nézett. Majd megfontoltan azt mondta:
- Jó. Akkor azt a részt kijavítom. 
- Annak örülnék. - nyugodott meg Karcsi.
Egyébként fent a mennyekben sem örülnének ennek a szüleink!
Sanyi igazat adott bátyjának. Majd Karcsi nagyot sóhajtott. Rágyújtott.
- Nem kérsz? - kérdezte.
- Nem, én nem rombolom a tüdõmet! - mondta Sanyi hidegen.
Karcsi nevetett, de inkább kínjában. 
- Azért szépen elbánt velünk az élet! - mondta Sanyi.
Karcsi teljesen egyet értett. 
- Írd csak azt a regényt! - mondta Karcsi.
S Sanyi csak gépelt, míg miután Karcsi elnyomta a cigit, evett a maradék ebédbõl. De Sanyi megunta a regényírást. S épp az e-mailen közlik vele, hogy újabb novelláját közlik. Nagyon örült a sikernek. 
- Karcsi! - jajdult fel Sanyi.
- Mi az? - kérdezte izgatottan.
- Közlik az újabb novellámat! - mondta Sanyi.
- Nahát, gratulálok! - mondta tiszta szívbõl.
- Most abbahagyom a regényírást! - mondta Sanyi.
- Persze, egy kicsit lazíts! 
Sanyi leheveredett. Karcsi pedig hozott a boltból egy-egy üvegsört. 
S iszogattak kettesben, a sikerre, árván, hogy majd kicsordult mindkettejük könnye.
Ez az írás 2018. január 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón