Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Merényi Krisztián
(1970– )
Gyermekszeretők klubja
Az erdő felőli oldal elhanyagolt volt. Kívülről penészesedett a fal. A kaszinószerű létesítmény régen raktárként funkcionált, azóta alaposan kipofozták. A környék lakói bizalmatlanul méregették az őrzött objektumot. Az erdővel összeérő épület mögött keskeny földutak szaladtak a távolabbi települések felé. 
    Celestino, az angyalarcú, kék szemű fiatal orvos, szemben lakott a létesítménnyel. Sohasem sikerült besomfordálnia az újdonsült klubhelyiségbe. Az őrök csak tagságival rendelkező vendégeket engedtek be. Celestino kutakodása közben megfigyelte, hogy zömében előkelő, középkorú vendégek jöttek itt össze. Belépéskor a tagsági kártya felmutatásánál a jelszót kérték, majd motoztak. A nagyterem függönye enyhén áttetsző volt. „Talán valami szerencsebarlang, vagy éjszakai vendéglő?” Celestino néhány hét múlva ismét megközelítette a helyiséget. A fénytelen, hosszúkás építmény éjszaka kísértetiesnek hatott. 
 
*
 
Celestino a fák között várt. Éjfélkor az épület mögötti földúton egy lassan döcögő, közepes méretű teherfurgon állt meg a hátsó bejáratnál. Az eseményeket a sötét erdőháttér miatt alig lehetett követni. Felnőttek zsákruhás gyermekeket hajkurásztak le a platóról; olyan négytől tizenkét év körülieket. A vészkijáraton vezették be őket. Az ajtó becsapódása után lakat kattant. Celestino feltűnés nélkül haladt el a zömök kopasz, és a szemhéját diszkréten sminkelő, nyúlánk, lófarkas őr mellet.
    A titokzatos ankét már régóta tartott. Celestino közeledő hangokra figyelt fel. A falhoz lapulva, óvatosan leste a felbukkanó két biztonsági őrt. 
    A magas copfos így suttogott:
    – Ne félj, semmi veszély. Ma protokollnap van, nincs ellenőrzés.
    Celestino furcsállotta a bújócskát. A kopasz gyöngéden magához húzta a copfost, ki kezét lógatva, ernyedt tartással hagyta, hogy amaz kénye-kedve szerint tegye vele, amit akar. A zömök csókolgatni kezdte társának száját, majd mohón neki esett, miközben középső ujját – a laza vászonnadrágon keresztül – keményen belevágta amannak végbélnyílásába.
    Celestino besurrant az őrizetlenül hagyott bejáraton. Az alagút-forma folyosón hosszú, vörös plüss-szőnyeg terült el. A szivarozó, pezsgőzgető bentiek, szemlátomást lenézték az egyszerű ruházatú jövevényt. A nagyterem felé haladva kivehetővé vált az ajtó feletti felirat: „Gyermekszeretők klubja.” Celestino szélesen elmosolyodott, most már mindent értett. Úgy gondolta, hogy árvákon segítő módosabb polgárok közé csöppent, noha a nagyteremben nem látott gyermeket, csupán hevesen diskuráló asztaltársaságok és kártyázgatók hadonásztak önfeledten.
    Egy pincér kínálta pezsgővel. Az ötödik pohár után már nem tapasztalta az iménti összhangot. Hamisan pompáztak körülötte a díszes csillárok, a giccses evőeszközök, bútorok. Félrészeg férfiak diskuráltak a pénzről, és trágár viccekkel tarkították együttlétüket. A közeli asztaltársaság tagjai között ült egy hájtokás hermafrodita. Egy másik ocsmány alak gyomráig gombolt papagájszínű ingéből őserdőként előtörő, dús mellszőrzete körül ridegen ragyogott a vastag arany-nyaklánczuhatag; malacforma szájából apró, habos nyelvét öltögette. Hasist és kokaint fogyasztottak. „Hát ezért felügyelnek ennyire”. Celestino elhessegette azon naiv tévhitét, hogy itt adományozásra készülnek. Ismét eszébe jutott a „Gyermekszeretők klubja” felirat. Pedofilok közé csöppent? 
    A konyhából előszaladó félmeztelen felszolgálólányok, egy-egy tál frissensültet tartottak jobb kezükben. Az egyik „fatányéros tündérke” Celestino orra alá dugta a dús zöldségek között elterülő hússzeletet. Nem tudott nekilátni, mert kezdetét vette a szertartás. A terem túloldalán magasló emelvényre egy festett, szikkadt bennszülött vénség állt. Csak hímtagját fedte tarka selyemkendő. Orrából, füléből csontékszerek csüngtek. Celestino semmit sem értett a gagyarászásból, a többieket utánozta. Amikor a bennszülött felemelte kezét s hangját, ő is bizarr handabandasorozatot gargarizált. 
    A rövid szeánsz után a társaság magába szállva ráhangolódott az illatos étek elfogyasztására. Már nem nevetgéltek. Alázattal falatozott mindenki. A felszolgálólánykák megállás nélkül sürögtek. Teli tálakkal szaladgáltak a vendégek és a konyha között; testes bort szolgáltak fel. 
    Protokoll-nap lévén az emelvény melletti frekventáltabb asztalsornál zömében távoli országokból érkező hölgyek és urak étkeztek, közöttük az afrikai szeánszvezető is.
    Celestino hideg sörrel öblítette le az ételkülönlegességet, majd amikor senki sem járkált az előtérben, befordult az erdő felőli átjárón. A rozsdás, lelakatolt vészkijárathoz érve felismerte, hogy erre a nyirkos folyosóra terelték be a zsákruhás gyerekeket. Leindult a pincelépcsőn. Feljajdultak a gyerekek. Ha csak egy macska volt, akkor is megnézi – gondolta. A zárt acélajtó kémlelőnyílását félretolva megnyújtotta öngyújtóját. Innen jöttek az elkeseredett hangok. A riadt, csapzott gyermekek a helyiség legtávolabbi részébe húzódtak. A sötét, nyirkos kamra fájdalmas kontrasztban állt a fenti pompával és pazarral.
    Celestino, miután visszalopózott a terembe, belépett a nylonfüggönnyel leválasztott konyhába, ahol kukták végezték dolgukat. Az egyik szakács gyakorlott mozdulattal csontozott ki egy tizenegy év körüli, szőke fiútetemet. Nem volt régi halott, frissen vérzett. A hosszú asztalról a rövid végtagok úgy lógtak, mintha az összes csont kiveszejtődött volna, pedig csak a főinakat vagdosták át. A derűs főszakács a fejet kezdte eltávolítani. A gerincoszlop felsőrésze nagyot reccsent, a körülmetszett nyakat tekerő rántással törte spirálba. A leválasztott fejeket nylonzsákba dobták, a belső szervek is ott gyűltek – mármint az ehetetlenek –, mint a bél, a gyomor. A májat és a szívet felhasználták. A sötétszürke zsákból legalább fél tucat gyermekfej domborodott ki. Celestino mozdulni sem bírt. Az egyik felszolgálólány slaggal vértelenítette az asztalt és a padlókövet. Így volt ez rendjén, rendkívüli rendezvény volt a mai.
    A konyhában dolgozók megszokták a bekukkantó kíváncsiskodókat, akik az asztalukra kerülő zsenge hús minőségét ellenőrizték olykor. A mosásra szoruló, véres zsákruhákat öblös kosarakban gyűjtötték.
    Celestino tompa puffanásra ocsúdott fel, amelyet elfojtott, minden borzalmat felülmúló sikoly követett. Majd újra a puffanás, de most hangosabban és közelebbről. Kinyílt a hátsó ajtó, ahonnan előcammogott egy százötven-kilós, szőrös emberóriás, maga mögött húzva a bevert koponyájú, még hörgő, nyolc év körüli dundi gyermeket, akit a konyhapadlóra dobott. A vértől habzó száj felett a rángatózó szemgolyók nehezen akadtak fel. Celestino úgy érezte, mintha testközépen óriásszöggel a falba verték volna. Gémberedettségéből nehezen szabadult. Később még látta, ahogy a csinos, ámbár kelletlen lánykák lefröcskölik a repedt koponyáról az alvadásnak induló vércsomókat.
    A két őr már „végzett egymással”. Hajlongva köszöntek el a rendőrségre igyekvő Celestinótól, aki a szolgálati gépkocsiból nézte végig a razziát. A másnapi sajtó így számolt be a történtekről:
    „Kannibáltanyát lepleztek le tegnap este. Az akció csendben zajlott, nem volt ellenállás. A gyermekeket egy vidéki árvaházból szállították az ottani szeretetotthon igazgatójának közreműködésével. A társulat két tiszteletbeli tagja, egyben főszponzora: két helyi képviselő. A letartóztatottak között van a város nagy becsben tartott, nyugalmazott tűzoltóparancsnoka és egy rendőrtiszt az alsóvárosi kapitányságról.”
Ez az írás 2003. december 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Merényi Krisztián további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón